2. Cáv 6–8,36

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 6,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 6,2 Parancsold meg Áronnak és fiainak, mondván: Ez a törvény az égőáldozatról: az égőáldozat a tűzhelyen, az oltáron legyen egész éjjel reggelig és az oltár tüze égjen rajta.

Lev 6,3 És a pap öltse fel lenruháját és lennadrágot húzzon testére és vegye el a hamut, amivé a tűz megemésztette az égőáldozatot az oltáron és tegye az oltár mellé.

Lev 6,4 És vesse le ruháját és öltsön más ruhát és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre.

Lev 6,5 És az oltáron a tűz égjen folytonosan, ki ne aludjon; égessen rajta a pap fát minden reggel és rendezze el rajta az égőáldozatot és füstölögtesse el rajta a békeáldozat zsírját.

Lev 6,6 Örök tűz égjen az oltáron, ki ne aludjon soha.

Lev 6,7 És ez a törvény a lisztáldozatról: Áron fiai vigyék oda az Örökkévaló színe előtt az oltár elé.

Lev 6,8 És vegyen el egy maroknyit a lisztáldozat lánglisztjéből meg olajából és mind a tömjént, amely a lisztáldozaton van, füstölögtesse el az oltáron kellemes illatú illatrészül az Örökkévalónak.

Lev 6,9 És ami marad belőle, azt egyék meg Áron és fiai; kovásztalanul egyék meg, szent helyen, a találkozás sátrának udvarában egyék.

Lev 6,10 Ne süssék kovásszal; osztályrészükül adtam a tűzáldozataimból. Legszentebb ez éppúgy, mint a vétekáldozat és mint a bűnáldozat.

Lev 6,11 Minden férfi Áron fiai közül egyék belőle, örök járandóság ez nemzedékeiteken át az Örökkévaló tűzáldozataiból; bármi ér hozzájuk, szentté válik.

Lev 6,12 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 6,13 Ez Áronnak és fiainak áldozata, amelyet áldozzanak az Örökkévalónak, amely napon felkenik őt: egy tized éfa lánglisztet lisztáldozatul állandóan, felét reggel és felét este.

Lev 6,14 Lábasban olajjal készíttessék el, lágyan főzve hozzad azt, sült lisztáldozatként darabokban mutasd be kellemes illatul az Örökkévalónak.

Lev 6,15 Az a pap, aki fölkenetik helyette fiai közül, készítse el örök törvény szerint az Örökkévalónak, egészen füstölögtessék el.

Lev 6,16 És a papnak minden lisztáldozata egészen égjen el, ne egyenek belőle.

Lev 6,17 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 6,18 Szólj Áronhoz és fiaihoz, mondván: Ez a törvény a vétekáldozatról. Amely helyen levágják az égőáldozatot, ott vágják le a vétekáldozatot az Örökkévaló színe előtt, legszentebb ez.

Lev 6,19 A pap, aki vétekáldozatnak bemutatja, egye meg; szent helyen egyék meg, a találkozás sátrának udvarában.

Lev 6,20 Bármi ér a húsához, szentté válik, és ha véréből valami ruhára fröccsen, azt amire fröccsen, szent helyen mossad meg.

Lev 6,21 De a cserépedényt, amelyben főzik, törjék el; ha pedig rézedényben főzték, akkor súrolják meg és öblítsék ki vízzel.

Lev 6,22 Minden férfi a papok közül eheti azt; legszentebb ez.

Lev 6,23 És semmiféle vétekáldozatból, melynek véréből bevittek a találkozás sátrába, hogy engesztelést szerezzenek a szentélyben, ne egyenek; tűzben égettessék el.

Lev 7,1 És ez a törvény a bűnáldozatról; legszentebb az.

Lev 7,2 Azon a helyen, ahol levágják az égőáldozatot, vágják le a bűnáldozatot és vérét hintse az oltárra köröskörül.

Lev 7,3 És egész zsírját áldozza belőle: a farkot és a zsírt, ami befödi a beleket;

Lev 7,4 és a két vesét és a zsírt, ami rajtuk van, ami a vékonyán van, meg a májon levő hártyát a vesékkel együtt távolítsa el.

Lev 7,5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, tűzáldozatul az Örökkévalónak; bűnáldozat ez.

Lev 7,6 Minden férfi a papok közül eheti; szent helyen egyék meg, legszentebb ez.

