Ádár

A HÉBER HÓNAPOK / ÁDÁR

Ádár az év 12. hónapja, ha a hónapokat Niszántól számítjuk, és a 6. hónap, ha tisritől, ahogy azt napjainkban tesszük.

Az ádár szó babilóniai gyökerű, akkád eredetű. Akkádul a hónap neve: ádáru, és ádár séninek (a második ádár hónap, amit beiktatunk, ha az év szökőév, sáná meuberet) a neve Archu nákru Ádáru. A zsidók a hónapok nevét Babilóniából hozták. Ádáru akkádul azt jelenti: sötét, borongós.

Miért lett ez a hónap neve? Mert ez a téli esős évszak utolsó hónapja, és ilyenkor az ég felhős, borongós. Eszerint az akkád "ádáru" szóból származik a héber Ádár név. Egy másik magyarázat szerint az ádár, a héber "ádir" szóból származik, mert ebben a hónapban nagy csodák történtek Izrael népével, és "ádir" azt jelenti: nagy, hatalmas. Egy harmadik magyarázat szerint, az ádár szó a héber "hádár" szóból származik, ami szépséget jelent, ahogy bölcseink magyarázzák: "Hádár kiblu bime Achásvéros", szépen, ünnepélyesen fogadták el a zsidók a Tórát Áchásvéros idejében, ahogy írva van: "kimu vekiblu" (Eszter 9:27), "betartották és elfogadták [önként]", vagyis betartották, amit már elfogadtak, (a Tórát) Purim idején.

A hónap csillagjegye: halak (dágim), a midrás szerint azért, mert az esőzések miatt, ebben a hónapban különösen szaporodnak a halak. Egy másik magyarázat egy remezt, utalást talál Josuá ben Nunra, ugyanis Mózes halála után, Zájin Ádárkor (ádár hónap 7-én), ő lett a nép vezetője, és az ő nevében a nun, héberül "halat" jelent. Bölcseink szerint ezért lett a hónap szimbóluma a hal. A chaszidikus irodalomban úgy magyarázzák, hogy azért a dág (hal) a hónap szimbóluma, mert Mózes, ádár hónap hetedikén született és hunyt el, és ha összeadjuk a héber dág szó betűit, hetes számot kapunk (dálet + gimmel).

Ádár hónapja említtetik Eszter könyvében, Ezra könyvében (6:15) és az apokrif irodalomban (szfárim chiconimban), Makkabeus II. (15:36).

Ádár hónap eseményei:

Ádár 1-én hirdették ki minden évben, hogy a nép hozzon fél sékelt adományként a Szentély karbantartására, és a közösségi áldozatok vásárlására, illetve hogy meg tudják belőle javítani az utakat, amin a nép, a következő hónapban feljön Jeruzsálembe. Ezért a Bét Din már niszán előtt egy hónappal (ádár 1-jén) kihirdette, hogy mindenki hozzon fél sékelt, hogy még idejében meg tudják venni a közösségi áldozatokat és megjavítani a Szentélyt Peszách előtt. Ezért nevezik, Rosh Chódes ádár előtti szombatot párását skálimnak, vagyis a "sékelek fejezetének".

Mikor a hónapokat még nem naptár szerint állapították meg, hanem tanuk alapján hirdették ki az Újholdat, a Bét Din küldöttei, miután megtudták, hogy az előző hónap 29 vagy 30 napos volt (chászér vagy málé) a diaszpórába mentek, hogy elmondják a külföldön élő zsidóknak, mikor lesz Purim és mikor kell a Megilát olvasni. Ádár volt az egyik, azon hat hónap közül, amikor a küldöttek külföldre mentek, hogy elmondják hogy a hónap teljes vagy hiányos volt, mert ettől függött, hogy a rákövetkező niszán hónapban mikorra esnek az ünnepek

Ádár 7-én született és halt meg Mózes (Megilá 13b). A Chevrá Kádisá tagjai böjtölni szoktak ezen a napon, hogy bocsánatot kérjenek, ezáltal, ha egy halottal, véletlenül, nem bántak volna tisztességgel. Ez a nap, minden évben Tecáve heti szakaszára esik, akár 12 hónapos akár 13 hónapos az év. Ebben bölcseink egy jelet találtak, ugyanis ez az egyetlen fejezet a Tórában, amiben nincs megemlítve Mózes neve. Mózes kérte az Örökkévalót: "Ha elpusztítja népét, az ő nevét is törölje ki Tórájából". Bár a népet nem pusztította el az Örökkévaló, de mivel egy cádik szavának valamilyen formában mindenképpen teljesülnie kell, nincs említve ebben a heti szakaszban Mózes neve.

Ádár 9-én több forrás szerint Tá'ánitot, böjtnapot hirdettek ki, a Bét Sámáj és Bét Hillél közötti viták miatt, de később ez a böjtnap eltűnt.

Ádár 13-án nagy vereséget szenvedtek a görögök Nikánor vezetése alatt Juda Makkabi ellen. Nikánort elfogták és megbüntették, amiért szidta az Örökkévalót és Jeruzsálemet. Ez a nap sok éven át ünnepnap volt, de idővel elfelejtették, és később épp ez a nap lett Tá'ánit Eszter, Eszter böjtje.

Ádár 14-én Áchásvéros király idejében megpihentek meg a zsidók a nem fallal körülvett városokban a harcok után. Ennek örömére ünnepeljük meg mi is minden évben Purim ünnepét.

Ádár 15-én a fallal körülvett városok is megpihentek, ennek emlékére van Susán Purim mind a mai napig, azokban a fallal körülvett városokban melyek Józsua idejében léteztek.

Ádár 16-án kezdték újra építeni Jeruzsálem falait Nechemjá idejében. Ezt a napot szintén ünnepnapnak kiáltották ki, mert nagy öröm volt a zsidóknak, hogy építik a városfalat.

Ádár 20-án nagy ünnepnapot tartottak a zsidók. Choni Hámáágél nagy cádik volt a második templom idején (Tá'ánit 19a), mikor is a nép kérésére esőért imádkozott, és mivel az Örökkévaló meghallgatta imáját eleredt az eső ezen a napon.

A Midrás (Jálkut Simoni) szerint mikor Hámán sorsot vetett és ádárt kapta, nagyon örült, ugyanis ebben a hónapban nem talált a semmit, amit a zsidók javára írhatott volna, és ezt még tetézte, hogy ebben a hónapban hunyt el vezetőjük, Mózes. Ezért azt gondolta, hogy ez a hónap lesz a legjobb arra, hogy elpusztítsa a zsidókat és így szólt: "Elfogtam őket (a zsidókat) mint a halász hálójában a halakat. Erre az Örökkévaló így válaszolt neki: "Fordítva lesz: a zsidók fogják legyőzni ellenségeiket és téged is!" Ezért mondták bölcseink: "Misenichnász Ádár márbim beszimchá" Mikor beköszönt ádár hónapja, sokasítsuk meg a boldogságot!

Szökő évben két ádár hónapot is találhatunk a naptárban, nevük: ádár álef és ádár bét. Ilyenkor ádár álef harminc napos ádár bét pedig huszonkilenc napos. A különböző események, melyeket más évben ádárban tartanak - például: Eszter böjtje, Purim, Susán purim, a Bár micvák és a Bát micvák - ádár bétben kerülnek megtartásra, de a Jahrzeiteket ádár alefben tartjuk, és a Káddisokat is ekkor mondjuk.