Bár micva vs Bát micva – látható micvák és rejtett spiritualitás

A bár vagy bát micva szó szerinti jelentése: a parancsolat fia vagy lánya. A kifejezés arra utal, hogy eljön a pillanat az ember életében, amikor úgy tekint magára, mint aki azok által a micvák által is formálódik, „teremtődik”, amiket véghez visz.

A judaizmus egyik izgalmas alapvetése, hogy bizonyos értelemben a cselekedeteink által mi „alkothatjuk meg” magunkat.

Egy gyermek születésekor teljes egészében egy ösztönlény. Egy baba nem hoz döntéseket erkölcsi alapon, nincsenek spirituális választásai. Azt cselekszik, amit a testi szükségletei mondanak neki. Ám amikor a gyermek eléri a hároméves kort, hegia ledei chinuch -nak hívják, vagyis „a gyermek, aki nevelhető”. Ez a kor az értelemhez kötődik, amikor a kicsi képes beszélni a tegnapról és a holnapról, el tudja mondani, mit akar, mire van szüksége.

Ekkorra már megszerzett bizonyos szintű absztrakciót és elindult a fejlődés útján. Innentől kezdve szülei kötelesek megtanítani neki a Tórát, mint útmutatót az élethez, megtanítják, hogy tegyen különbséget jó és rossz között.

Ahogy telik az idő, a fiatal eléri a bár vagy bát micva kort. 

A Vilnai Gáon elmagyarázza, hogy amikor egy gyermek megszületik, az állati én sokkal erősebb, mint a spirituális én. 12 és 13 év kell ahhoz, amíg többé-kevésbé egyenlővé válik ez a két erő. Ezen a ponton az emberek immár megértik az okot és okozatot, valamint a tetteik következményeit. A bár és bát micva az az érettség, a teljessé válás kapuja, ahol a zsidó nép teljes jogú tagjává válik az illető.

A nem zsidó társadalomban bulikkal ünneplik a nagykorúsággal járó szabadságot. A bár/bát micva azonban épp a felelősség felvállalásáról szól.

Egy fiú számára a Bár micva fő micvája az tefilin felöltése. 

Eddig a napig a fiatal mentesült a tudatosságot igénylő tevőleges parancsolat alól, most azonban elég érett lett ahhoz, hogy végre hajtsa azt. Szokás már 30 nappal korábban elkezdeni gyakorolni a felvételét. A bár micvó napján a fiú megünnepli azt, hogy immár „felnőttként” hozhat döntéseket, és tovább építheti saját magát, felszabadítva a spirituális képességeit. Most, hogy ő is elérte az érettséget, felelősségre vonható saját tetteiért. Sok fiú hatalmas átalakuláson megy keresztül a Bár micvó után, mivel a felelősség érzése fokozatosan érlelődik benne.

Mint egy újonc a hadseregben, egy bár micvó fiú is elkezdi új szerepében szemlélni saját magát, aki igyekszik felnőni a feladathoz, hogy a zsidó közösség egyenjogú tagjává váljon.

A forrásban megjelölt tanítás felhívja a figyelmet a különbségre, amin a folyamat során lányok és fiúk végigmennek.

Amikor egy lány eléri a chinuch életkort, tehát hároméves lesz, el kell kezdeni megtanítani saját értékére, hogy kiskorától kezdve tisztában legyen vele. Ez különösen fontos ma, amikor az emberi testet, kifejezetten pedig a nőket előszeretettel tárgyiasítják.

A lányok 12 évesen érik el a bát micvá kort. 

Korábban ritkán tartottak nyilvános bát micvát, az emberek sokkal inkább ünnepelték ezt a napot családi körben, mára azonban ez megváltozott. Ma gyakorlatilag a bát micva is egy hangulatos ünnepség, buli, ami immár a vallási értelemben felnőttnek tekintendő fiatalról szól.

Míg fiúk esetében több látványosan tevőleges micva is kapcsolódik az eseményhez (tfilin felrakása, Tórához való felhívás, háftárá és áldások elmondása), addig lányok esetében elgondolkodtató, hogy nincs külön látható micva, ami a bát micvához kötődik. Mire utal ez? Egy zsidó nő értéke sokkal inkább a léttel függ össze, mint azzal, amit csinál – magyarázza Rebecen Tziporah Heller a témában.

Míg egy hagyományos közösségben egy bár micvón felhívják az ünnepeltet a Tórához és képességétől függően olvashat a hetiszakaszból, elmondhatja a háftárát, addig egy bát micvánál más a helyzet. A hagyományos közösségekben a lányokat nem hívják fel a Tórához, de ez nem jelenti azt, hogy a nők nem kapcsolódhatnak hozzá, sőt!

Amikor megkaptuk a Tórát, Mózes elsőként a nőkkel beszélt, és csak utána a férfiakkal, mivel a nők azok, akik jobban képesek hatni másokra, és képesek voltak integrálni a Tóra tanításait. A Tórának tehát van egy nagyon is női aspektusa.

Rebecen Tziporah Heller egy nap felkereste Shlomo Zalman Auerbach rabbit z’tzl egy olyan nő társaságában, aki tagja volt a Women of the Wall feminista szervezetnek (olyan nők szervezete, akik maguk is férfiakhoz hasonló módon szeretnének imádkozni a Siratófalnál, tfilinnel, tálittal). A rabbi megkérdezte tőle, hogy miért ilyen módon kellett kifejeznie magát. Szükségét érezte annak, hogy férfiak módjára imádkozzon? Mire a nő nagyon őszintén úgy felelt, hogy valójában nem ez motiválta őt, sokkal inkább a közösségi érzés utáni vágy hajtotta.

Rav Auerbach erre elmondta neki, hogy a Talmud szerint ezer nőből sem lesz soha egy közösség, mindig individuumok maradnak: ezer különálló személyiség.

Egy bát micva lány érésének mértéke az is, hogy képes legyen tudatosítani magában saját, egyedi értékét. Nem a közösségi érzet látható szegmensei által tudja csak fejleszteni önnön zsidóságát, sokkal inkább saját belső értékei, nőiessége és egész személyiségének tisztelete által.

Zucker-Kertész Lilla fordítása

Forrás: Bar/Bat Mitzvah – Rebbetzin Tziporah Heller