Lev 7,7 Amilyen a vétekáldozat, olyan a bűnáldozat is; egy törvény van róluk: a papé, aki engesztelést szerez vele, azé legyen.

Lev 7,8 És aki bemutatja valakinek égőáldozatát, azé a papé legyen az égőáldozatnak bőre, melyet bemutatott.

Lev 7,9 És minden lisztáldozat, melyet kemencében sütnek, és mind, ami serpenyőben vagy lábasban készül, a papé legyen, aki bemutatja.

Lev 7,10 És minden lisztáldozat, akár olajjal kevert vagy száraz, Áron fiaié legyen, egyiké éppúgy, mint a másiké.

Lev 7,11 És ez a törvény a békeáldozatról, amelyet valaki áldoz az Örökkévalónak:

Lev 7,12 Ha hálaadásul áldozza, akkor áldozzon a hálaáldozattal kovásztalan kalácsokat olajjal keverve és kovásztalan lepényeket olajjal megkenve és lánglisztből készített kalácsot, olajjal keverve.

Lev 7,13 Kovászos kenyérből való kalácsokkal együtt mutassa be áldozatát, hálaadó békeáldozatával együtt.

Lev 7,14 És mutasson be mindegyik áldozatából egyet, adományul az Örökkévalónak; azé a papé legyen, aki hinti a békeáldozat vérét.

Lev 7,15 És hálaadó békeáldozatának húsát az áldozás napján egyék meg, ne hagyjon belőle reggelig.

Lev 7,16 De ha fogadalom vagy felajánlás az ő vágóáldozata, azon a napon egyék meg, amelyen bemutatja áldozatát; és másnap egyék meg, ami megmarad belőle.

Lev 7,17 Ami még megmarad az áldozat húsából, harmadnapon tűzön égettessék el.

Lev 7,18 Ha pedig ennének békeáldozatának húsából harmadnapon, nem részesül kegyben az, aki bemutatja és nem lesz beszámítva annak javára, megvetés tárgya lesz és aki eszik belőle, viselje bűnét.

Lev 7,19 És a húst, amely hozzáér bármi tisztátalanhoz, ne egyék, tűzben égessék el. Ami a húst illeti, minden tiszta ehetik húst.

Lev 7,20 Az olyan személy, aki eszik húst a békeáldozatból, amely az Örökkévalóé, amíg tisztátalanság van rajta, irtassék ki az a személy népe közül.

Lev 7,21 És ha valamely személy megérint bármi tisztátalant, ember tisztátalanságát vagy tisztátalan barmot vagy bármi tisztátalan undok állatot és eszik a békeáldozat húsából, amely az Örökkévalóé, irtassék ki a személy népe közül.

Lev 7,22 És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván:Lev 7,23Szólj Izráel fiaihoz, mondván: Ne egyétek a zsírját se ökörnek, se juhnak, se kecskének.

Lev 7,24 Elhullott állatnak zsírja és széttépett állatnak zsírja földolgozható bármilyen munkára, de semmi esetre se egyetek belőle.

Lev 7,25 Mert bárki eszik oly barom zsírjából, amelyből tűzáldozatot áldoznak az Örökkévalónak, az a személy, aki eszi, irtassék ki népe közül.

Lev 7,26 Semmi vért ne egyetek a ti lakhelyeiteken, sem madárét, sem baromét.

Lev 7,27 Az a személy, aki vért eszik, irtassék ki népe közül.

Lev 7,28 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 7,29 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: Aki békeáldozatait áldozza az Örökkévalónak, maga vigye el áldozatát az Örökkévalónak békeáldozataiból.

Lev 7,30 Saját kezével vigye az Örökkévaló tűzáldozatait; a zsírt a szeggyel együtt vigye be; a szegyet, hogy lengesse azt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt.

Lev 7,31 És füstölögtesse el a pap a zsírt az oltáron; a szegy pedig legyen Ároné és fiaié.

Lev 7,32 És a jobb combot adjátok adományul a papnak békeáldozataitokból.

Lev 7,33 Aki Áron fiai közül bemutatja a békeáldozatok vérét és a zsírt, azé legyen a jobb comb osztályrészül.

Lev 7,34 Mert a lengetett szegyet és az adomány combot kivettem Izráel fiaitól békeáldozataikból és odaadtam Áronnak, a papnak és fiainak örök törvényül Izráel fiaitól.

