„A Teremtő  legszebb neve az irgalom” – szociális tanácskozás a Mazsihiszben

2021. Október 06. / 13:34


„A Teremtő legszebb neve az irgalom” – szociális tanácskozás a Mazsihiszben

Szerző: Kácsor Zsolt

Szociális ellátások egyházi keretekben címmel rendeztek tanácskozást tegnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) budapesti székházában, ahol egyházi vezetők és szociálpolitikai szakemberek együtt kerestek válaszokat a táma legfontosabb szakpolitikai kérdéseire. A Mazsihisz részéről a Goldmann Tamás által vezetett pécsi dr. Szántó László Szeretetotthon, a Szövetség módszertani központja volt a program főszervezője.


– A holokauszt, majd a világháború után következő vallásellenes korszak lenullázta az öngondoskodást mindig szem előtt tartó magyar zsidó közösség szocális intézményrendszerét, így a rendszerváltást a zsidóság úgy érte meg, hogy korábbi szociális hálójának az elemei gyakorlatilag megszűntek – mondta megnyitó beszédében Heisler András, a Mazsihisz elnöke tegnap a Szociális ellátások egyházi keretekben című konferencián a Szövetség Síp utcai székházában.

Konf_Heisler.jpgHeisler András, a Mazsihisz elnöke, az asztalnál Goldmann Tamás alelnök

Az elnök méltatta az amerikai Joint által alapított Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány (MAZS) munkáját, amelynek köszönhetően – németországi anyagi források bevonásával – az 1990-es években megoldódott a holokauszttúlélőkről való gondoskodás. A szociális háló egyes meglévő elemeit – például az idősotthonokat és a napközi otthonokat – a Mazsihisz működtette, amely egyedi eseteket is megoldott, ha szükséges volt, ám a munka dandárját a jelenleg Thaly Saul által vezetett MAZS Alapítvány végezte el. Heisler András úgy fogalmazott: ez a helyzet egy ideig kényelmes volt a Mazsihisz számára, ám 4-5 éve tudatosult a Szövetségen belül, hogy hamarosan tovább kell lépni, hiszen új kihívások jelentkeztek ezen a területen. 

thaly4.jpgThaly Saul, a MAZS Alapítvány vezetője is részt vett a tanácskozáson (Fotó: MAZS)

Az idő előrehaladtával sajnos csökken a holokauszttúlélők száma, ám nőtt a rászorulóké, köztük azoké a másodgenerációs túlélőké, akik idővel maguk is segítségre, gondoskodásra szorultak, szorulnak. Az elnök kiemelte: az új kihívások felismerése után a Mazsihisz a MAZS Alapítvánnyak konzorciumba tömörülve indított programot a másodgenerációsok megsegítésére, majd a Joint támogatásával meghirdette a JadbeJad (Kéz a kézben) programot a rászoruló hittestvéreink számára. Heisler András hangsúlyozta: a JadbeJad jelenleg már a nyolcadik pályázati kört bonyolítja le, transzparens elszámolással és egyre szélesebb kliensi körrel. 

Az elnök végül az új fejlemények között említette azt is: a pécsi Dr. Szántó László Szeretetotthon a szociális területen immár a Szövetség módszertani központjaként működik, továbbá a Mazsihisz a közelmúltban átvette a Jointtól a MAZS Alapítvány alapítói jogait. 

Konf_Tóth.jpgDr. Tóth Tibor, a Nemzeti Szociálpolitikai Intézet főigazgatója

A konferencia résztvevőit ezután dr. Tóth Tibor, az Emberi Erőforrások Minisztériuma háttérintézményeként idén létrejött Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet főigazgatója köszöntötte. Ennek az intézménynek a bevonása az egyházi kereteken belül működő szociális ellátórendszerről való közös gondolkodásba azért kiemelkedően fontos, mert éppen az az a szervezet, amely a szakterületet érintő problémák társadalmi okainak vizsgálatától kezdve a stratégiaalkotó és tervező munkán keresztül egészen a rendszer- és intézményfejlesztésig képes szakmai tudásközpontként működni. A főigazgató hangsúlyozta: a Nemzeti Szociálpolitikai Intézet elkötelezett az iránt, hogy a szociális ellátásban működő szervezetek, így az egyházak tevékenységéhez is naprakész, sokrétű szakmai támogatást nyújtson. 

BEER MIKLÓS: NEM FORDÍTHATJUK EL A FEJÜNKET

A konferencia első plenáris előadását dr. Beer Miklós nyugalmazott római katolikus váci püspök „Tanuljatok jót tenni” címmel tartott előadást részint a katolikus egyház szegényeket segítő missziójáról, másrészt pedig arról a gondoskodó tevékenységről, amit nyugalomba vonulása óta ő maga végez. A püspök azt mondta: az egyház kétezer éve – minden elkövetett hibája és bűne ellenére – alapvetően arról szólt, hogy soha nem felejtette el a rászorultak, szegények, a magukról gondoskodni képtelenek gyámolítását. Ennek kapcsán Ferenc pápa azon mondatát idézte: „A Teremtő  legszebb neve az irgalom”. 

Konf_Beer.jpgDr. Beer Miklós

Dr. Beer Miklós beszédében a Katolikus Szeretetszolgálat és a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét emelte ki, amelyek pótolhatatlan munkát végeznek a hátrányos helyzetűek megsegítésére. Személyes adalékként tette hozzá, hogy nyugdíjba vonulása óta ő maga is a legszegényebbek felé fordult, és Nógrád mevyei, ipolysági falvakban igyekszik segíteni a rászorultakon, köztük sok cigány családon. 

