150 éve született Dr. Steinberger Sarolta, az első Budapesten avatott doktornő

Dr. Steinberger Sarolta, az első Budapesten avatott orvosnő születésének 150. évfordulója alkalmából tartottak meghitt megemlékezést a Kozma utcai temetőben, ahol idén védetté nyilvánított síremlékénél gyűltek össze a tisztelők, az orvosi hivatás képviselői és az emlékezők. Az eseményre a Nemzeti Örökség Intézete és a Semmelweis Egyetem szervezésében került sor.

Steinberger Sarolta Tiszaújlakon született jómódú családban. Középiskolai tanulmányait magánúton végezte, érettségijét a Kolozsvári Református Kollégiumban tette le, éppen abban abban az évben, amikor először nyílt meg az egyetemi jelentkezés a női hallgatók előtt, és Steinberger Sarolta volt az első nő, aki átlépte az orvostudomány kapuját Magyarországon.

A megemlékezésen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség képviseletében jelen volt dr. Steigler József és Ács Tamás.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója

Az eseményen elsőként Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója mondott beszédet. „Mi, akik ma összegyűltünk, nem csupán egy nevet, hanem egy példát, egy szellemi örökséget, egy korszakot idézünk” – kezdte, majd emlékeztetett arra, hogy 150 évvel ezelőtt a nők számára a tudomány világa alig volt elérhető.

Felidézte Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő alakját, aki Svájcban szerezte diplomáját, és hosszú éveken át küzdött azért, hogy hazájában is elismerjék tudását.

„A bátorság és a tudásvágy időtlen értékek” – hangsúlyozta Móczár Gábor, hozzátéve, hogy Steinberger Sarolta ezeknek az értékeknek lett méltó örököse. Hiszen szülész-nőgyógyászként nemcsak életeket mentett, hanem méltóságot adott a női létnek – a szenvedésben és az anyaságban egyaránt.

„Élete bizonyítja: a bátorság, a kitartás és a hit képes átformálni a világot. Az ő példája megmutatja, hogy az igazán nagy tettek nem zajos diadalokban születnek, hanem a mindennapi kitartásban, a csendes, következetes munkában, az előítéletekkel szemben vállalt bátor kiállásban.”

Elmondta, hogy múltunk nagy alakjainak emléke nemzeti örökségünk része, amely arra kötelez minket, hogy ne feledjük, honnan jöttünk, és milyen áron vált lehetségessé mindaz, ami ma már oly természetesnek tűnik.

Móczár Gábor köszönetet mondott a Semmelweis Egyetemnek, amely kezdeményezte Steinberger Sarolta síremlékének védettségét, és ezzel lehetővé tette, hogy a Nemzeti Örökség Intézete is bekapcsolódhasson az emlékezetőrző munkába.

Bóka Dalma, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója

Ezt követően Bóka Dalma, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának medikája osztotta meg személyes gondolatait. „Mennyi tehetséget, lehetőséget, és megoldást vesztegetnénk el, ha csak férfiak számára lenne nyitott az orvosi egyetem” – mondta.

Rámutatott, hogy 125 évvel ezelőtt Steinberger Saroltának nemcsak a tudományos ismeretek elsajátításával, hanem a társadalmi elfogadással is meg kellett küzdenie. „Legyünk figyelmesek a változásra, és merjünk mi magunk is változtatni”

A megemlékezés harmadik felszólalója dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese volt, aki felidézte, Steinberger Saroltát a tanulmányai során számos megkülönböztetés érte. Nem volt külön női mosdó az egyetemen, a cselédbejárón kellett közlekednie, és sokáig férfi kollégáinak elismeréséért is keményen meg kellett dolgoznia.

dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese

Diplomája megszerzése után külföldi klinikákon szerzett tapasztalatot, majd hazatérve a neves Tauffer Vilmos professzor vezette szülészeti és nőgyógyászati klinikán dolgozott. Soha nem ment férjhez, életét teljes egészében a hivatásának szentelte. A nőjogok elkötelezett harcosa volt: belépett a feministák egyesületébe, és cikksorozatot írt az orvosi hetilapban az orvosnők történetéről.

Mindezek ellenére csak húsz évnyi munka után nevezték ki osztályvezető főorvossá. A negyvenes években zsidó származása miatt kényszerült abbahagyni hivatását. A háború után visszavonultan élt, 1966-ban hunyt el – de alakját, példáját, bátorságát máig nem feledjük.

Dr. Szabó Attila kiemelte: fontos megemlékezni azokról, akiknek köszönhetően ma már a Semmelweis Egyetem hallgatóinak közel 70%-a nő, és az orvosok között is ők vannak többségben.

„Ők mind Steinberger Sarolta nyomában járnak. Neki köszönhető, hogy ma már egyetlen lánynak sem kell feladnia az álmát, ha doktori vagy gyógyító pályára szeretne lépni.”

A megemlékezés végén a jelenlévők az emlékezés köveit helyezték el dr. Steinberger Sarolta sírjánál.