Lev 7,35 Ez Áronnak része és fiainak része az Örökkévaló tűzáldozataiból, azon a napon, amelyen bevezeti őket, hogy papokká legyenek az Örökkévalónak;

Lev 7,36 amit megparancsolt az Örökkévaló, hogy adják meg nekik, amely napon felkente őket Izráel fiai részéről; örök törvényül nemzedékeiken át.

Lev 7,37 Ez a törvény az égőáldozatról, a lisztáldozatról, a vétekáldozatról, a bűnáldozatról, a fölavatásról és a békeáldozatról,

Lev 7,38 melyet megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek a Szinaj hegyén, amely napon megparancsolta Izráel fiainak, hogy áldozzák áldozataikat az Örökkévalónak Szinaj pusztájában.

Lev 8,1 És Szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 8,2 Vedd Áront és vele fiait és a ruhákat és a kenőolajat és a vétekáldozat tulkát és a két kost és a kosarat a kovásztalan kenyérrel.

Lev 8,3 És gyüjtsd egybe az egész községet a találkozás sátrának bejáratánál.

Lev 8,4 És úgy cselekedett Mózes, amint megparancsolta neki az Örökkévaló; és egybegyült a község a találkozás sátrának bejáratánál.

Lev 8,5 És mondta Mózes a községnek: Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló, hogy tegyétek.

Lev 8,6 És odavezette Mózes Áront és fiait és megmosdatta őket vízzel.

Lev 8,7 Ráadta a köntöst, körülövezte őt az övvel, felöltöztette a köpenybe, rátette az éfodot, körülövezte őt az éfod szalagjával és ráerősítette vele az éfodot.

Lev 8,8 Rátette a melldíszt és betette a melldíszbe az Úrim-ot és Tummim-ot.

Lev 8,9 Föltette fejére a süveget és rátette a süvegre előrésze felől az arany lemezt, mint szent koronát, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 8,10 Ekkor vette Mózes a kenőolajat és felkente a hajlékot és mindazt, ami benne volt és megszentelte azokat;

Lev 8,11 és hintett belőle az oltárra hétszer, fölkente az oltárt és mind az edényeit, a medencét és talapzatát, hogy megszentelje azokat.

Lev 8,12 És öntött a kenőolajból Áron fejére és felkente őt, hogy megszentelje.

Lev 8,13 És Mózes odavezette Áron fiait, felöltöztette őket köntösökbe, körülövezte őket övvel, felkötötte nekik a magas süvegeket, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 8,14 És odavezette a vétekáldozat tulkát és Áron és fiai rátették kezüket a vétekáldozat tulkának fejére.

Lev 8,15 És levágta; és Mózes vette a vért és tett belőle az oltár szarvaira köröskörül az ujjával és megtisztította az oltárt; és kiöntötte a vért az oltár talapzatára és megszentelte, hogy engesztelést szerezzen neki.

Lev 8,16 És vette az egész zsírt, ami a beleken volt és a májnak a hártyáját, a két vesét és zsírjukat; és elfüstölögtette Mózes az oltáron.

Lev 8,17 De a tulkot és bőrét, húsát és ganéját elégette a tűzben a táboron kívül, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 8,18 És odavezette az égőáldozat kosát és Áron fiai rátették kezüket a kos fejére.

Lev 8,19 Levágta és Mózes ráhintette a vért az oltárra köröskörül.

Lev 8,20 És a kost feldarabolta darabjaira és Mózes elfüstölögtette a fejét és a darabokat és a hájat.

Lev 8,21 És a beleket és a lábszárakat megmosta a vízben és Mózes elfüstölögtette az egész kost az oltáron, égőáldozat volt ez, kellemes illatul; tűzáldozat az Örökkévalónak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 8,22 És odavezette a másik kost, a felavatás kosát és Áron meg fiai rátették kezüket a kos fejére.

Lev 8,23 És levágta; és Mózes vett a véréből és tett belőle Áron jobb fülének cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára.

Lev 8,24 És odavezette Áron fiait és Mózes a vérből tett jobb fülük cimpájára, jobb kezük hüvelykujjára és jobb lábuk hüvelykujjára; és ráhintette Mózes a vért az oltárra köröskörül.

Lev 8,25 És vette a zsírt és a farkot és az egész zsírt, ami a beleken van és a májnak hártyáját, a két vesét és a zsírjukat és a jobb combot.

