Ma volna 110 éves Faludy György

Faludy György 1910. szeptember 22-én született budapesti zsidó családban. Egész életében nyugodt, polgári, csöndes életre vágyott, de a magyar irodalom egyik legnagyobb „kalandora" lett belőle – méltán ifjúkora hőséhez, az általa magyarra fordított, pontosabban inkább „átköltött" és megalkotott François Villon francia költőhöz. 

Faludy György igazi jelenség volt, utánozhatatlanul színes és kalandos életű figura, aki olyan életet élt, mintha irodalmi hős lett volna egy XX. századi regényből. S tán az is volt, egy irodalmi hős, akinek megadatott, hogy emberi alakban járjon közöttünk és meséljen. Élő klasszikusokkal barátkozott, akiket az utókor az ő elbeszélései alapján érezhetett közel magához: József Attila, Karinthy Frigyes vagy Kosztolányi Dezső – csak néhány név azok közül, akiket Faludy György személyesen ismert. Velük ellentétben azonban ő megélte a XX. század második felének poklát is, hogy később hiteles tanúja legyen annak, ami elmúlt és annak is, ami megeshet egy emberrel, aki nagyon él.

Emléktáblája a Damjanich utca 54. szám alatt a VII. kerületben

Márpedig ő nagyon élt. Egyszer azt nyilatkozta, hogy gimnazistaként azt hitte: nyugodt élete lesz egy egyetemen, ahol irodalmat tanít majd és verseket írhat. Se nyugodt élet, se egyetemi katedra magyarul – a versek azonban megmaradtak. Meg az önéletrajzi írások, köztük a Pokolbéli víg napjaim, amely egy magyar zsidó költőről szól, akit megrágott és kiköpött a saját kora. A XX. századi magyar irodalom legendás alakja ma volna 110 éves, emlékezzünk rá szeretettel.