Miért küzdenek egymással az ortodox és szekuláris izraeliek a betérések kapcsán?

Az izraeli legfelsőbb bíróság nemrégiben hozott döntése kisebb lavinát indított el Izraelben néhány héttel a választások előtt.

Benjamin Netanjahu ultra-ortodox politikai szövetségese „félrevezetőnek és rendkívül aggályosnak” nevezte az izraeli legfelsőbb bíróság nemrégiben hozott döntését, amely kimondta, hogy a reform és a konzervatív betérők is jogosultak alijára, izraeli állampolgárságra. Izrael főrabbijai is elítélték a döntést, miközben Netanjahu liberális ellenzéke üdvözölte azt a vallásszabadság terén történt áttörésként értékelve.

Azonban ha jobban megnézzük a döntést, csak igen kevés személyre vonatkozik. Azokra, akik már eleve Izraelben élnek, és nem-ortodox betérésen mennek át, jogosultak az izraeli állampolgárságra.

A legfelsőbb bírósági döntés nem vonatkozik zsidó amerikaiakra (vagy nem zsidókra), akik Izraelbe költöznének, és nem vonatkozik Izraelben élő zsidók millióira, akik már állampolgárok.

Akkor mégis mért van ekkora felháborodás az ortodoxok és szövetségeseik részéről? Miért nem akarják, hogy a zsidó állam zsidónak fogadja el ezeket a betérteket? Vizsgáljuk meg az okokat.

Izrael 1948-as újjáalapítása óta azoknak engedélyezi a bevándorlást és ad izraeli állampolgárságot, akiknek legalább egy nagyszülője zsidó származású. [Sokan félreértik: nem az ugyanilyen elven szelektáló nürnbergi törvényeket vették alapul, hanem az afölötti kárenyhítést: akik a nürnbergi törvények miatt annak idején szenvedtek, akiket üldöztek és meggyilkoltak, 1948 óta ne az legyen az osztályrészük, hanem az újjáalapított zsidó államba való visszatérés – Izrael által kínált – automatikus lehetősége.] A Visszatérési Törvény nem a zsidó vallásba betérőkre vonatkoztatta a szabályt; nem azokra, akiknek nincsenek zsidó felmenőik.

Évszázadok óta vita tárgya, hogy „ki a zsidó?”. Állami, szekuláris és vallási elvek ütköznek. 

Az izraeli kormány alapvetően nem veszi figyelembe az ortodox zsidó követelményeket, mert Izrael állam első miniszterelnöke, David Ben-Gurion úgy vélte, a haredi kisebbségeket fel kell karolni a holokauszt pusztítása után. Izrael a korai időkben csak az ortodox betérteknek adott állampolgárságot.

Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a nagyrészt nem ortodox amerikai zsidó vezetők elérték, hogy Izrael ismerje el a konzervatív és reform betéréseket is. Az 1980-as évek óta, köszönhetően az izraeli legfelsőbb bíróság döntésének, Izrael állampolgárságot adott a legtöbb külföldi konzervatív és reform betértnek, habár nekik még számos bürokratikus akadályon kell átküzdeniük magukat, hogy zsidóságukat bizonyítsák.

Ha Izrael ösztönzi a zsidó bevándorlást, miért akarná bármely izraeli vezető, hogy bármely zsidó izraeli állampolgárrá váljon?

A több bevándorló több izraeli állampolgárt eredményez, és ez fenntartja Izraelben a zsidó többséget. Azonban az ultraortodoxokat ennél jobban érdekli, hogy milyen zsidók vannak az országban és ki felügyeli a zsidó vallási szertartásokat. Más szóval, ha nem ortodox zsidók is izraeli állampolgárokká válhatnak, a harediek (szigorúan vallásos közösség) ezt életformájuk elleni fenyegetésként élik meg, nem pedig az Izrael számára nyújtott előnyöket látják benne.

