Mindent a zsidó jegygyűrűről

2024. Augusztus 22. / 14:48


Mindent a zsidó jegygyűrűről

Hogyan néznek ki a zsidó jegygyűrűk és mit jelentenek?

A jegygyűrű, amely a hüpe (esküvői baldachin) alatt kerül fel a menyasszony ujjára, és amelyet azután mindennap visel, a zsidó esküvők ikonikus része. De tudta, hogy a zsidók történelmileg nem gyűrűvel házasodtak? És hogy a zsidó jegygyűrűk másképp nézhetnek ki, mint más jegygyűrűk?

A Tórában például nincs szó jegygyűrűről.

A jegygyűrűk cseréje pedig sokkal inkább egy olyan szokás, amelyet egyes zsidó közösségek átvettek azokból a tágabb kultúrákból, amelyekben éltek. Ennek ellenére a gyűrű mára a zsidó esküvő szerves és ikonikus részévé vált.

A Misna szerint (Kiddusin 1:1), amely szintén nem említi a jegygyűrűt (ahogy a Talmud sem), a férfi háromféleképpen jegyzi el a nőt:

1.) Pénz adása.
2.) Írásos szerződés (ketuba) adása.
3.) A kapcsolat beteljesítése (jihud).

Ezek közül bármelyik elegendő, bár a Talmud rabbijai ellenezték a harmadik eljegyzési módszert, és az elsőt – a pénzt – részesítették előnyben.

A jegygyűrű, amely zsidó körökben valószínűleg a középkorban került használatba, bizonyos minimális pénzértéket hordoz, ami azt jelenti, hogy a menyasszonyi vételárra használható. Azzal, hogy a férj gyűrűt ad a kedvesének, gyakorlatilag megadja neki azt a pénzösszeget, amely ahhoz szükséges, hogy a menyasszonya legyen. Történelmileg a férj ugyanígy adhatott a nőnek bármi más pénzértékkel bíró dolgot, a könyvtől kezdve a tulajdoni lapon át az érméig.

jegygyűrű-cikkbe.jpg

A szükséges összeg meglehetősen alacsony, így a házasság minden gazdasági háttérrel rendelkező ember számára elérhetővé válik. A Misna szerint egyetlen perutah, az ősi pénzérmék legkisebb címlete elegendő. A zsidó jegygyűrűknek nem kell drágának lenniük.

Amikor a vőlegény pénzt vagy gyűrűt ad a menyasszonynak, nem vásárolja meg őt (ez egy gyakori tévhit). A menyasszony nem az övé, és nem is a rabszolgája. Inkább azt „vásárolja meg” a vőlegény, hogy kizárólagos intimitást élvezzen vele. Más szóval, a gyűrű (vagy pénz vagy más értéktárgy) elfogadásával a menyasszony beleegyezik abba, hogy ettől kezdve a vőlegényen kívül mással nem lesz intim kapcsolata.

A szertartás során a vőlegény a gyűrűt a menyasszony jobb mutatóujjára helyezi a következő kijelentéssel: Harei at mekudeshet li b'taba'at zo k'da'at moshe v'jiszráél. „Íme, ezzel a gyűrűvel fel vagy nekem szentelve Mózes és Izrael törvénye szerint”.

Mivel Nyugaton ma már szokás, hogy a jegygyűrűt a bal gyűrűsujjon viseljük, nem pedig a jobb mutatóujjon, sokan az esküvői szertartás után áthelyezik a gyűrűt.

A hagyomány szerint a zsidó jegygyűrű egy egyszerű fémkarika, drágakövek és egyéb díszítések nélkül.

Általában a gyűrű aranyból készül, amely pénzértéket hordoz, és nem mattul vagy vonzza a szennyeződéseket – annak reményében, hogy a házasság is tartós és szép lesz. Egyesek párhuzamot vonnak a 2Mózes 26:29-ben a sátor részeként említett aranygyűrűkkel. Van olyan hagyomány is, hogy a gyűrű ezüstből készüljön, ami a pénz egyik gyakori fémje.

Miért választanak a zsidók általában díszítés nélküli gyűrűket?

Az egyik ok az, hogy a gyűrű értékének nyilvánvalónak kell lennie – így a házasság kezdetén nem lesz megtévesztés vagy félreértés. Mások azzal érvelnek, hogy az egyszerű gyűrű a házastársak közötti kapcsolat hasonló őszinteségének és tisztaságának reményét jelképezi. Egyesek úgy látják, hogy a kör minden ember egyenlőségét jelképezi, beleértve ezt a két házasulandót is. Megint mások azt állítják, hogy az ókori görögök szerint a kör a legtökéletesebb minden alakzat közül, még akkor is, ha egy irracionális arányszámot (pi) rejt magában. Ily módon a gyűrű köre a gyönyörű, tökéletes házasság reményét jelképezi, még akkor is, ha azt két olyan ember köti, akik csak emberek, és néha, mint mindannyian, egy kicsit irracionálisak.

My Jewish Learning írása alapján Zucker-Kertész Lilla fordítása

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Binjomin rabbi: Mi a micva abban, ha sokan vagyunk?
Megemlékezések
Bóka János: Sötét teherként nehezedik rám mártírjaink halála