Betöltés...
  /  

Jitzhak Perlman és a zsidó hegedűművészet

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

1945. augusztus 31-én született Itzhak Perlman, a modern komolyzene egyik legismertebb és legnépszerűbb előadója, aki egyúttal a zsidó hegedűművészet és hegedűjáték több évszázados hagyományának képviselője is. Perlmann a komolyzenei élet egyik utolsó szupersztárjának tekinthető, akinek elismertsége nemcsak szakmai berkekben, de a laikus, komolyzene iránt nem, vagy csak kevésbé érdeklődő közönség soraiban is vitathatatlan.

Jitzhak Perlmann Tel-Avivban született, ötévesen kezdett komolyabb zenei tanulmányokba, és tízévesen lépett fel először közönség előtt. 1958. november 2-án bekerült a híres amerikai Ed Sullivan Show izraeli művészeket bemutató műsorába. Sullivan műsorába bekerülni egy művész számára egyet jelentett az országos hírnévvel, és a világhírnév felé vezető úton is fontos lépés volt. Perlmann a New York-i Juillard School hallgatója lett, 1963-ban lépett fel először a Carnegie Hallban, és 1967-ben rögzítette első lemezét. Gyerekkorától nagy vágya volt, hogy felléphessen az Izraeli Filharmonikusokkal, és ez a vágya már karrierje kezdetén teljesült, majd számos alkalommal játszott a zenekarral, többek között 1987-ben azokon a történelmi jelentőségű koncerteken, amelyet a filharmonikusok először adtak a vasfüggöny keleti oldalán, Varsóban és Budapesten; de elkísérte a zenekart indiai és kínai turnéjára is 1996-ban.

Perlmann szívesen kirándul más műfajokba is, felvételei között klezmerfelvételeket és dzsesszfelvételt is találunk, többek között olyan zenészekkel játszott együtt, mint Oscar Peterson vagy André Previn. Nevéhez fűződik a Schindler listája című film főcímzenéjének, John Williams szerzeményének előadása is. A 2000-es évektől kezdve karmesterként is dolgozik, sőt, 1981-ben operaénekesként is kipróbálta magát Placido Domingo és Renata Scotto partnereként, Puccini Toscájának stúdiófelvételén, a börtönőr néhány szavas szerepében.

Itzhak Perlman előadja a „Hegedűs a háztetőn” című művet

Itzhak Perlman előadja a „Hegedűs a háztetőn” című művet

Los Angeles-i Filharmonikusok, karmester: Gustavo Dudamel

2003 óta a Juillard professzora, feleségével pedig 1995-ben zenei tábort alapított az Egyesült Államokban ifjú tehetségek számára. Rendszeresen hívják fellépni olyan protokolláris eseményekre, mint például II. Erzsébet királynő washingtoni látogatása a Fehér Házban vagy a Szabadságszobor felállításának 100. évfordulóján rendezett ünnepség. A művész az Egyesült Államokban zenei intézménnyé vált; a komolyzene utolsó nagy sztárjai közé tartozik, akinek neve összenőtt hangszerével, és nemcsak a komolyzenében. Perlmann sokat tett a jiddis dalok és a klezmer zenei elismeréséért is, az EMI-nál megjelent, Tradition című lemeze jiddis dalok feldolgozásait tartalmazza, a Warner Music által kiadott Klezmer – In the Fiddler’s House című album pedig jiddis és klezmer dalok feldolgozásait, nagyzenekari kísérettel.

Perlman a komolyzenében és a populárisabb műfajokban is a zsidó hegedűművészet több évszázadra visszanyúló hagyományainak folytatója. Az egyik első kiemelkedő alkotó és előadó a mantovai herceg udvari zenésze, Salamone Rossi (1570 k.–1630) volt, aki újító zeneszerzőként és előadóként egyaránt nagy hatást gyakorolt a zsidó és egyetemes zenetörténetre, és nagy szerepe volt a hegedűjáték fejlődésében is (Bozarth 2020).

A komolyzenében olyan előadók és zeneszerzők játszottak nagy szerepet a hegedűjáték és zene fejlődésében, mint többek között Joachim József, Auer Lipót, Jascha Heifetz, Yehudi Menuhin vagy Isaac Stern. A zsidó populáris zenében pedig a hegedű a zsidó élet és léttapasztalat kifejezésének legfontosabb hangszerévé vált, és kialakult egy sajátos, egyedi hegedű stílus, kultúra és kifejezésmód, amelynek központi alakja, a hegedűs szimbólummá vált, akit Chagall a festészetben is halhatatlanná tett.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:


Témák:
Ezek is érdekelhetnek