Lev 8,26 És a kovásztalan kenyér kosarából, amely az Örökkévaló színe előtt volt, vett egy kovásztalan kalácsot és egy olajos kenyérből való kalácsot és egy lepényt, és rátette a zsírra és a jobb combra.

Lev 8,27 És rátette az egészet Áron tenyereire és fiainak tenyereire és lengette azokat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt.

Lev 8,28 És Mózes levette azokat tenyereikről és elfüstölgette az oltáron az égőáldozattal együtt; felavatásra valók kellemes illatul, tűzáldozat az Örökkévalónak.

Lev 8,29 És Mózes vette a szegyet és lengette azt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; ez Mózes része volt a fölavatás kosából, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 8,30 És Mózes vett a kenőolajból és a vérből, amely az oltáron volt és hintette Áronra és ruháira és fiaira és fiainak ruháira vele együtt; így megszentelte Áront és ruháit és fiait és fiainak ruháit vele együtt.

Lev 8,31 És mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a találkozás sátrának bejáratánál és ott egyétek meg, és a kenyeret is, amely a fölavatás kosarában van, amint parancsoltam, mondván: Áron és fiai egyék meg.

Lev 8,32 És ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt tűzben égessétek el.

Lev 8,33 És ne menjetek ki a találkozás sátrának bejáratából hét napig, amíg be nem telnek felavatástok napjai, mert hét napon át avat ő fel titeket.

Lev 8,34 Amint tették ezen a napon, úgy parancsolta az Örökkévaló, hogy tegyék, hogy engesztelést szerezzenek számotokra.

Lev 8,35 És a találkozás sátrának bejáratánál maradjatok nappal és éjjel hét napig, és őrizzétek az Örökkévaló őrizetét, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta nekem.

Lev 8,36 És Áron és fiai elvégezték mindazokat a dolgokat, amelyeket parancsolt az Örökkévaló Mózes által.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

A hálaáldozatok: aki hálás, az boldog és aki hálás, az jobb ember lesz

 A Tóra áldozati rituáélit a papok végzik. A hálaáldozatot azonban azoknak maguknak kell bemutatniuk Isten előtt, akik hálásak valamiért neki, az Örökkévalónak.

Miért? Mert a hálát annak is át kell élnie, aki hálás és annak is, akinek hálásak.

A hálánk kifejezését nem bízhatjuk közvetítőre, nem csak azért, mert nem ő érzi a hálát, hanem mert mi sem érezzük eléggé addig, amíg ki nem fejezzük, mennyire örülünk annak, amiért hálásnak érezzük magunkat. Akkor tudatosul bennünk is, mennyire jó nekünk, amikor kifejezzük érte a hálánkat. A kis lélekből nagy lelket csinál a hála kifejezése. 

Rájövünk, hogy van valami, amit anélkül is megkapunk, hogy megérdemelnénk, a tavasz, a szerelem, az élet, amelyet mindannyian csak úgy, ajándékba kaptunk. És sokszor nem tudjuk, mennyit jelentünk egymásnak. 

A tanárok, a segítők és mindannyiunk fontos tapasztalata, amikor valaki elmondja nekünk, mennyit jelentett számára a gesztusunk, amelyet mi magunk a legtöbbször már régen elfelejtettünk. A hála kifejezése bennünk is tudatosítja a saját általunk ismeretlen jóságunkat, kicsit szerethetőbbnek tűntet fel a magunk szemében. Ezért kell személyesnek lennie. Hogy kiderüljön, mennyivel többet kaptunk és mennyivel többet adtunk annál, mint amennyit valaha is gondoltunk volna.

Az áldozati liturgia bölcs és aktuális, eleven tapasztalatok kifejezéséről beszél.

A Tóra vonatkozó része emberi érzések megfogalmazására tanít meg, az áldozat kísérlet arra, hogy megismerjük önmagunkat. A bűnáldozat a lelkifurdalás kezelését segíti, a hálaáldozat pedig annak tudatosítását, hogy azért nem vagyunk egyedül mégsem. Sem a világon, sem a világon túl, figyel ránk valaki itt és figyel Valaki odaát is. 

Amikor kinyílik a lélek, hogy köszönetet mondjon, hogy örüljön a meg nem érdemelt léleknek, megtelik az Örökkévaló végtelenségének máshogy alig közvetíthető megtapasztalásával.

