Egy kolozsvári 19. századi zsidó regisztrum amerikai aukciós ház kalapácsa alá kerülhet. A hitközség tiltakozik

A Kolozsvári Zsidó Hitközség tagjai öt nappal egy amerikai árverés előtt értesültek arról, hogy a New York-i Kestenbaum&Company aukciósház által licitre bocsátott, régi zsidó kéziratok között egy olyan értékes, 19. századi jegyzőkönyv is szerepel, amely a hitközség tulajdona volt, és a holokausztban veszett nyoma, mint annyi más értékes kéziratnak, dísztárgynak. 

Az esetet a Baabel.ro portál jelezte, amelynek írásai elsősorban a romániai zsidó közösséget célozzák meg, de számtalan külföldön élő, Romániából elszármazott szerző is közöl az oldalon. A Transindex.ro portál beszámolója.

A jegyzőkönyv a kolozsvári ortodox zsidó közösség halotti regisztere, amely a Szent Társaság 1836-os megalapításától kezdve mintegy 50 éven keresztül rögzíti az elhunyt hitközségi tagok névsorát. Dokumentumként is egyedülálló, ugyanakkor gyönyörű grafikai kivitelezése miatt műtárgyként is komoly értéke van. Az árverés időpontja február 18-án van, a regisztrum – amelyet héberül pinkásznak neveznek – pedig 4 ezer dolláros kikiáltási ártól indul, és valószínűleg 5 -7 ezer dollárt kaphatna érte az aukciós ház. Nem egy óriási összeg, azonban a számában igencsak megfogyatkozott kolozsvári zsidó közösség számára ennél jóval többet ér, mondhatni felbecsülhetetlen értéke van, éppen ezért a hitközség óvást nyújtott be a licit ellen. 

A Baabel. ro-n olvasható az a levél is, amelyet a New York-i Kestenbaumnak címeztek, és amelyben kitérnek a vésznapokra is: Kolozsvár 16 ezres zsidó közösségének nagy részét 1944 májusában és júniusában Auschwitzba deportálták, többségük soha nem tért haza, a zsinagógák, közösségi terek, a polgárok lakásai, a temetők egytől-egyig ki lettek fosztva. A koncentrációs táborok borzalmait túlélő hazatérők csupán töredékét találták meg a hátrahagyott értékeknek, dokumentumoknak, amelyek véletlenül maradtak meg, a levéltár nagy része azonban nyomtalanul eltűnt. 

Az aukciós háznak címzett levélben a hitközség felhívja a figyelmet arra, hogy az általuk árverésre bocsátott pinkász a kolozsvári zsidó közösség számára felbecsülhetetlen értékkel bíró dokumentum, amelynek a holokauszt idején veszett nyoma. 

Az ismeretlen elkövetők törvénytelenül vitték el, vagyis lopott tárgynak minősül, amely az 1947-es párizsi békeszerződés, valamint a 2009-es terezini nyilatkozat hatálya alá esik. Az említett szerződéseket aláíró államok, így Magyarország és Románia, de az Amerikai Egyesült Államok is kötelezettséget vállaltak, hogy a felbukkanó és beazonosított, a holokauszt idején ellopott értéktárgyakat visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosoknak. Ebben az értelemben a pinkász a kolozsvári zsidó hitközség tulajdonát képezi. 

A hitközség a zsidó tulajdon visszaszolgáltatásával foglalkozó világszervezetet is értesítette az esetről (World Jewish Restitution Organization), abban a reményben, hogy a szervezet is oda tud hatni, hogy az aukciós ház leállítsa az árverést, és a kolozsvári zsidó közösség visszakapja a regisztrumot.

Mindeközben Silviu Vexler, kisebbségi képviselő értesítette a külügyi minisztériumot és a washingtoni román nagykövetséget is az esetről, mert kiderült, több, Romániából származó zsidó kézirat szerepel az árverezési listán. Párhuzamosan a MAZSIHISZ és a Budapesti Zsidó Múzeum is fellebezi a magyarországi, újvidéki és kárpátaljai zsidó kéziratok, dokumentumok árverezését.

FRISSÍTÉS: A zsidó hitközség Facebook-oldalán közölte az aukciós ház válaszát, amelyben leírják, hogy a szóban forgó tárgy nem képezi a tulajdonukat. Ennek ellenére, visszatartják a licittől a szóban forgó tételt, hogy a hitközség bizonyíthassa az eladó felé a tulajdonjogát. Másik lehetőségként a licitet szervező Kestenbaum följánlja a hitközségnek, hogy licitáljon az aukción, és vásárolja vissza a pinkászt.

Schwarz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, a Transindex megkeresésére elmondta, hogy természetesen nem hagyják ennyiben az ügyet, annak ellenére, hogy kézzelfogható bizonyítékuk nincs arra vonatkozóan, hogy a 19. századi jegyzőkönyv a hitközség tulajdona. Amint az elnök rávilágított, a Hitközség hivatalos regisztrumának számító kötet esetében inkább azt kellene felgöngyölíteni, hogyan került egy magánszemély tulajdonába. A hitközség ügyvédi segítséghez folyamodva próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy a pinkász visszakerüljön Kolozsvárra. (hírszerk.)