Purim


Purim

purim0.jpg

A purim szó sorsvetést jelent. Az ünnepi olvasmány, az Eszter könyve szerint, Perzsiában a sorsvetés ezt a napot  Ádár hó 14-ét – jelölte meg a zsidók elveszejtésére. Szerencsés megmenekülésük emlékére ülik meg az ünnepet. Az előző napon böjtölnek (Táánit Eszter  Eszter böjtje). Az ünnep előestjén és reggelén a zsinagógában egy tekercsből felolvassák Eszter könyvét.


A könyvben már említés történik egy népszokásról (9:22.): "ajándékot küld mindenki barátjának és adományokat a szegényeknek."

A Talmud korában népünneppé lett. Rába, a híres amóra, a IV. század elején említi a misvártá di purját, a púrimi ugrálást. Nátán ben Jechiél, XI. századi olasz-zsidó szótáríró Áruchjából (ed. Kohut, VI. 42.) és egy, a Genizában felbukkant gáoni szövegből (JQR. XVI. 1904. 652.) ismerjük mibenlétét. Babilóniában és Élámban Púrimkor a gyerekek Hámón-bábut készítettek, máglyát raktak és éneklés közben belehajították a bábut. Maguk gyűrűhintán átlendültek a tűzön. A szokás Keleten szívósnak bizonyult. Arab írók tanúsága szerint még a XV. században is égettek Hámón-bábut. XIX. századi leírások megörökítették, hogy Jemenben Hámón figuráját a zsinagógában nyilazták le vagy kövezték meg. A Kaukázusban otthon égették el. Perzsiában rúdra akasztották, olajjal leöntötték, és úgy égették el.

Nyugaton e szokásnak el kellett sikkadnia. Honorius és Theodosius 408-ban megtiltotta a zsidóknak, hogy Hámón alakját keresztre feszítsék, és tűzre vessék. A rendelet elmarasztalja őket: "in contemptu christianae fidei," -,a keresztény vallás becsmérlésében". Olaszországban a XIV. századtól mégis értesülünk arról, hogy a Hámán-bábut "ira" (bosszú) kiáltozások közben elégették. Frankfurt am Mainban Hámón és felesége, Zeres viaszfiguráit a zsinagógában, a Tóraolvasó asztalnál égették el.

Jom-Tov Lewinsky felkutatta e szokás nyomait és módozatait Keleten és Nyugaton. Később enyhült a gyakorlat. A Megilla (az Eszter-tekercs) olvasásakor Hámán neve hallatára kereplőket Forgattak, lábbal dobogtak. Olykor a cipő talpára írták Hámán nevét és addig súrolták, míg le nem kopott róla. Így teljesítették a Biblia előírását: "Eltörölve eltörlöm Ámálék emlékét az ég alól" (Mózes 11. 17:14.). A hagyomány szerint Ámálék sarja volt Hámón. Magyarországon a katolikusok Nagycsütörtökön több helyütt tüzet raktak és a szalmából készített Pilátus-bábut elégették. Másutt-pl. Csanádapácán-a nép botokkal püfölte a padokat. Ez a Pilátusverés. Lehetséges, hogy a zsidóság a környező néptől sajátította el ezt a népszokást. Kölcsey Antónia 1839-ben Csekén végignézett egy púrimi felvonulást és megörökítette azt:

"A zsidók ma Hámón ünnepét ülték vagy inkább futották meg. Minden zsidó nagy vigalomba vala és jó napot csinált magának. Néhányan pásztoroknak öltözködének, síros gubák-és bundákba, és egy lovag's-idót kísérének, ki mindenfele rongyokkal beaggatva vala; örömrivalgásokkal futottak utána a sidó gyermekek is. E különös menet végig járá a falut s minden Ábrahám unokája háza előtt megállott, hol kész lakoma várá őt. Ok mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak. mint bár mily örömittas úr a velenczei, vagy rimai Carnevalba. Így a' boldogságot nem lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzéséből vagy fogalmából áll.

Hámán az egyiptomi királynak volt udvarnoka. Álnok kárörömös lelke gyűlölé az akkor egyipti szolgaság igája alatt süllyedt zsidó népet és számtalan kínokat szerte neki. Később felbillent a nyomurú udvarnok szerencse mérlege és, a királyné - ki zsidónő vala - hatása által megöletett és legalább egy időre meglőn az izrael népe szabadulva. Ekkor öröm-ünnepet tartának a zsidók, tartanak még most is. Ok még mindig meg tudták tartani nemzetiségüket, és oly sok száz évek után is híven őrzik azt. Sok zsidó inkább vesztené éltét mint sem nemzetisége béllyegéről lemondjon. És ezt ők olly hazákba teszik, hol létüket is drágán kell fizetniük. Mindig megindulást és mozgalmat érzek keblemben, midőn zsidót szenvedni látok és örömet akkor, ha boldognak vélem őt lenni. Ma is, midőn hallám vidámságokat az embereknek, részvét könnye szökött szemembe."
Szamoshátról is hallunk ilyet:
,.a Hámán mindenféle ringy-rongyba kiöltözött zsidó, kit a zsidó gyerekek nagy zsivajjal, vastag tréfák kíséretében űznek végig a falun" (Csüry Bálint: Szamosháti szótár. I. Bp.. 1936. 356.). A Purimspiel is szokásban volt Magyarországon. A fiatalság kifigurázta benne a zsidó közösség alakjait. Sokszor régi témát dolgozott fel (József története stb.). A púrimi konyha legismertebb produktuma a Kindli (a név utal Hámán fiaira): dióval vagy mákkal töltött tészta.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek