Leonard Bernstein és a 20. század második felének zsidó zenéje

1918. augusztus 25-én született Leonard Bernstein karmester, zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus, a komolyzene egyik eddigi utolsó nagy sztárja, aki egyedülálló módon volt képes ötvözni a magas szintű előadói és alkotó tevékenységet a komolyzenében és a populárisabb műfajokban egyaránt, és aki a 20. század második felének zsidó zenei életében és zenei fejlődésében is kiemelkedő szerepet játszott.
 
Bernstein Lawrence-ben, Massachusetts államban született, első nyilvános zongorakoncertjét 14 évesen adta, majd a Harvardon és Philadelphiában végzett felsőfokú zenei tanulmányokat. 1943-ban kezdett dolgozni Arthur Rodzinski (1892-1958) mellett a New York-i Filharmonikusoknál, és nem sokkal később debütált a zenekar élén a betegeskedő Bruno Walter helyett. 1944 áprilisában mutatták be a Fancy Free című balettjét, amelyen először dolgozott együtt a világhírű koreográfussal, Jerome Robins-szal.
 
Karmesteri karrierje is egyre feljebb ívelt, és kezdetét vette nemzetközi karrierje is, amelynek egyik első állomása az Izraeli Filharmonikus Zenekar volt. 1953-ban első amerikai karmesterként lépett fel a milánói Teatro alla Scalában, ahol Cherubini Médeia című operáját vezényelte, a főszerepben Maria Callas-szal. Két évvel később kinevezték a New York-i Filharmonikusok élére, és ebben az időben kezdődött tévés karrierje is, a televízióban vetített ismeretterjesztő műsorai szerte a világban számos új rajongót szereztek a komolyzene műfajának.
 
1957-ben mutatták be leghíresebb színpadi darabját, a West Side Story című musicalt, amelynek születésén ismét Jerome Robins-szal, valamint Stephen Sondheimmel és Arthur Laurents-szel dolgozott együtt. Kevésbé ismert tény, de a musical a kezdeti tervek szerint egy katolikus fiú és egy zsidó lány tragikus szerelméről szólt volna, de amikor néhány évvel később a szerzők újra elővették a darabot, akkor a Puerto Ricói- és egyéb utcai bandák közötti harcok uralták a sajtót, ezért az újkeletű társadalmi probléma bemutatása mellett döntöttek (Laurents 329-330). Bernstein 1964-től rendszeresen dirigált a Metropolitanben is, és a világ legjelentősebb szimfonikus zenekarait dirigálta hangversenyeken és lemezfelvételeken a Bécsi Filharmonikusoktól kezdve a Londoni Szimfonikus Zenekarig.
 
Bernstein számos műfajban és stílusban alkotott, de mindegyiket a saját képére formálta, a klasszikus zene, a dzsessz, a latin zene, a populáris zene és a zsidó zene elemeiből alkotta meg saját zenei világát. A hagyományos komolyzenei műfajokba – balett, opera, szimfónia vagy zongoradarab – beemelte a populáris zene elemeit, miközben musicaljeiben a komolyzene szerkesztési technikáit alkalmazta. Munkásságában a zsidó zenének és a zsidó identitásnak meghatározó szerep jutott. Nem zsidó témájú darabjaiban is számos zsidó zenei elemet ismerhetünk fel, miközben olyan művei, mint 1942-es Jeremiás-szimfóniája (1. szimfónia), az 1963-ban komponált 3. (Kaddis) szimfóniája, Chichester-zsoltárai és más vokális művei vagy An-Ski Dybuk című drámájából írt baletthoz komponált kísérőzenéje, a zsidó identitáshoz fűződő szoros kapcsolatáról tanúskodnak, miként rendszeres fellépései Izraelben, köztük az 1948-ban Beer-Shevánál, a sivatagban, katonáknak adott koncertje, vagy Mahler újrafelfedezésében játszott szerepe is. Bernstein munkássága egyszerre újította meg a 20. század második felének zsidó zenéjét, és integrálta annak örökségét az egyetemes zenekultúrába.

Peremiczky Szilvia írása
 
Források, felhasznált irodalom:
Laurents, Arthur. 2000. Original Story By: A Memoir of Broadway and Hollywood. Knopf, New York.
Shawn, Allen. 2014. Leonard Bernstein: An American Musician. Jewish Lives. Yale University Press, New Haven, Connecticut.
https://www.leonardbernstein.com/

---