Hogyan vált Júda oroszlánja zsidó szimbólummá?

Júda oroszlánja ősidők óta zsidó szimbólum. Bár eredetileg kifejezetten Júda törzséhez kötődött, azóta az egész népet képviselő zsidó jelképpé vált.

A Teremtés könyve végén a haldokló pátriárka, Jákob összegyűjti fiait, Izrael tizenkét törzsének ősatyjait, és mindegyiküket megáldja. A Júdára vonatkozó áldásban negyedik fiát többször is az állatok királyához hasonlítja:

Júda olyan, mint a fiatal oroszlán.
Zsákmányból emelkedtél ki, fiam.
Guggol, meghúzza magát, mint az oroszlán,
És mint az oroszlánt, ki tudja felrázni? /1Móz 49:9/

A következő versben Jákob azt állítja, hogy „a jogar nem távozik el Júdától”, előrevetítve Dávid király – akiről azt mondták, hogy oroszlánszívű (2Sámuel 17:10) – állandó dinasztiáját, amely ebből a törzsből származik majd, csakúgy, mint amiképp a messiás is.

Miután a tíz törzs elveszett egy lázadás során, amelynek következtében az asszírok meghódították őket; Júda vált Izrael uralkodó törzsévé és az egész zsidó nép szimbólumává. Maga a judaizmus szó is Júda törzséből származik. Júda szimbóluma tehát így válhatott központi zsidó szimbólummá.

Az ősi zsidó forrásokban az oroszlán a vad erő és a nemesség metaforája. Bár a világ ezen részén mára nem fordulnak elő, egykor benépesítették az ókori Izraelt, és halálos fenyegetést jelentettek az ott élőkre. A bibliai hősök, mint például Dávid és Sámson, azzal bizonyították erejüket, hogy egymagukban győzték le őket. A Talmudban az oroszlánt „az állatok királyának” nevezik (Chagigah 13b), és a rabbik oroszlánként emlegetik legbecsesebb társaikat (Gittin 83a, Sábát 111a). A legjelentősebb középkori törvénykönyv, a Sulhán Áruh a következő sorral kezdődik: „Az embernek oroszlánként kell megerősödnie, hogy reggel felkeljen, hogy Teremtőjét szolgálja”. (Orách Chájim, 1:1.)

Az oroszlánok a kezdetektől fogva részei voltak az izraelita, majd a zsidó képi világnak: Oroszlánok díszítették a jeruzsálemi templomot (1Királyok 7:29), és az isteni szekérről szóló prófétai látomások az oroszlánokat Isten trónja részeként írták le (pl. Ezékiel 1:10). Az oroszlán megjelent a legkorábbi zsidó érméken, valamint az 1980-as évek elején a modern Izrael Állam fél sékelén is. Motívumként megtalálható zsidó rituális tárgyakon, többek között menórákon, ketubákon és zsinagógai díszítéseken, valamint sírköveken a zsidó temetőkben. A korabeli jeruzsálemi városi pecséten is találkozhatunk vele.

Jelentőségét jelzi az is, hogy a héber nyelvben több olyan szó is van, amely oroszlánt jelent: arie (a leggyakoribb), lávi vagy leviá (gyakran, de nem kizárólag nőstény oroszlánokra használják), kefir (fiatal hím oroszlán), gur (oroszlánkölyök), lájis és sáhál (mindkettő költőibb). Sok zsidó nevezi el gyermekét az oroszlán szóval, leggyakrabban Aryeh, Ariel (Isten oroszlánja) vagy Ari (kicsinyítőképző). Mivel az oroszlán Júda jelképe, gyakran kombinálják ezzel a névvel, így a Júda Aryeh népszerű választás. Az Aryeh és a Júda szintén gyakran fordul elő a jiddis oroszlán szóval kombinálva, így jön létre az Aryeh Leib vagy a Judah Leib.

Júda oroszlánja a zsidó közösségen túl is népszerű kép. Mivel az oroszlánt a messiással hozzák összefüggésbe, a keresztények körében Jézus szimbólumaként is elfogadták. Ezenkívül Júda oroszlánja az etiópiai Salamon dinasztia szimbólumaként szolgált, egy közel kilenc évszázados császári leszármazás (egészen Salamon királytól és Sába királynőjétől eredeztetve)  vallotta magáénak. Bár a vonal Hailé Szelasszié 1974-ben bekövetkezett halálával véget ért, az oroszlán még mindig fontos szimbóluma a rasztafári mozgalomnak.

My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla