Elie Wiesel ortodox zsidó családban született 1928. szeptember 30-án a ma Romániához tartozó Máramarosszigeten, családját a vészkorszakban meggyilkolták. A holokauszt után Franciaországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le, leghíresebb műve Az éjszaka. Amerikában hunyt el 2016-ban, 87 évesen.
Elie Wiesel sokáig nem beszélt és nem írt a vészkorszakban átélt rettenetes tragédiáról, amelynek következtében elárvult gyerekként kellett megállnia a helyét a világban. A holokauszt során voltaképpen mindenkit megöltek, aki számára fontos volt, és nem csak családtagja, rokonsága és barátai vesztek oda, hanem egy egész életforma, amely Máramarossziget zsidóságát éltette és jellemezte. Nincs mit rajta csodálkozni, hogy az író csak élete alkonyán, 81 évesen látogatott el Magyarországra.
Odahaza, a családban jiddisül beszéltek, ez volt az oka annak, hogy a barátja, François Mauriac francia író hatására papírra vetett élményeit először jiddis nyelven írta meg Un di Velt hot geshvign (És a világ csendben maradt) címmel. Később franciául is megírta a könyvet La Nuit (Az éjszaka címmel), ez képezte az alapját annak az 1960-ban megjelent angol fordításnak, amely végül világsikert aratott.
A koncentrációs táborba való megérkezést e szavakkal írta le az Az éjszaka című könyvében:
Soha nem felejtem azt az éjszakát, a táborban töltött első éjszakát, amely egyetlen hosszú, hétpecsétes éjszakává változtatta életemet.
Soha nem feledem azt a füstöt.
Soha nem feledem azoknak a gyermekeknek az arcocskáit, akiknek láttam a testét füstkarikákká foszlani a néma, szürke ég alatt. Soha nem feledem a lángokat, amelyek mindörökre elemésztették Hitemet.
Soha nem feledem az éji csöndet, amely mindörökre megfosztott az élnivágyástól.
Soha nem feledem a pillanatokat, amelyek megölték az én Istenemet és az én lelkemet, s álmaimat, melyek sivatag arcát öltötték.
Soha nem feledem mindezt, még ha oly hosszú életre ítéltetném is, mint maga Isten.
Soha.
