Nagy elődeink: Dr. Friedman Dénes (1903-1944)

Friedman Dénes Budapesten született 1903-ban és tragikusan fiatalon esett a holokauszt áldozatává 1944-ben, Auschwitzban. Történészként és irodalomtörténészként fontos magyar nyelvű kézikönyvet írt a zsidó történelemről és irodalomról, de korai halála megakadályozta abban, hogy tudósként kiteljesedhessen.

Friedman Dénes mind a nyelvében mind pedig a kultúrájában magyarosodott, de a zsidó hagyományokhoz hű rabbiideál képviselője. Nagy elődjeihez hasonlóan 1921-től kezdve a Rabbiképző növendéke volt, miközben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett bölcsészdoktori címet 1925-ben. Ezt követően, 1927-ben avatták rabbivá a Rabbiképzőben. 

Rabbivá avatása után az újpesti hitközséghez került rabbinak, ahol haláláig töltötte be ezt a posztot. Emellett a Rabbiképzőben teológiát és liturgiát tanított, és a vezérlő bizottság tagjának is megválasztották. A Magyar Zsidó Szemle szerkesztője volt, de nevéhez fűződik a Rabbiképző jubileumi évkönyvének szerkesztése is, amely 1927-ben az intézmény alapításának 50. évfordulójára jelent meg. 

Szerkesztői munkásságának további jeles példái a Hevesi Simon tiszteletére 1934-ben megjelent ünnepi kötet, és az 1941-ben Kohn Sámuel emlékére kiadott kötet. Lexikonok szerkesztésében is részt vett, többek között az Ujvári Péter által szerkesztett Magyar zsidó lexikon mellett a Révai Nagylexikon és a Jüdisches Lexikon munkálataiban is. Rendszeresen publikált az Egyenlőségben és a Múlt és Jövő hasábjain is, és szintén követve a nagy rabbi elődök hagyományait, kiemelt hangsúlyt fektetett az oktatásügyre, különösen a vallásos nevelésre. 1944-ben a vidéki zsidóság deportálásával együtt vette kezdetét az akkor még Budapesttől különálló újpesti zsidóság gettósítása és deportálása is. Friedman Dénest közössége többi tagjával együtt májusban gettóba költöztették, és július elején Budakalászról deportálták Auschwitzba, ahol fiát, Emilt, szeme láttára gyilkolták meg, maga Friedman Dénes pedig 1945 januárjában esett a soá áldozatává.

Rabbiként végzett tevékenysége és szerkesztői munkája mellett figyelmet érdemel több mint 1400 publikációja, köztük a 1943-ban megjelent monográfiája, A zsidó történelem és irodalom kis tükre. Emlékét és közössége iránti hűségét Vihar Béla is megörökítette Az Isten halála című versében.

Szeretnénk ezúton is megköszönni Raj Ferencnek a portré megírásához nyújtott segítségét.

Felhasznált forrás:
Deutsch László (2006), Az újpesti zsidó hitközség történetéről. MAZSIHISZ Rabbitestülete: Budapest

Címlapképünkön az Újpesti zsinagóga látható