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Te kötöd össze a világ három sarkát

Mai szemmel bizarr beavatási/felavatási szertartásoknak lehettek tanúi, akik akkor és ott kellően közel álltak Mózeshez és Áronhoz. Mózes odavezetett egy kost Áron és fiai elé, akik rátették kezüket a kos fejére és bűnvallomást tettek, majd levágta Mózes a kost és vett a véréből és tett belőle Áron jobb fülének cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára.

Elég véres a történet... Ám miért? Mit jelent a vér? És mit jelentenek a testrészek?

Látszólag teljesen barbár szertartásnak tűnik, ám a Tóra törvényeinek kell, hogy legyen olyan üzenete, amelyik magasztosabb és tökéletesebb…

Három… Mint a világ három része: az angyalok világa, a bolygók világa és létezik a világ földi része.

Emlékezzünk vissza! Mózesnek azt parancsolta az Örökkévaló, hogy a pusztai Szentélyt hármas tagolásúnak alakítsa ki: a frigyláda tere az angyalok, a test nélküli lelkek jelképe, a függönyön (pároheten) kívüli tér az űrt, míg a külső udvar az univerzum földi területét szimbolizálja. 

Áron, a főpap egyesíti magában az Örökkévalóról való tudást és a világegyetem három említett részét, azaz megjelenik benne az angyalok és a bolygók világa, valamint a földi részek, ahogy az említett részek jelen vannak az univerzumban. Igen, ilyenek vagyunk mi, emberek… 

– A fej (a gondolatok és a beszéd központja) jelképezi az emberben az angyalok világát, és a világ „angyali” részéhez is innen kapcsolódunk.

– A nyaktól az ágyékig tartó területen találhatók a fizikai, biológiai létezés legfőbb szervei, itt a szívünk, innen indul minden mozdulatunk, mozgásunk, ez a testtájunk köt össze minket a bolygók világával. 

– Végül az ember alsó része (a csípőtől a földig tartó testterületünk, benne a szaporító szerveinkkel) a természeti világot jelképezi, ami az univerzum földi területeivel köt össze minket. 

A Talmud szerint az ember teste szimbolizálja a három szférára osztott világot (Taanit 27). És Mózesnek ezért kellett vért tennie a fönt említett testrészekre, ami lényegében egy bűnbánat miatti cselekvés, jóvátétel, engesztelés az Örökkévaló felé. 

A saját testünkön keresztül az egész univerzum láttatik: a jobb fül szimbolizálja az ember beszédközpontját; a jobb hüvelykujj szimbolizálja a mozgás világát; a jobb lábujj szimbolizálja azt a világot az emberben, amely kapcsolódik az univerzum földi részéhez. Az áldozathozatalban, az áldozásban az egész ember részt vesz a gondolataival, az érzéseivel, a mozdulataival, minden tudásával. 

Részt vesz benne az ember, mint hús-vér lény, és részt vesz benne, mint az Örökkévaló által teremtett világ önálló kis darabja, a teremtett világ kicsi, de tökéletes szimbóluma. 

Miért fontos ez ma nekünk? 

Mert már nem áldozunk, hanem helyette imádkozunk. Figyeljük meg magunkban, hogyan vesznek részt az egyes testrészeink az imában! Mit csinál a fejünk, a szívünk, több belső szervünk vagy lábunk az imádkozás közben? Pészáh megtanítja nekünk, hogy miképpen lehet az egész testünkkel szeretni egy ünnepet vagy az Örökkévalót, vagy akár embertársunkat.

És persze azt is megtanítja, hogy mindenki tud kapcsolódni az Örök Istenhez, és általa az elmúlt évezredek zsidóságához, hitéhez és történelméhez.

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: Az ima az Örökkévalóba vetett hit megerősítése

„Ha hálaáldozásul áldozza, akkor áldozzon a hálaáldozattal...”
(III.M. 7/12.)

Az „áldozat” („kurbán” ) a „közel” jelentésű „károv ”  szóból ered. A Talmud  bölcsei ebből arra következtettek, hogy az áldozat értelme ne önmegtagadás, ne az Isten számára való lemondás legyen, hanem az Istenhez való közeledés.

