Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 20 óra 01 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 18 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Behár (Mózes 3. 25:1–26:2.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógákban.
A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A Tóra nem könyv, nem tárgy, nem lezárt és birtokolható. A Tóra mozgás és irány, szólítás és elhívás. Egészen addig, amíg tárgynak tekintjük, nem leszünk képesek igazán megérteni.
A Tóra ebben a hetiszakaszban a rabszolgaság törvényeit tárgyalja. Vagyis úgy beszél a rabszolgaságról, mint rendben lévő, szabályozásra váró, bevett viszonyról két emberi lény között. Az a Tóra, amelynek kezdetén az áll, hogy mindannyian az Örökkévaló képmását viseljük.
Mit lehet kezdeni most ezzel?
A Tóra abban az ókori világban született, persze, ahol a rabszolgaság intézménye elterjedt volt, első hallgatói természetesnek vették. Ezt, történelmileg értjük, csak nem sokra megyünk vele. A Tóra nem történelmi dokumentum számunkra, attól még, hogy meg tudjuk magyarázni, mi hogyan került bele, nem tudjuk továbbra sem megmondani, mit jelent ma, nekünk.
Azért kaptuk a Tórát, hogy érvényre juttassuk a világban, hogy itt, a világban juttassuk érvényre, amit tanít.
Hozzánk szól, a mi viszonyainkat mérlegeli, olyan kinyilatkoztatás, amely minden nemzedéket elkísér, reménykedik az emberek erkölcsi növekedésében és alkalmazkodik is hozzá. Számos helyen korlátozza azt, mit tehet a rabszolgatartó, de nem tiltja meg a rabszolgaságot, mert akkor még, az ókorban, hiába is tiltaná be. Csak kijelöli a rabszolgák védelmezésével az irányt. Akkor értjük meg, ha az által mutatott irányt követjük. Ahogy nem tiltja be a Tóra – nyilván nagyon más súlyú erkölcsi kérdések ezek – a húsevést sem a Tóra, csak nagyon megnehezíti. Csak az irányt jelöli ki és várja, hogy kövessük Akkor értjük meg jól, ha nem a kijelentéseit, hanem az irányát értjük meg. Ha rájövünk, hogy nem tárgy, hanem a történelmen átzúgó folyam, amelynek torkolatánál vár a Messiás ránk a Tóraadás, vagy a teremtés ideje óta. Hogy nem állít semmit, hanem hív, szólít, magával ragad.
Hogy nem „álláspontja” van, hanem sodrása. Az, amit éppen mond, az benne a történelem, az, amerre elhív, az a jövő.
Az értelmezés munkája mindig a Tóra irányát kutatja, vagyis nem más, mint a Messiás keresése, túl a történelem végső horizontján. Aki Tórát értelmez, a messiási korszakot közelíti. A Tóra tudósai, ahogy a Talmudban áll, békét hoznak a Földre. Legyen így.
Békés és nyugodt szombatot kívánunk!
