Hegedűs a háztetőn – Egy zsidó musical a világban

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. szeptember 24. 09:39 / Frissítve 2026. szeptember 24. 09:39

1964. szeptember 22-én mutatták be a Broadway-en az Imperial Theatre színpadán Jerry Bock, Sheldon Harnick és Joseph Stein Hegedűs a háztetőn című musicaljét, Zero Mostellel a címszerepben, miután a darab előzetes bemutatói Detroitban sikert arattak. A Broadway-premier világsiker sorozatot indított útjára, és a darab és a belőle készült filmváltozat, a kritikák ellenére is, a par excellence zsidó musical státuszát vívta ki magának.

A darabot 1972. június 2-ig játszották a Broadway-n, összesen 3242 alkalommal, ami az egyik leghosszabb sikerszéria a musicaltörténetben. De nemcsak New Yorkban tartozik a legtöbbet játszott musicalek közé: Londonban például 2030 alkalommal játszották egyfolytában, Japánban pedig a mai napig is ez a leghosszabban játszott musical – a japán néző leginkább a hagyományos életforma és a modern világ összeegyeztethetőségének problémájával azonosul, amivel a japán társadalom, a maga sajátosságai közepette, a 19. század vége óta küszködik.

Magyarországon 1973. február 29-én a Fővárosi Operettszínház mutatta be először a darabot, de az előadást 1974 nyarán betiltották, és csak 1985-ben térhetett vissza a színpadra. A betiltásban valószínűsíthetően az is szerepet játszott, hogy a jom kippuri háborútól kezdve a darab népszerűsége egyfajta csendes demonstrációként is értelmezhető volt. 1985 óta a musical számos alkalommal került színre, vidéki és budapesti színházakban egyaránt. A musicalből 1971-ben készült szintén nagy sikerű filmváltozat, és a főszerepet alakító Topol neve a mai napig egybeolvad Tevje figurájával.

A musical Sólem Áléchem (1859–1916) Tevje, a tejesember (Aléhem 2001, más fordításban: Tóbiás, a tejesember) című regényéből készült. A musical története nem dolgozza fel a teljes regényt, de az eltérések ellenére a hűen adja vissza a szereplők karakterét. A librettó és a zene ügyesen ellensúlyoz az érzelmesség és az érzelgősség határán; játékos önirónia, szarkazmus és már-már naturalista keménység keveredik nagy ívű dallamokkal, érzelmekkel és életörömmel. A Hegedűs a háztetőn zenei világa az emlékek és a nosztalgia stejtl-világát idézi fel, miközben a történet a reális stejtl-világot is, annak minden fájdalmával, félelmével és veszélyeztetettségével. A címbeli hegedűs Chagall Zöld hegedűs című 1923–1924-ben készült festménynek figurájára utal. A szimbolikus-szürreális és meseszerű hegedűs felidézése magába sűríti a zsidó történelem és a stejtl alaptapasztalatának és a zsidó identitásnak egy fontos elemét, az állandó létbizonytalanságot és a metafizikai értelemben vett egzisztenciális biztonsághiányt és a fenyegetettséget.

A musical ugyanakkor az amerikai ethosznak megfelelően az újjákezdés, a remény üzenetét hangsúlyozza, az Anatevkából való kiűzésük fájdalmát átélve Tevje és a közösség többi tagja is az újrakezdésen gondolkodik, ki Amerikába, ki a Szentföldre vagy Lengyelországba tart. A soá után a zsidó közösségek számára különösen fontos volt ez az üzenetet az amerikai társadalomban, de Európában és Izraelben is. A nosztalgia, az elpusztított közösségek emlékezete megőrzésének vágya, az újjákezdés reménye, valamint a hagyomány és a modernség kihívásai között vívódó egyén és közösség egyetemes problémája egyszerre volt képes megérinteni a közönséget nyelvtől és kultúrától függetlenül, miközben a zsidó léttapasztalatot közvetíti a musical sajátos műfaji eszközeivel.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Aléhem, Sólem, 2001. Tevje, a tejesember. Tericum, Budapest.
Miklós Tibor. 2002. Musical! Novella Kiadó, Budapest.
Peremiczky Szilvia. 2019. Zsidó dráma, színház és identitás. Ráció, Budapest, pp. 205-211.