Portré Mohos Gáborról, a katolikus püspöki kar titkáráról

Forrás: HVG

"Kamaszkoromban voltak világmegváltó álmaim, de ma már nincsenek nagy terveim, mert ha az ember nagyon a jövőben él, akkor a jelenben nem annyira" - mutatja meg Mohos Gábor, milyen változáson ment keresztül, mielőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárává s egyben szóvivőjévé választották.

mohosg__bor.jpg

Mohos Gábor

A 35. születésnapját szeptember 11-én ünneplő lelkipásztor pályaválasztásában alighanem a felmenőknek is nagy szerepük van: "Nagyszüleim sokat imádkoztak papi hivatásért, igaz, ők elsősorban saját gyermekeikre gondoltak." A villanyszerelő apa és pénzügyi előadó mama fia a főváros XVI. kerületében rendszeres miselátogató, a plébániai hittanóráknak, nyári táboroknak, biciklitúráknak hála, "természetes közeg volt számomra a hívő közösség". Talán épp ezért, egyenes az út a pannonhalmi bencés gimnáziumba, bár ekkor még elhessegeti a papság gondolatát. Érettségi előtt azonban minden különösebb esemény nélkül megvilágosodik - "megérett bennem, hogy pap legyek". Aztán gyors egymásutánban jön az esztergomi papnevelde, majd a római tanulmányok: előbb a pápai Gergely Egyetemen, majd az erkölcsteológiára szakosodott Alfonziánumban pallérozza tovább magát. Hazatérve 1999-ben Paskai László bíboros szenteli pappá, rövid ideig káplánkodik Szentendrén és Budapesten a Rózsák terén, hogy 2003-tól Paskai utóda, Erdő Péter titkáraként harcoljon Isten országáért. Innen került a püspökkari titkárság élére, ahol - a média tájékoztatása mellett - a grémium által hozott döntések végrehajtásáért is felel.

"Sokáig komolyan bicikliztem, ám 1990-ben ötvennel száguldva az aszfalton elszálltam." Ma, ha nagyon fáradt, akkor Magyarországon belül elvonul valahova, "ahol vége van az útnak, és mindenki békén hagy" - vall rekreációs preferenciáiról a püspökkari titkárság Városligeti fasori épületében lakó és a "még Veres András püspök idején vásárolt" Skoda Octaviát nyűvő új titkár. Két öccse közül az egyik már egy, a család által addig érzett hiányt is orvosolt, "mivel már vannak gyerekei, így édesanyám nála unokázhat a kedvére".

HVG: Elárulja a titkát: hogyan kerülhet valaki ilyen fiatalon ilyen fontos egyházi pozícióba? Magas rangú ajánló vagy jó pályázat kellett hozzá?

Mohos Gábor: A püspökök bárkit jelölhetnek a posztra, és utána a kar tagjai szavaznak. Nekem talán annyi előnyöm volt, hogy öt évig szolgáltam a bíboros úr mellett, és a legtöbb püspökkel munkakapcsolatban álltam. Úgy tudom, több mint háromnegyedük rám szavazott.

- Arra van tippje, mit láttak meg önben? Persze nem zárva ki a Szentlélek közreműködését...

- A szolgálatomat mindig úgy próbáltam fölfogni, hogy oda megyek, ahol szükség van rám, vagyis ahova a főpásztorom éppen helyez. Soha nem volt kérdés, hogy engedelmességet ígérjek a feljebbvalómnak. Most is ők döntöttek, én csak készen álltam a feladatra.


- És úgy érzi, titkárként meg is tudja majd magyarázni a döntéseiket? Részt vett valamilyen speciális egyházi kommunikációs tréningen?

- Ilyen tanulmányokat nem folytattam. Lelkipásztorként azonban sokféle emberrel találkozom, így egy idő után spontán kialakulnak bizonyos képességek, tulajdonságok, amik e munkára alkalmassá tehetnek. Persze van még miben fejlődnöm.

- Lám, a jó pap is holtig tanul - és talán menetel is, egyre feljebb. Elődjei közül Veres András szombathelyi püspök lett, Német Lászlót a napokban szentelték püspökké. Ön csak most lesz 35 éves, ami a püspöki kinevezés alsó korhatára; titkon azért már készül rá?

