Elsősorban szeretnék köszönetet mondani a zsinagóga és az Emberbarát
Egylet elnökének, Streit Sándornak – a program szervezőjének – szívélyes
invitálásáért, amelynek köszönhetően a múlt vasárnap részese lehettem egy
felejthetetlen előadásnak. A csaknem telt házas közönség lelkesedése mindezt
vissza is igazolta: minden egyes operaária és kántorprodukció után hatalmas
tapsvihar töltötte be a zsinagógát – Gál Juli írása.
A műsor házigazdája a gyönyörű orgánumú színművész, Garai Róbert volt.
Köszöntőjében elmondta, hogy a zsinagóga fennállásának 100. évfordulója
alkalmával tartott megemlékezés rámutatott arra, milyen fontos a tanulás, az
elmélyülés és az ima mellett a zsidó szellemiség kulturális sokszínűsége is.
Ennek méltó példája ez a rendezvény – A dal a lélek repülése – melynek
főszereplői Tarnóc Daisy Laura operaénekes és Zucker Imánuel, a BZSH Bethlen
téri zsinagógájának főkántora, az OR-ZSE művésztanára voltak. Zongorán Bárkányi
Éva és Neumark Zoltán működtek közre. A műsor kezdete előtt Garai Róbert egy, a
hetvenes évekből származó anekdotával mosolyt csalt a közönség arcára, majd
bemutatta a két főszereplőt.
Tarnóc Daisy Laura zenei útja a Szent István Király Zeneművészeti
Szakgimnáziumban indult, majd a Debreceni Egyetemen szerzett alap- és
mesterdiplomát Magyar Gabriella tanítványaként. Számos mesterkurzus segítette
fejlődését, olyan neves művészek irányításával, mint Miklósa Erika, Kovács
Ágnes, Elisabeth Scholl, Claudia Visca professzor, Prof. Dr. Temesi Mária vagy
Alessandro Pagliazzi karmester. Az elmúlt években több nemzetközi versenyen is
sikerrel szerepelt, célja pedig szólókarrierjének erősítése és művészi
arculatának tudatos építése.
Zucker Imánuel pályafutása során több világhírű kántorral lépett fel –
köztük Shai Abramsonnal, Moshe Sternnel (zcl), Nissim Saállal, Chaim Sternnel,
Ávrahom Kirschenbaummal, Yoni Rose-zal és Elli Yafféval – hazai és nemzetközi
helyszíneken egyaránt. Állandó fellépője az Újpesti Városnapok
kántorkoncertjeinek is. Repertoárja rendkívül sokszínű: liturgikus művek,
zsoltárok, jiddis dalok és modern izraeli szerzemények egyaránt szerepelnek
előadásaiban.
A művészek elmondása szerint műsoruk összeállítását a hit, az érzelmek
találkozása, a szeretet, a szerelem, az elmúlás, az emberi kapcsolatok és a
Teremtő közelsége inspirálta. Ezek a motívumok végigvonultak az egész esten.
Az esemény Zucker Imánuel előadásában Lewandowski Má Tovu című művével
kezdődött – az ősi zsidó ima hálát és lelki felkészülést tükröz. Ezt követően
Tarnóc Daisy Laura Offenbach vígoperájából a Manuelita áriát adta elő, könnyed
humorral és szeretetteljes hangulattal. A főkántor ezt követően Israel Meyer
Japhet 128. zsoltárát, a Shir hamaalot-ot énekelte, mely a családi otthon
harmóniáját és áldását idézte meg.
A szoprán művésznő ezután Verdi Trubadúr című operájából Leonora
nagyáriáját, a Tacea la notte placida… Di tale amor című részletet tolmácsolta,
mely a romantikus opera egyik legérzelmesebb pillanata. Ezt Zucker Imánuel
megható jiddis dala, a Kindern Yorn követte – Mordkhe Gebirtig nosztalgikus
visszatekintése a gyermekkór egyszerű, de elmúló világára.
Az est egyik csúcspontja Tarnóc Daisy Laura előadásában Dvořák Rusalka
című operájának világhírű Holdáriája volt, amely lírai szépségével mélyen
megérintette a hallgatókat. A főkántor ezt követően Yakov Shwekey Möheiru Hasém
című művét adta elő, amely az esküvői áldások örömét és vidámságát idézi.
Az operaénekesnő ezt követően Landon Ronald angol zeneszerző
dalciklusából, a Cycle of Life-ból énekelt több részletet – a gyermeki
ártatlanságtól az elmúlás melankóliájáig vezető, bensőséges zenei utazást. A mű
a brit dalrepertoár ritkán hallható, mégis különösen értékes gyöngyszeme.
Zucker Imánuel előadásában a világhírű Capua-dal, az O’ sole mio is
felhangzott, amely az időtlen szerelmi boldogság himnuszaként zárta a szólisták
szólóprodukcióit.
Az est zárásaként két duett hangzott el: a Hajnal–Alkony és a közönség
által különösen kedvelt Tumbalalajka. A hallgatóság szűnni nem akaró vastapssal
köszönte meg a művészek, a kiváló zongorakísérők, a műsorvezető és a zsinagóga
vezetőségének áldozatos munkáját.
A program végén Streit Sándor mondott köszönőbeszédet, amely méltó
lezárása volt ennek a csodálatos zenei élménynek.