A harediek úgy gondolják, hogy a hagyományhű vallási elvek és azok követése a zsidó nép túlélésének zálogai. A konzervatív és reform judaizmust nem gondolják hitelesnek, ezért nem hiszik, hogy a konzervatív és reform betértek valódi zsidók, vagy az ő házasságuk jogszerű házasságkötés. Az ilyen házasságból született gyerekeket sem tartják zsidónak és úgy vélik, egy idő után már nem lehet kibogozni, ki zsidó és ki nem.

A haredi politikusok is küzdenek az izraeli reform és konzervatív befolyás ellen?

Igen, mivel Izraelben nincs különválasztva az állam és az egyház. Bizonyos ortodox vallási szertartásokat törvény ír elő. A buszok és vonatok nem járnak Sábát idején. A zsinagógákat és vallási szemináriumokat állami pénzből tartják fenn. A kormány által fenntartott Főrabbinátus intézi a házasságokat, válásokat, a kóser tanúsítványokat és a vallási élet egyéb szempontjait. Gyakorlatilag az Izraelben lebonyolított nem ortodox és a melegházasságokat az izraeli kormány nem ismeri el és a független kóser tanúsítványok is a működésükkel szembe mennek. Ezen rendszer – az izraeli vallási status-quo – fenntartása az izraeli haredi politikai pártok és szavazóik elsődleges küldetése. Ez részben annak köszönhető, hogy a rendszer az ortodox izraelieknek kedvez, az ő iskoláikat támogatja és az ő szabályaik élveznek elsőbbséget a közéletben.

Ezért van az, hogy a haredi politikusok akut fenyegetésként tekintenek a reform zsidókra. Az utóbbi évekig a szekuláris izraeliek nem foglalkoztak az ortodoxoknak az izraeli kormányban elfoglalt bizonyos hatalmi helyzetével. A nem ortodox rabbik ezzel ellentétben, aktív módon a judaizmus alternatív formáját kínálják fel, ezeket a haredi rabbik eretnekségnek tartják.    

Miként reagálnak a reform zsidók és szövetségeseik a harediek támadására? És mi lesz ezután?

A nem ortodox zsidók és rabbijaik hírnévrontásnak érzik a harediek ilyen irányú tevékenységét, és úgy vélik, hogy zsidó hitük, vallásgyakorlásuk nem kevésbé legitim, mint a többi irányzaté. Yair Lapid, a középutas Jes Atid párt vezetője antiszemitának és „gusztustalannak” nevezett egy nemrégiben megjelent haredi politikai hirdetést, amelyben a reform zsidókat kutyákhoz hasonlították.

A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a legtöbb izraeli támogatná a vallási törvény liberalizálását, beleértve azt, hogy tegyék lehetővé a polgári házasságokat és Sábát idején ne álljon le a tömegközlekedés. A harediek az izraeli lakosságon belül kisebbségben vannak, de mivel a haredi pártok szinte mindig a mérleg nyelvét töltik be a kormányzó koalíciókban, mindig sikeresen akasztották meg a vallási status quo reformjára indított kísérleteket, annak ellenére, hogy szavazóik kisebbségben vannak. Például 2014-ben és 2015-ben az izraeli kormány tervbe vette a törvényhozás szekularizációját. Azonban a következő kormánykoalícióban lévő haredi pártok azonnal visszaállították a korábbi kormány vallásra vonatkozó döntését.

A haredi izraeliek tudják, hogy kisebbségben vannak, és hogy egyre több szekuláris zsidónak kezd elege lenni az ortodox vallási monopóliumból. A vallásszabadság támogatói is tudják ezt. Tudják, hogy a valóságban minden csata kicsiben indul el – amint azt a legfelsőbb bíróság legutóbbi döntése is mutatja, és amely csak parányi csoportra vonatkozik.

A szekuláris aktivisták azt remélik, hogy a hasonló döntések lavinát indíthatnak el a haredi intézmények ellen. A haredi izraeliek pedig aggódnak, hogy ha kis csatákat vesztenek el, az egész háborút elveszthetik. 

Címlapképünkön Yair Lapid és Aryeh Deri látható 

A The Times of Israel írása alapján