Fekete humor és vérvörös macesz

Izgalmas tárlat várja a látogatókat Titkos pészach címmel a budapesti Ráday utcában található 2B Galériában. A kiállítás kiindulópontja a középkori Spanyolországban és Portugáliában üldözött és lemészárolt zsidóság szenvedéstörténete. 

„Öldösni mindig öröm. Egy barlangért, vagy egy jó legelőért. Ha az állam beszáll a szponzorok közé, komolyabbá válik a történet. Legális lesz a vérontás, csak meg kell mondani, ki a zsákmány. Büntetlenül lehet rabolni, vagy gyújtogatni. Világnézet kérdése. Kontinenseket kifosztani végül is bátor cselekedet. Aztán jöhet a bűnbánat. Meg egy újabb hadjárat, hogy mindenki egyformán tegye össze a kezét. Ebből lesznek a köztéri szobrok”. 

Ez a keserűen szellemes idézet Roskó Gábortól származik, az Ünnepi asztal Jézus lefelé fordított kezével című alkotás kísérőszövege. A mű a budapesti Ráday utcában található 2B Galéria Titkos pészach című tárlatán látható, amely még május 16-ig megtekinthető – s bátran ajánlom, hogy nézzék is meg, hiszen a Böröcz László vezette létesítményben roppant eredeti és érdekes anyag született. 

Roskó Gábor alkotása

A Titkos pészach című tárlat kiindulópontja a középkori Spanyolországban és Portugáliában üldözött zsidóság szenvedéstörténete. S hogy mik voltak ezek a bizonyos szenvedések? Azt hiszem, mindenki tudja: a kényszerből katolizált zsidókat (a marannókat) rendszeresen vallatták, kínozták, az inkvizíció mintegy 20 ezer, eretneknek bélyegzett zsidót küldött máglyára. A spanyol királyságból az üldöztetések elől mintegy 100 ezer zsidó menekült Portugáliába, de ott sem leltek békére: Lisszabonban a XVI. század elején kétezer, erőszakkal kereszténnyé lett zsidót mészároltak le azzal a váddal, hogy titokban megünnepelték a pészachot. 

Tudom, hogy abszurdnak hangzik, de az Ibériai-félszigeten rettenetes hányattatásokon átment, gyilkosságoknak, pogromoknak, inkvizíciónak kitett zsidók kapcsán erre a 2019-ben született kiállításra voltaképpen fekete humorral oldott alkotások is születtek – amit az indokol, hogy (mint a kiállítás ismertető szövege írja) a galériától megszokott módon az alkotók elszakadtak a történetek puszta illusztrálásától. 

A már idézett Roskó Gábor erre világos példa, de idézhetném Wechter Ákostól a KASSOmix című munkát is, amely Kassowitz Félix (Kasso) egyik 1957-es karikatúra-sorozatát használja föl, méghozzá zseniális módszerrel: a mindennapi, hétköznapi helyzeteket megörökítő rajzokon az emberi alakok hatágú csillagot kapnak, amitől a képek átlényegülnek, s új valóságot nyernek. Szeretném kiemelni Roskó Beátát is, aki kerek alakú maceszekre rajzolt piros (azaz vérszínű) tintaceruzával, ami talán az ártatlan áldozati bárányok hivatott jelképezni. Elgondolkodtató és izgalmas kiállítás – ki ne hagyják!

Kiállítók: Böröcz András, Ember Sári, Kósa Gergely, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Roskó Beáta, Schuller Judit Flóra, Szemző Zsófia, Wechter Ákos.