Ilyen volt a „multikulti” az első századokban

Újra izgalmas és gondolatébresztő előadással jelentkezett a Talmud a színpadon című formáció, amelynek célja, hogy modern improvizatív színpadi eszközök segítségével világítson bele az ősi zsidó bölcsesség erkölcsi-, vallási- és jogi tárházába, a Talmudba. Az Itt és Most Társulat tagjai az Ars Sacra és a Judafest keretében, Schnider Anikó Angelika domonkos nővér és Balázs Gábor eszmetörténész társaságában léptek föl az óbudai Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

A Talmud a színpadon című produkció-sorozat a Talmud nem csak nőknek elnevezésű kezdeményezés alapítója, Lemberger-Lakos Borcsa ötlete nyomán született. A lényege az, hogy – mint azt a vasárnapi előadás előtt az ötletgazda elmondta – az i. sz. VI. században kodifikált Talmudot modern, mai eszközökkel hozza közelebb a közönséghez. Állandó fellépők az Itt és Most Társulat tagjai, valamint Balázs Gábor eszmetörténész – hozzájuk ez alkalommal egy domonkos rendi nővér, Schnider Anikó Angelika csatlakozott, a mostani téma ugyanis a korai kereszténység és a zsidóság kapcsolata volt. Nem véletlen, hogy Lemberger-Lakos Borcsa a mostani produkciót a saját dédszülei emlékének ajánlotta: ők ugyanis annak ellenére alkottak egy házaspárt – a maguk korában rendhagyó módon –, hogy az asszony szigorúan vallásos zsidó, míg férje keresztény családból származott.

Angelika nővér és Balázs Gábor

Balázs Gábor bevezetőként elmondta, hogy habár a Talmud első részei Jézus korában, azaz az i. sz. I. században formálódtak, feltűnő, hogy a szöveg említést sem tesz róla. Csak a későbbi, i. sz. kb. 200 és 500 között keletkezett talmudi szövegekben említik a nevét összesen hatszor, de nem tudni, hogy ez utólagos bepótlás-e. Miért beszél Jézusról ilyen keveset az amúgy sok és sokféle alakot, jogesetet, történetet oly részletesen elmesélő Talmud? A tudós szerint a történetiséget hiba volna a Talmudon számon kérni, igaz, ő annak az iskolának a híve, amely szerint ez a vita- és kommentárgyűjtemény nem történeti műnek tekintendő. Ugyanerről az időszakról Angelika nővér azt tartotta fontosnak elmondani, hogy az i. sz. kb. 150-es évekig a korai keresztények mintegy „egy népet” képeztek Izraellel, s csak az ezt követő időszakban különültek el élesebben. Mint mondta, ez a korai „együttélés” a történeti oka annak, hogy a kereszténység nem érthető meg a zsidó gyökerek ismerete nélkül – ugyanakkor szerinte a keresztény hagyományok nélkül sem lehet megérteni a zsidóságot. Ezt képviselte Szent Jeromos is, aki a zsidók és keresztények közötti párbeszéd híve volt, s ebbéli buzgalmában még héberül is megtanult. 

A társulat tagjai

S miképpen kapcsolódhat vajon e magyarázatokhoz a színpad világa? A Talmud a színpadon lényege az, hogy a színészek egy-egy jelenet révén tegyenek érthetőbbé vagy világosabbá egy problémát.  Angelika nővér és Balázs Gábor mondandóját tehát  úgy próbálták érzékeltetni, hogy eljátszottak egy fiktív párbeszédet egy görög, egy római, egy zsidó és egy keresztény között. A jelenet szerint ezek az alakok valamikor az i. sz. szerinti első századokban futnak össze egymással, így hát a korabeli „multikultinak” megfelelő produkciót kénytelenek előadni: ilyen közegben márpedig az is nehézséget okoz, hogy a különböző kultúrából érkezett beszélgető partnerek végül is miképpen szólítsák meg egymást. Igyekeztek udvariasak és előzékenyek lenni – igaz, Balázs Gábor szerencsére figyelmeztette a közönséget, hogy a valóságban vélhetően nem így történhetett a dolog. A fennmaradt források szerint ugyanis a vallások közötti párbeszédet csak az utóbbi pár évszázadban, a modern korban jellemzi udvarias irály és politikai korrektség, míg a tárgyalt korban a felek bizony kígyót-békát kiabáltak egymásra. 

Ehhez a „torzsalkodós közelséghez" hozzájárult az is, hogy – mint a két előadótól megtudtuk –, a zsidó és keresztény közösségek a korai időszakban egyáltalán nem olyan elszigeteltségben éltek egymástól, amint azt a későbbi történeti fejlemények alapján képzelnénk. Kortársak voltak, reagáltak egymásra és tanultak egymástól, ennek egyik bizonyítéka a keresztények húsvétja és a zsidók pészach-ja. Ezek a tavaszi ünnepek ugyanis – ahogyan Balázs Gábor fogalmazott – egymással szoros fogalmi összefüggéseket mutatnak.

Várjuk a következő előadást!

(Fotók: Mayer András)