08.22. 19:25, kimenete: 08.23. 20:31 
Mint arról korábban beszámoltunk: a magyarországi roma holokauszt emlékezetpolitikájának feltárására indított kutatást a Holokauszt Emlékközpont egy új, átfogó projekt keretében. A kutatás célja nem a történelmi események ismételt rekonstruálása, hanem annak megértése, hogyan él tovább a roma holokauszt emlékezete a mai közösségekben – milyen helyi szertartások, események, művészeti vagy civil kezdeményezések formálják az emlékezést.
A projekt vezetője Dr. Gulyás Klára , aki a Csillagpont Rádió podcastműsorában beszélt a kutatás céljairól, módszertanáról és társadalmi jelentőségéről.
dr. Gulyás Klára
A kutatás során – melyben Dr. Kotics József szakmai tanácsadóként vesz részt – elsősorban a kulturális antropológia módszereivel, terepmunkával dolgozzák fel a témát. A kutatók személyes beszélgetéseken, interjúkon keresztül igyekeznek feltárni, miként jelenik meg az emlékezés a lokális közösségek gyakorlatában.
„Az émikus, vagyis belső nézőpont kulcsfontosságú ebben a kutatásban, mert a roma holokauszt emlékezete leginkább a helyi szertartásokban, közösségi eseményekben él tovább” – hangsúlyozta Gulyás Klára.
A projekt egyik újítása, hogy nem kizárólag roma alkotók vagy roma szervezetek által létrehozott emlékezeti helyekre koncentrál.
„A roma holokauszt emlékezetpolitikájának része minden olyan kezdeményezés, legyen az művészeti alkotás vagy emlékmű, amely a témához kapcsolódik – akkor is, ha nem romák hozták létre. Ezek is részei annak a közös társadalmi emlékezetnek, amelyet vizsgálunk” – tette hozzá.
A kutatás társadalmi jelentősége is kiemelkedő: segít tudatosítani a roma holokauszt történelmi tényét a magyar közgondolkodásban, és hozzájárulhat a roma és nem roma közösségek közötti szolidaritás erősítéséhez. „A roma polgárjogi mozgalmakban a holokauszt emlékezete mindig fontos szerepet játszott. A közös emlékezés hidakat építhet” – fogalmazott a kutatásvezető.
A projekt jelenleg az előkészítő szakaszban jár: zajlik a forrásgyűjtés, a terepmunka előkészítése, helyszíni egyeztetések történnek. Ennek ellenére már most látszanak fontos jelenségek.
„A megemlékezési gyakorlatok kifejezetten heterogének. Egyes településeken egyházi szertartások keretei között emlékeznek, míg máshol művészek, illetve civilek kulturális eseményeket rendeznek. A kutatás következő fázisában az interjúk révén igyekszünk feltárni, hogy milyen motivációk és emlékezeti narratívák húzódnak ezek mögött, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Már most látható, hogy a megemlékezések sokfélesége a helyi közösségi kulturák sajátosságait tükrözik" – tette hozzá.
A kutatás egyik legnagyobb kihívása a szórványos emlékezeti helyek és eltérő időpontú események követése – a terepmunka megszervezése komoly logisztikai feladat.
A roma közösségek bevonása a kutatás szerves része: a projekt vezetői a kezdetektől törekednek arra, hogy partnerként kezeljék a helyi roma önkormányzatokat, civil szervezeteket és művészeket. „Fontos, hogy a közösségek ne csupán megfigyelt alanyai legyenek a kutatásnak, hanem aktív formálói is.”
A kutatás eredményeit 2026 első negyedévében tervezik bemutatni: múzeumi kiállítás formájában a Holokauszt Emlékközpontban, valamint egy nemzetközi konferencia és tanulmánykötet is része lesz a záróprogramnak. Emellett kulturális programokkal és közösségi eseményekkel is készülnek, hogy az eredményeket ne csak a szakmai, hanem a szélesebb közönséghez is eljuttassák.
Dr. Gulyás Klára számára a téma személyes ügy is. Mint roma származású kutató, mélyen elkötelezett a roma holokauszt emlékezetének megőrzésében. Mint mondta:
„A múlt feldolgozása erőt adhat a jövő építéséhez.”
Az interjú teljes terjedelmében ITT hallgatható meg.
Zucker-Kertész Lilla