- Nem tartok tőle, de nem is készülök rá. Szerencsés vagyok, mert az életemben úgy jöttek a feladatok, az aktuális kihívások, hogy az teljes mértékben kielégítette pillanatnyi ambícióimat.

- És mekkora a mozgástere? Tegyük fel, megszületik egy püspökkari döntés, ami nem egyezik százszázalékosan a lelkiismeretével. Mit tesz, mit tehet?

- A püspöki kar véleményét eddig általában a magamévá tudtam tenni, így ha elém raknak egy közös döntésről szóló szöveget, azt hiszem, minden lelki probléma nélkül közvetíteni fogom.

- Régóta dolgozik Erdő Péter mellett. Érez önmagában pluszlojalitást közvetlen főnöke iránt?

- Munkaköröm feltételezi, hogy minden püspök atyával jó kapcsolatot ápoljak. Az egyforma kapcsolat viszont illúzió, még Jézusnál is volt "szeretett tanítvány" a 12 közül.

- Nyakunkat tennénk rá, hogy van "szeretett tanítvány" a sajtó világában is. Arra van stratégiája, hogyan kell leszerelni az olyan kekec világi újságírókat, akiket inkább csak a botrányok érdekelnek? Az még nem fordult meg a fejében, hogy imádkozzon a megtérésükért?

- A világi sajtóért eddig még nem imádkoztam, de ha ez felkérés, akkor nagyon szívesen. Amúgy nem hiszem, hogy nekem kellene megmondanom az újságíróknak, miről írjanak.

- Papként azonban nyilván sok tanácsot ad a híveknek, miközben a reflektorfény az alázatosságot is veszélyeztetheti. Hogyan harcol az ilyen jellegű kísértések ellen?

- Mindig törekedtem arra - belülről is -, hogy ne azonosítsanak a hivatalommal. Gyakran megtapasztalom, én sem vagyok különb másoknál: Isten adott esetben még egy nem hívőn keresztül is tud tanítani.

- Ha már emberi gyarlóság: elmondhatja nekünk, mi volt a legutóbbi nagy kísértése?

- Kísértések mindennap vannak, de most nem tudnék valami nagyot kiemelni. Ezek eléggé egy kaptafára mennek; a főbb területek minden embernél ugyanazok.

- A tekintetben biztosítottnak látja magát, hogy ne történjék meg önnel olyan skandalum, mint Szabó Tamás volt tábori püspökkel, aki nősülési szándéka miatt hagyta ott a hivatalát?

- Amikor az embert diakónussá szentelik, cölibátust fogad. Szentelését önként, minden kényszertől mentesen, saját kézzel írt levélben kell kérnie a főpásztortól. A cölibátusra nincsen - ahogy a házastársi hűségre se - százszázalékos garancia. Ha valaki egészen biztos magában, akkor nagyobb az esélye, hogy belebukik, mert merev lesz. Én is csak bizakodom Isten hűségében, amit mindennap tapasztalok, de nem mondom azt, hogy biztosan nem fogok kiugrani.

- Nem nézi irigységgel protestáns kollégáit, akik nemcsak hogy házasodhatnak, de még parlamenti képviselők is lehetnek, míg a katolikus papoknak be kell érniük az időnkénti szószéki politizálással?

- Helyesnek tartom a mi gyakorlatunkat, tiszteletben tartva természetesen a protestáns álláspontot. Nekem nincsenek, soha nem is voltak politikai ambícióim.

- Most, amikor a vasárnapi munka dolgában is politikai vita van, csak halkan merjük megkérdezni: önt dolgoztatja Erdő Péter bíboros az Úr napján?

- A vasárnap nekünk természetesen nem pihenés, hanem istentisztelet. Nem mellesleg az eredeti, szentírási értelme a pihenőnapnak az aktív Istenre figyelés. A misézést ezért nem is tartom munkavégzésnek.

- Elődje többször kikelt a KRESZ-ben bevezetett zéró tolerancia ellen, mondván, az ellehetetleníti a papok borfogyasztással együtt járó misézését. Ön misézik vagy vezet?

- Ha az ember kevés borral misézik, és utána megiszik egy pohár vizet, akkor, amennyire én tudom, nem mutatja ki a szonda. De sofőrként minden más esetben elutasítom az alkoholt.

IZSÁK NORBERT-DOBSZAY JÁNOS