„A világ az izmos butáké”

A Zsidó Kulturális Fesztiválon Ady Endre megzenésített verseiből hallhattunk egy előadást Laczkó Vass Róbert színművész és Veress Gáspár zongoraművész produkciójában. Ismét kiderült: Ady Endre száz éve aktuális, és úgy tűnik, az is marad.

Bretan Miklós, Eisikovits Mihály és Reinitz Béla Ady-versekre írt dalait szólaltatta meg az Erdélyből érkezett Laczkó Vass Róbert színművész és Veress Gáspár zongoraművész a Goldmark teremben szerdán este.  Nem voltak sokan az előadáson, de tán nem is baj, hiszen ha egy költő a tömegeké, akkor kurzusköltőnek nevezik. Ady Endre azonban nem fér bele azokba a skatulyákba, amelyekbe bele akarják gyömöszölni. 

Ezt bizonyította be Laczkó Vass Róbert is, aki olykor úgy énekelt, mintha kuplékkal állt volna színpadra: s láss csodát, Ady művészete ezt is elviselte. Nem igyekezett Ady Endrét eljátszani, hiszen színészi érzékével jól tudja: ez lehetetlen feladat. Inkább arra koncentrált, hogy meglepjen minket, ami sikerült is, hiszen olyan tájaira vitt el ennek a versvilágnak, ahová nem szokás barangolni. Nem a messianisztikus, prófétikus, aktuálpolitizáló és önmagába szerelmes Adyt jelenítette meg, hanem a bizonytalant, a töprengőt, a szorongót.

Ráadásul a jól ismert, klasszikus Ady-verseken kívül (ilyen volt a Párisban járt az Ősz), volt bátorsága a legkoraibb művekhez is nyúlni. Elhangzott az Éles szemmel című vers, amely a Még egyszer című kötetből való – ez még az Új versek előtt született, nem mérhető hát a későbbi Adyhoz sem formátumában, sem erejében. Ám ez is Ady. „A világ az izmos butáké, / Kik hangulatban, hitben élnek, / A magamfajta nyomorékok / Csak vizsgálódnak és henyélnek”,  énekelte tegnap  Laczkó Vass Róbert, s közben hamiskásan kikacsintott a nézőtérre.