– Ezeket az embereket látva nem takarhatjuk el a szemünket és nem fordíthatjuk el a fejünket – hívta fel a figyelmet a püspök. – Tudatosítani kell magunkban azt, hogy ezek az emberek nem tehetnek arról, hogy hová születtek, nem ők maguk választották ezt a sorsot, s ugyanilyen megkérdőjelezhetetlen tény az is, hogy ezeknek az embereknek a zöme önerőből képtelen saját magán segíteni. Tudom, hogy sok kudarc nehezíti a segíteni akaró emberek munkáját, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gyámolításra szoruló embereknek a születésüktől fogva az első munkába állásukig fogni kell a kezüket. Másképp nem megy, csak ha köztük járunk és segítő kezet nyújtunk. 

GYŐRI PÉTER: AZ ELMÚLT 20-30 ÉV SZABÁLYOZÁSAI RENDSZERE A PROBLÉMA GYÖKERE

A második plenáris előadást Győri Péter szociológus-szociálpolitikus tartotta „Szociális ellátórendszerek és egyházak” címmel, s beszédének elején rövid történeti áttekintést adott a magyar szociálpolitika elmúlt harminc évének legfontosabb epizódjairól. 

Habár Győri Péter a hazai önkormányzati szociálpolitika egyik legjobb ismerője, rálátással bír az ágazat nemzetközi modelljeire is. Mint mondta, Franciaországban az egyházak lényegében civil szervezetként vesznek részt a szociális ellátásban. Olaszországban ezzel szemben teljesen más modell működik – fejtette ki Győri Péter –, hiszen ott a sajátos történelmi hagyományoknak a karitásznak nagyon jelentős szerepe van a szociális ellátórendszerek működtetésében. Ennél bonyoultabb a németországi rendszer, ahol korporatív szisztémában, az állami, önkormányzati és egyházi szervezetek összefonódásában működnek a szociális szolgáltatások. Győri Péter hozzátette: mindezt azért tartotta fontosnak elmondani, mert mindenhol valamilyen történelmileg kialakult, elfogadott konszenzuson alapuló elvárások szerint vesznek részt az államok és az egyházak a szociális ellátásban. 

Konf_Győri.jpgGyőri Péter, az asztalnál dr. Beer Miklós (Fotók: KZS)

A szakember elmondta: mivel problémaközpontú előadás megtartására kapott felkérést, szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy Magyarországon az elmúlt 20-30 évben kialakult finanszírozási és szabályozási rendszerben keresendők azok az okok, hogy ma nálunk miért vita tárgya az állam és az egyházak szerepe a szociális ellátórendszerek működtetésében. Győri Péter az előzmények között említette az 1993-as szociális törvényt, amely akkoriban innovatív módon a szektorsemleges szociális ellátás szabályozását alkotta meg. Az említett szektorsemlegességen azt kell érteni, hogy a törvény teljesen egyenrangú partnertként határozta meg az ágazat állami, önkormányzati, civil és egyházi szereplőit. A megelőző negyven évhez képest ez a szektorsemlegesség hatalmas szabadságot és lehetőséget jelentett. 

Nem sokkal ezután fokozatosan létrejött a normatív támogatások rendszere, amelynek az volt a lényege, hogy a szociális szolgáltatók a központi költségvetésből egységes elvek alapján kaptak fajlagos normatív támogatást. Emögött az a felismerés munkált, hogy a szociális ellátórendszereket az önkormányzatok működtetik, amelyek aztán civil szervezetekkel és egyházakkal szerződhetnek  szociális feladatok ellátására, azaz akkor még úgy tűnt: az önkormányzatok által biztosított anyagi forrásokon kívül a központi állami normatív támogatás még plusz kiegészítést jelent majd. Ám a gyakorlatban hamar kiderült – tette hozzá a szakember –, hogy a valóságban az állami normatív támogatás nem a plusz kiegészítő forrást jelenti, hanem magát az alapot, mivel a működési költségek 60-70 százalékát a központi normatív támogatásokból fedezték. Azaz a fenntartóknak ezt a normatív támogatást kellett kiegészíteniük ahhoz, hogy a szektor szereplői működni tudjanak.

Győri Péter fordulópontnak nevezte a mára előállt helyzet kialakulásában azt, hogy Horn Gyula akkori miniszterelnök 1997-ben Vatikánban  aláírta a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, történelminek tekinthető megállapodást (erről lásd keretes írásunkat).

A plenáris előadások után a tanácskozás a délután folyamán kisebb csoportos szekciókban folytatódott. 

A tegnapi konferencia központi témája szempontjából a Vatikáni Megállapodás azért tekinthető mérföldkőnek, mert szabályozta a közfeladatok egyházi ellátása kapcsán nyújtott állami támogatások rendszerét, és bevezette az egyházi járadék finanszírozási formáját (ez lényegében a vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanvagyonnak a járadék formájában megvalósuló állami megváltását jelentette). Ez a szerződés – az addigi normatív finanszírozáson túl –  új támogatást vezetett be  az egyházi fenntartók számára kiegészítő támogatásként, azaz a Vatikáni Megállapodás döntő hatást gyakorolt az egyházfinanszírozás szabályainak alakulására is. A Horn-kormány megállapodást kötött négy történelmi egyházzal (a katolikus egyházzal, a református egyházzal, az evangélikus egyházzal és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével), amit kormányhatározatban ratifikáltak. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Mazsihisz hírek
Mazsihisz az Új Keletben, Új Kelet az Új Életben
Hírek, lapszemle
„Nem kell aggódni" – üzeni a 110 éves  Reuben Sinclair

Kommentek