Mi a zsidók dolga a világban? Sávuot ünnepére

A híres midrás (rabbinikus kommentár) felteszi a kérdést, miért éppen a sivatag közepén érezte Isten elérkezettnek az időt, hogy átadja nekünk a Tórát? A sivatag a senkiföldje, vagyis elvileg egyformán mindenkié, a mi dolgunk, hogy elvigyük az emberiségnek a Tórát.

A Tóraadás ünnepe idén ma este (május 28. csütörtök) 20:11 órakor köszönt be és május 30. szombat este 21:31 óráig tart.

Tórajavítás Szegeden / Forrás: Szegedi Zsidó Hitközség Facebook oldal

A Tóraadás ünnepének, az egyik legnagyobb zsidó ünnepnek a neve Sávuot, vagyis Hetek. Értjük, persze, a kivonulás ünnepe, Pészah és a mostani ünnep között hét hét telik el, az Omer-számlálás ideje, erről beszél az elnevezés. De hát miért nem hívjuk a Tóraadás ünnepének, miért a látszólag semmitmondó Hetek nevet kapta?

Shlomo Riskin, a modern ortodoxia egyik legnagyobb tekintélye szerint (aki idén Sávuot éjjelén lesz 80 éves, Isten éltesse) arról van szó, hogy a Tóraadás folyamat, amely még zajlik, tart, a Hetek még telnek. Egy híres midrás szerint azért adta Isten a Tórát a sivatagban, hogy mindenki egyformán hozzáférhessen, ne csak a zsidóké legyen. A sivatagban senki nincs otthon, tehát mindenki egyformán otthon van.

De akkor miért adta a zsidóknak éppen? 

Mert ők lettek arra kiválasztva, hogy a „Papok Királysága” legyenek, akik példamutatásukkal hitelesítik a Tórát a népek előtt.

Akik szeretik a közöttük élő jövevényt, 

akik nem nyomják el az özvegyet és az árvát, akik nem felejtik el, hogy minden emberi lény, férfi és nő, gyerek és öreg, zsidó és nem zsidó egyformán Isten képére teremtett emberi lény és így is bánnak velük. A népek fénye, amely az Örökkévalóhoz vezeti őket, hogy egy legyen majd az Isten és egy az ő neve, ahogy istentiszteleteink záróimáiban a prófétát idézve kérjük.

Ez az idő még nem jött el, a zsidók még nem teljesítették feladatukat.

Még telnek a hetek. Még mi sem élünk úgy, ahogy a Tóra elvárja tőlünk, még nép vagyunk a többi nép között és nem a népek fénye, amely nem számolja magát a népek közé.

Az ünnep másnapján olvassuk fel a zsinagógákban Rúth történetét, az első betérőét, 

akit a Naomi, az anyósa iránt érzett személyes szeretet vitt el az Isteni Jelenlét, a Sekhina szárnyai alá és ő lett Dávid király dédmamája, tőle, a moábita özvegyasszonytól származik majd a Messiás, érte, a fiatal moábita özvegyasszonyért adta nekünk Isten a Tórát és társaiért a történelemben. Rúthnak nem volt jövedelme, amikor elment Naomival Izraelbe, leendő férje, Boáz a Tóra előírásait követve széles sávot hagyott mezője szélén, ahonnan begyűjthette a termést. 

Ünnepi díszben a Szegedi Zsinagóga

A járvány első hullámának lassú levonulása után bizonnyal nagyon nehéz idők jönnek, sok-sok magyar család néz majd szembe súlyos egzisztenciális bizonytalansággal. A mi dolgunk nem elfelejteni, ha tehetünk bármit értük, hogy értük kaptuk a Tórát. 

Szép ünnepet kívánunk!