Százhatvan éve, 1860. július 7-én született Gustav Mahler, a késő romantikus zene utolsó nagy mestere, akinek igazgatásához fűződik a budapesti operaház első "aranykora".
A kultúrkritikus, keserű zenei modernség egyik úttörője volt, kegyetlenül őszinte, szívbemarkolóan sötét zenéje nem csak az utána jövő óriásokat, hanem például Kertész Imrét is ihlette, a mostanáig egyetlen magyar Nobel-díjas író is az ő rajongója, tanítványa volt a 7. szimfónia és a Gyermekgyászdalok szerzőjének, a Budapesti Operaház egykori művészeti vezetőjének és karnagyának.
A dal, dalciklus és a szimfónia mestere volt, a klasszikus, romantikus műfaj átvivője a pesszimista modernség, a modernséggel, meghasonlott modernség világába és ez a jellegzetesen zsidó zeneszerző elsősorban Wagner, Schopenhauer és Nietzsche inspirációt követve dolgozott.
Legendáriumának külsődleges része, felesége, Alma Mahler, egy felettébb ellentmondásos századelős múzsa, akiről sokan, többek között, nagy önéletrajzi ciklusában Elias Canetti szefárd zsidó író is mesél bécsi éveit felelevenítve, kitérve Anna Mahler festő és szobrász, Mahler lánya iránti szerelmére és a nácizmus, az Anschluss előtti Bécs krónikásává válva, amely a kései Mahlernek is otthona voét (és fel sem lehet sorolni, hogy a zsidó géniusz még hány és hány képviselőjéé Freudtól Karl Krausig).
A zsidó szellem egyik leghátborzongatóbb óriása, az egyetemes zenetörténet korszakos, radikális alakítója ma lenne 160 éves, de alig volt több ötvennél, amikor távozott a földről.
***
A csehországi Kalischtban (ma Kaliste) született, középosztálybeli zsidó családban. Zenei tanulmányait Bécsben végezte, közben Anton Brucknertől is vett magánórákat. Húszéves korától vezényelt Olmützben, Prágában és Lipcsében, majd 1888-ban a budapesti Operaház igazgatója lett. Felpezsdítette a magyar főváros zenei életét, egyebek között ő tűzte először műsorra Wagner Ringjének első két darabját. Tevékenysége - ahogy működésének szinte minden színterén – heves vitákat váltott ki, így három év múlva távozott az Operaház éléről. Mahler nehezményezte, hogy szűkítették hatáskörét, beleszóltak műsorpolitikájába és az énekesek kiválasztásába.
Ezután Hamburgban, majd 1897-től Bécsben dolgozott az Udvari Operában, az állás elnyerése érdekében áttért a keresztény vallásra. Szakmai elképzelései és származása miatt azonban egyre súlyosabb támadások érték, ezért 1907-től 1910-ig a New York-i Metropolitanben dirigált.
Mahler 1902-ben nősült meg, az alig 22 éves Alma Schindlert vette el. Úgy vélte, a zenében és irodalomban jártas, társaságkedvelő feleségének egyetlen feladata az ő boldoggá tétele, ezért viszonyuk – hiába született két gyermekük – hamar megromlott, bár el nem váltak. Alma később olyan művészek múzsája lett, mint az építész Gropius, a festő Kokoschka és a költő Werfel, de haláláig ápolta Mahler örökségét.
A tökéletességre törekvő Mahler operaigazgatóként foglalkozott a díszletekkel, a világosítással, a rendezéssel, így például – szakítva az addigi mereven pózoló stílussal – az énekesek kéz- és fejtartását is meghatározta. Karmesterként szigorúan ragaszkodott a szerző zenei utasításaihoz, olykor szinte őrjöngve követelte ki a tiszta hangokat a zenészektől és az énekesektől. Ugyanakkor minden véleményt meghallgatott, s eredeti elgondolásán több előadás után is kész volt változtatni.
A romantikus szimfónia az ő műveivel jutott fejlődésének végpontjáig. Ezekben a késő romantika líráján kívül érezhető a bécsi klasszikusok hatása és Mahler vonzódása a népköltészethez, több alkotásában énekhang is szerepel. Műveit több tételből építette fel, kitágítva időtartamukat és zenei eszközárukat. Utolsó két szimfóniájának témája az elmúlás, a tizediket már nem tudta befejezni.
Leghíresebb műve a VIII. szimfónia, amelynek bemutatóján 858 énekes és 171 zenész működött közre – ezért is emlegetik Ezrek szimfóniája néven, s ezért is kerül igen ritkán színre. Dalciklusai közül a legismertebbek a saját szövegére íródott Egy vándorlegény dalai, a kislánya halála után befejezett Gyermekgyászdalok és A fiú csodakürtje.
Életművében különleges helyet foglal el "a halál jegyében fogant", kínai versekre komponált Dal a Földről, amely a romantika eredményeinek és ellentmondásainak összefoglalása, egyben egy új zenei világ előhírnöke.
Gustav Mahler 1911. május 18-án hunyt el Bécsben szívbetegség következtében. Művei a náci Németországban nem szólalhattak meg, zenéjét a 20. század második felében fedezték fel ismét. 2005 óta tiszteletére évente Mahler-ünnepet rendeznek Budapesten, egykori Teréz körúti lakhelyét emléktábla jelzi, portréját születésének 150. évfordulóján vatták fel az Operaházban.
Halálának centenáriumán Lipcsében a világ vezető zenekarai tizennégy koncerten adták elő valamennyi szimfóniáját és a Dal a Földről című művét. Egy 2016-ban megjelent kötetben Mahler 250 levelét, levelezőlapját, telegramját gyűjtötték össze, melyeket harminc év alatt 35 különböző partnernek, mások mellett a zeneszerző Richard Straussnak küldött. Ugyanebben az évben zenei kéziratok esetében rekordáron, 4,5 millió fontért (1,65 milliárd forintért) kelt el II. (Feltámadás) szimfóniájának kézirata a Sotheby’s londoni árverésén.
(MTI / Maszihisz)
