Hanukkai gyertyatartók

Toronyi Zsuzsanna

Talán meglepőnek tűnik, de a zsidó szertartások során használt tárgyak közül egyedül a hanukkai fények meggyújtásához készített gyertyatartókra vonatkozik részletes szabályozás. Szinte valamennyi egyéb tárgy az elmúlt öt–hatszáz évben alakult csak ki, s formájukra, díszítésmódjukra csak közvetett, áttételes szabályok vonatkoznak.

A hanukkai gyertyatartó (hanukkai menóra) az egyetlen, melynek formája többé–kevésbé levezethető az ókori zsidó forrásokból is. A tárgy elnevezése szintén utal az eredetére. Kezdetben menórának hívták, mint a Szentélyben álló hétágú nagy világítótestet, azzal a lényeges különbséggel, hogy ez nyolc lángot ad, s a nyolc láng meggyújtásához segédlángot „sameszlángot” alkalmaznak, így ezeknek összesen kilenc lángja van. A hanukkai menórát napjainkban egyre inkább hanukkiának hívják, megkülönböztetve ezzel a menórától, mely az ókori Szentélybéli menóra felidézésével a zsidó nép függetlenségének szimbóluma lett, s ma Izrael Állam címerében szerepel.

Az ünnep posztbiblikus ünnep, az i.e. 169–166 között sikeresen megvívott makkabeus szabadságharc emlékére. Az ünnep nem a szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az Isteni csodára, mely a jeruzsálemi Szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható: az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új adagot elkészíthették. Erre a csodára emlékeztet az ünnep a nyolc egymást követő napon meggyújtott fényekkel. A Talmud Sabat traktátusában (Talmud Bavli Sabat 21b) a babilóni rabbik megvitatták, hogy mik a hanukkai fények meggyújtásának szabályai. Ezek szerint az ünnep nyolc napján nyolc lángot kell meggyújtani (minden nap eggyel többet Hillél iskolája szerint, és minden nap eggyel kevesebbet Sammaj iskolája szerint), a lángoknak egy szinten kell lenniük, nem lehet közöttük hierarchia, valamint egy „segédlángról” kell őket meggyújtani. A szabályok nagyon fontosak, s a gyertyagyújtáskor elmondott ima szövegébe is belefoglalták őket.
A gyújtandó fények milyensége nagyjából meghatározza a hanukkai gyertyatartók alapformáját is, mely kezdetben egyszerű pad alakú olajmécses volt, melyben az ünnep emlékére olívaolajat égettek. Ásatásokon előkerültek az ókori Izraelben használt cserép–hanukkiák, a legkorábbi Európai zsidó szertartási tárgyak pedig a dél–franciaországi, 12. századból fennmaradt bronz–hanukkai lámpások.

A 12–13. században jelentek meg a falra akasztható típusok, melyeknek több, elsősorban bronzból készült példánya ismert Észak–Nyugat Európából. Ezeket a mécsestartókat az ajtófélfára akasztották, szemben az egyiptomi kivonulás egyik csodájára emlékeztető mezuzával. Később is szokás maradt a lángokat az ajtó előtt balra meggyújtani, így a belépő két csodára emlékeztető tárgy között léphet a lakásba. Ezeknek a falra akasztható korai hanukkai mécseseknek általában háromszög alakú, áttört díszítésű háttámlája van, gyakran a korszak építészeti elemeire utaló motívumokkal. Franciaország területén gótikus rózsaablak motívummal díszített hanukkiák is előkerültek ebből az időszakból. (1 kép)

A reneszánsz Itáliában készültek azok a bronz hanukkai menórák, melyeken Judit alakja látható, Holofernész levágott fejével. Juditot a későantik és reneszánsz források a Hasmoneus családdal hozták összefüggésbe, és mint a bátorság és büszkeség szimbólumát szerepeltették a zsidó függetlenségre emlékeztető tárgyakon. (3. kép)

A tizenhetedik században jelentek meg az álló, a bibliai Szentélyben leírt menórára emlékeztető (Exodus 25: 31–39: menora) típusok. A zsidó tradíció tiltja, hogy a Szentély tárgyainak mintájára készítsenek szakrális tárgyakat, de nem tiltja akkor, ha ezek más anyagból, vagy más formai tartalommal készülnek. A Szentélyben lévő hétágú, arany, virágokkal és gombokkal díszített menóra mintájára készítettek – elsősorban rézből és ezüstből – ezüstből nyolcágú, virágokkal és gombokkal díszített hanukkai gyertyatartókat. Ezek nem zsinagógai, hanem családi használatra készültek, ezért méreteik ennek megfelelően viszonylag kicsik. Az 1680–ban, Johann Valentin Schüler által készített álló hanukka mécses középső karján szintén Judit alakja, valamint kicsit lejjebb Juda Makkabi alakja látható, a nyolc mécses előtt pedig egy–egy állatalak szerepel. (4. kép)

A Kelet–Európában használatos hanukkai mécsesek általában sárga vagy vörösrézből készült, pad–alakú tárgyak. Ezeknek pad részén található a nyolc mécses, háttámlájuk és oldalfalaik pedig sokféleképpen díszítettek. A díszítések között megjelennek a zsidó ikonográfia jellemző növény– és állatalakjai, de akár a korszak politikai történetében jelentős szereplők is. Sárgarézből készült az a hanukkia, melynek két oldalfala egy–egy testőr figurája, háttámláján pedig az Osztrák Birodalom zsidóságának kedvező törvényi kereteket adó II. József figurája látható. (11. kép)

Galíciában és Ukrajnában volt elterjedt az ezüstfiligránból készített, a Szentély oszlopaival, a frigyszekrény kicsi másával, koronával és kétfejű sassal díszített mécsestartó. A lángok befogadására kicsi korsók szolgálnak, emlékeztetve a hanukkai történet olajoskorsóira. A típus az 1820–as évektől terjedt el, s 1928 óta a híres galíciai csodarabbiról Baal Sem Tov típusú hanukkiának hívják. (9. kép)

Az újkorban is jellemző, hogy a hanukkai menórák a terület jellemző építészeti elemeit hordozzák, nem egyszer konkrét épületeket megmintázva. A miniatűr színházra emlékeztető, több bibliai és poszt–biblikus történetet is ábrázoló hanukkia mécsesei már hiányoznak, csak a dekoratív felépítmény maradt meg. (6. ábra) A sárga és vörösrézből készült marokkói hanukkia pedig egy jellemző észak–afrikai házat mintáz. (10. kép)

Hanukkia bármilyen anyagból készülhet, egyetlen feltétele, hogy nyolc láng égjen egymás mellett, meghatározott sorrendben, egy vonalban – készíthetjük akár otthon is, szinte bármilyen anyagból.

A cikkünkhöz készült képgaléria ide kattintva tekinthető meg