Kácsor Zsolt: Doktor Moll és Sára Krencse kisasszony találkozása

Doktor Moll névadóra ment a zsinagógába, ahol találkozott egy ifjú anyával, egy ifjú apával, s még ifjabb kisleányukkal, a névadó voltaképpeni főszereplőjével, aki a Sára Krencse nevet kapta, amin kissé meglepődött, mármint nem az újszülött, hanem doktor Moll,

mert ezt a nevet még nem hallotta soha, mármint nem a Sárát, hanem a Krencsét, hát ez fura név, így tűnődött doktor Moll, a hangzását tekintve nem kimondottan héber, inkább szlávos-jiddises, sőt, ha a végén nem egy „e” hangzó állna, hanem egy „ő”, akkor Krencső lenne belőle, s így már kimondottan magyaros, majdnem olyan, mint a Kincső, itt tartott a morfondírozásban doktor Moll, amikor az ünnepélyes névadón a Tóraszekrény előtt állva egyszerre csak szót kért az ifjú apa, s azt mondta, hogy most bizonyára mindenki azon gondolkodik, hogy 

miféle név ez a Krencse, 

a kérdés jogos, s elmesélte, hogy ők sem olyan régen szereztek róla tudomást, nagyjából úgy kilenc hónappal ezelőtt lehetett, éppen akkor, amikor meglátogatták az olaszliszkai zsidó temetőt, ahol a híres liszkai cádik és családja sírján feltűnt ez a név, így hívták ugyanis a cádik feleségét, egymásra néztek a feleségével, és nevettek, 

nahát, Krencse, 

milyen furcsa név ez, pláne egy cádikfeleségnek, talán a jiddisből jöhet, úgy tippeltek, aztán ki is ment a fejükből, de aznap este eszükbe jutott, és azóta sem feledik, sőt, nem is felejtik el soha, mert az olaszliszkai temetőben tett látogatásuk estéjén a felesége elvégzett egy terhestesztet, s kiderült, hogy várandós, azonnal Krencsére gondoltank, a cádik feleségére, akinek a sírjánál aznap mondtak egy 

imát a gyermekáldásért,

így lett hát Krencse a kislányuk, most már tudjátok, ne tűnődjetek tovább, mondta az ifjú apa, aki nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy a névadó reggelén kapott egy videóüzenetet egy fekete kalapos, ősz szakállú, hosszú pajeszt viselő, idős úrtól, aki rövid üzenetében minden jót kívánt az ifjú anyának, minden jót kívánt az ifjú apának, minden jót kívánt az újszülettnek,  s kifejtette, hogy nagyon örül, 

de tényleg, szívből, 

hogy ennek a családias eseménynek a távolból a részese lehet, majd elárulta az ifjú anyának és az ifjú apának, hogy ő magának a liszkai cádiknak és feleségének, Krencsének a dédunokája, igaz, nem Olaszliszkáról beszél most, hanem: Brooklynból.