Minden Tórát olvasó képzeletében Istennek a kifürkészhetetlen és elérhetetlen, transzcendentális „képe” jelenik meg. Martin Buber  az „Én-Te” filozófiai művében kifejti, hogy az ember spirituális közeledése létrehozhat egy személyes „Én-Te” kapcsolatot Istennel. Ez a kapcsolat két immanens (a hála és bűntudat) érzésben nyilvánul meg: áldozatot hozni a tudatos, de akár véletlenül elkövetett bűnök engesztelésére és hálát adni Isten jótéteményeiért! „

Nehogy azt mondjad szívedben: az én erőm és kezem hatalma szerezte nekem az eredményt (amit elértem). Hanem emlékezzél meg a te Istenedről, mert Ő az, aki neked erőt ad, hogy sikert arass”  (V.M. 8/17-18).  „Ne higgy annak, aki mondja: fáradtam, de nem találtam; annak se higgy, aki mondja: nem kutattam s mégis leltem; csak annak higgyél aki mondja: fáradtam és találtam is” (Megilla 6a).

Minden ember sikeres lehet, akinek kitartása és némi tehetsége is van. Kettő viszont kizárólagosan Istentől van: az egészség és szerencse. Ezért kérjük Istentől a Hálel (dicshimnusz) imában a zsoltár szavait: „Kérünk, Örökkévaló segíts meg!” ...hogy egészséges legyek, ....adj szerencsét, hogy sikeres lehessek! (118.Zsolt/25) .

A Szentély idejében négy esetben volt köteles az ember hálaáldozatot hozni:
– ha átkelt a tengeren;
– ha átkelt a sivatagon;
– ha súlyos betegségből felgyógyult;
– ha ártatlanul börtönbe került és kiszabadult. 

A Szentély lerombolása után az ima helyettesítette áldozatokat. 

Rav Jichak Arama  teszi fel a kérdést: miért parancs imádkozni? Hiszen ha akarok valamit Istentől, kérést intézek Felé, de ha nem akarok semmit, akkor nem imédkozom?! S így folytatja: az áldozathozatal és az ima esetében sem a „közvetlen haszon” elérése a legfőbb cél. A bemutatott áldozat engesztelést hozhatott, de sokkal fontosabb volt, hogy ez által tudott közeledni az egyén az Örökkévalóhoz. Hasonlóképpen az ima fő célja nem az, hogy választ kapjunk kérésünkre, inkább az Istenbe vetett hit megerősítése, mert aki imádkozik, az szükségszerűen elismeri a Teremtő létezését, ezáltal azt is, hogy amennyiben méltónak bizonyulunk, akkor megválaszolja fohászainkat és megóv bennünket (Midras Rabba Vajikru 46 ).

A Midrás  szerint a jövőben a hálaáldozat kivételével minden áldozat megszűnik. Rabbi Joszef Gikatilla (1248-1305) szerint ez volt az egyetlen áldozat, amelynek volt kovászos (hamecos) része, ami a jécer hárá , vagyis a rossz ösztön szimbóluma. Azért kellett a hamecos rész, hogy az áldozatot bemutató embert emlékeztesse: az általa elkövetett – gyakran nem is szándékos – vétke miatt került veszélybe. 

Az eljövő messiási időben, amikor a rossz ösztönnek (jécer hárá) nem lesz hatalma az ember felett, akkor a hálaáldozatnak speciális szerepe lesz. Arra emlékeztethet, hogy a múlt bűneinek nem szabad teljesen feledésbe merülniük, az azoktól való megtérésnek folyamatosnak, állandónak kell lenni.

„Jánáj rabbi  mondta: a főpap a jeruzsálemi Szentélyben minden hét
– első napján Jeruzsálem lakóiért imádkozott;
– a második napon azokért, kik Izrael országában laknak;
– a harmadik napon azokért, akik távoli országban laknak és Izrael országába vágynak;
– a negyedik napon azokért, akik éppen a tengeren hajóznak, küzdenek a viharral és megmenekülnek;
– az ötödik napon azokért, akik pusztákon haladnak át, nincsen vizük és  oázisra lelnek és benne vizet, amivel szomjukat olthatják;
– a hatodik napon azokért, akik valamilyen okból nem tudnak imádkozni, Isten mégis hallja könyörgésüket;
– míg a hetediken azokért, kik egymásnak vannak szánva, de nem tudták egymást megtalálni a földön, végül egymásra lelnek. 

Erre Dostaj rabbi  azt  kérdezte: mi az igazi értelme a főpap imájának? 

– Az – válaszolta Jánáj rabbi –, hogy hálát adhasson Istennek!”(Hágiga 19.)

Forrás: Mazsihisz.hu