A „Szabad Palesztinát!” skandálásának nem is kell értelmesnek lennie, hiszen csak az a célja, hogy egységre szólítson fel a „gonosz” ellen. Ez a „gonosz” – akit egy „igazságosabb” világ akadályának nyilvánítottak – nem más, mint a: zsidó. Samuel J. Hyde véleménycikkét szemlézzük a Future of Jewish hírleveléből.
„Free Palestine!” Rövid, van ritmusa és az „igazságosság” dicsfényét árasztja. Jól néz ki a tiltakozó transzparenseken, és könnyen kiejtik a szájukon nemcsak tüntetők, hanem diplomaták is. És többnyire elhangzik a jelszóval együtt a refrén is: „A folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz!” . Van tehát valami csábító a „Szabad Palesztinát!” skandálásában.
De a múlt héten a skandálás nem csupán egy hangosbeszélőből hangzott fel, hanem célzott lövések is kísérték: a lövedékek célpontja két két fiatal volt, Yaron Lischinsky és leendő menyasszonya, Sarah Lynn Milgrim. Jövőjük egy szempillantás alatt darabokra hullott. (...)
Az 1970-es és 1980-as évekre a „Szabad Palesztinát!” jelszó messzire vándorolt közel-keleti szülőhelyétől: európai és amerikai forradalmárok kiáltásává vált.
Nem számított, hogy közülük legtöbben még soha életükben nem találkoztak palesztinnal. Nem számított, hogy meg sem tudták mutatni Rámalláhot a térképen.
Egy valami számított: a „forradalmárok”, akik ezt skandálják, azt hiszik, hogy a történelem „jó” oldalán állnak, még akkor is, ha ez a „jó” oldal a rossz emberek támogatását jelenti.
A „Szabad Palesztinát!” jelszó most Párizs utcáin, Cambridge előadótermeiben és New York tüntetésein visszhangzik. De a lényege változatlan maradt. A tüntetések képei megerősítik ezt, hiszen a transzparensek nem két zászlót ábrázolnak, hanem egy térképet mutatnak, és a skandálás nem a rámalláhi demokrácia mellett szól, hanem bosszúról és Tel-Aviv felgyújtásáról. De a „Szabad Palesztinát!” skandálásának nem is kell értelmesnek lennie, csak az a célja, hogy egységre szólítson fel a „gonosz” ellen. Ez a „gonosz”, akit egy „igazságosabb” világ akadályának nyilvánítottak, nem más, mint: a zsidó.(...)
Sok nyugati ember számára a „Szabad Palesztinát!” skandálása az erkölcsi tisztaság kinyilvánítása. De azt már senki sem kérdezi meg tőlük, hogy magyarázzák el: hogyan lehetne békét teremteni. Nem kéri tőlük senki, hogy ismerjék el a Hamász-uralom következményeit, hogy ismerjék be a Palesztin Hatóság korruptságát vagy azt, hogy a dzsihadisták uszításra tanítják a palesztin gyerekeket.
Nem kéri tőlük senki, hogy gondolkodjanak. Csak annyit várnak el tőlük, hogy dühödten kiabálják a jelszót.
De ha valakit valóban érdekel a palesztin nép (vagy ha csakis az érdekli), fel kell tennie magában néhány fontos kérdést. Mitől is volna szabad Palesztina? A dzsihádista milíciáktól? A külföldi manipulációktól? Egy kudarcot vallott oktatási rendszertől, amely mártíromságra készíti fel a gyerekeket? A parazita palesztin vezetéstől, amely milliárdokat lop a segélyekből és elfojtja a másként gondolkodókat? Vagy attól volna szabad Palesztina, ha nyugatiak gyilkolnak zsidókat Washingtonban?
Tudjuk a választ. Ahogy a skandálók is.
Nem, a jelszó semmi ilyesmit nem jelent. Egészen mást jelent.
