A Távmoziban –
amelyen keresztül november 24 és december 6. között a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál
filmjei is nézhetőek – ugyanis tényleg minden apró részletet úgy raktak össze,
hogy a lehető leginkább mozizásnak tűnjön az élmény. Lehetne mondani, hogy
ugyan már, úgyis arról van szó, hogy az ember a nappalijában, kanapéról néz
filmet a mozi helyett, akkor meg nem mindegy, milyenek a körülmények?
De nem: a hónapok
óta tartó járvány idején igenis sokat tud számítani minden kis részlet.
■ Hogy a filmeket
ugyanúgy élőben vetíti a mozigépész egy előre meghatározott időpontban, mint a
moziban, és így senki nem ronthatja el a saját élményét azzal, hogy „jó, igen,
majd hamarosan lesz egy kis időm, és akkor most már majd tényleg meg is nézem
azt a filmet”.
■ Hogy nincs
pause-gomb, se ide-oda tekergetés, hogy a fentit még megtoldhassuk azzal, hogy
„oké, épp csak egy gyors vacsorára állítom le, de attól még biztos ugyanolyan
lesz az élmény, mintha egyben néztem volna”.
■ Hogy a kezdési
időpont előtt tényleg egy virtuális előcsarnokban gyülekeznek a nézők, az adott
mozi belső terének fotójával a háttérben, egy csetszobában, ahol nemcsak
beköszönni lehet, de a technikai kérdéseket is megválaszolja a mozi egy
munkatársa.
■ Hogy a kezdéskor
nem azonnal a film indul el, hanem először a mozitermet látjuk, mintha az
utolsó sorban ülnénk, aztán a széthúzódó függönyt a vászon előtt, és még a mozi
meg a fesztivál megszokott beköszönő animációi is lemennek (csak a mobiltelefon
kikapcsolására felszólító kisfilm hiányzik, de azért nem nagyon).
A Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivált idén online rendezik meg, filmjei és kísérőprogramjai internetes streamként, közvetítésként tekinthetők meg november 24. és december 6. között. További információ,részletes program és jegyvásárlás: www.zsifi.org
Mindez tényleg
apróságnak tűnik, de hát végső soron az élmény az, ami megkülönbözteti a mozit
az otthoni filmnézéstől – és ezek a gesztusok pont az élmény alakítják át,
amennyire csak lehetséges.
A technikai oldal,
akármennyire is árulásnak tűnik ilyesmit kimondani szegény bezárt mozik kárára,
az meg valójában sokkal kényelmesebb, mint az igazi mozizás, és még jóval
olcsóbb is, pláne, ha azt vesszük, hogy egy háztartásnak elég egy jegy. A
jegyvásárlás ugyanúgy zajlik, mint a mozis online jegyelővételnél, csak
értelemszerűen nem kell a monitoron kiválasztani, hogy a saját kanapénkra vagy
inkább a fotelbe ülünk-e. Fizetés kártyával; ha van Simple Pay regisztrációnk,
akkor még a kártyaszámot se kell beírni, csak a nevet-mailcímet, és tényleg
elég kábé negyven másodperccel a kezdés előtt észbe kapni. Ha pötyögni kell,
akkor lehet az másfél perc is.
Áfás számlát is
lehet kérni, ami fizetés után a jeggyel együtt, emailben érkezik meg. A jegy,
az gyakorlatilag egy zöld gomb, amire rákattintva a már említett virtuális
mozicsarnokba jutunk. Ekkor még el lehet menni a konyhába a mikróban kukoricát
pattogtatni (ha eszünkbe jutott este nyolc előtt kimenni érte a közértbe), csak
arra kell figyelni, hogy be legyen kapcsolva a hangszóró, mert a film kezdetét
hangos gongszó jelzi. Ha meg valami probléma van, egyszerűen frissíteni kell az
oldalt – átmenni másik géphez nem megoldás, mert ha már rákattintottunk a
kezdésre, onnantól csak azon a monitoron érvényes a jegyünk.
Aztán le kell ülni,
és nézni a filmeket.