1290: Az angliai kiűzetés

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. november 02. 11:10 / Frissítve 2026. november 02. 11:10

1290. július 18-án I. Edward angol király rendeletet adott ki, amelynek értelmében a zsidóknak november elsejéig el kell hagyniuk a királyság területét. Anglia volt az első olyan európai állam, amely a teljes királyság területéről kiűzte a zsidókat, és a kiűzést véglegesnek tekintették. A kiűzetési rendelet szolgált előképként több későbbi európai kiűzetési dekrétumhoz, többek között az 1492-es spanyolországi kiűzetéshez, azaz az úgynevezett Alhambra-dekrétum kiadásához is. Noha a 15. század végétől kezdve néhány Spanyolországból és Portugáliából menekült converso külön engedéllyel letelepedhetett Angliában, hivatalosan csak 1656-tól telepedhettek le újra zsidók az országban.

Az első feljegyzéseket az angliai zsidó közösségekről 1066-ból ismerjük, becslések szerint a 13. század végén kétezer zsidó élhetett az országban. A 12-13. századtól kezdve egyre gyakoribbakká váltak a zsidók elleni zavargások és a vérvádakkal és rituális gyermekgyilkosságokkal kapcsolatos rágalmak, amelyek közül a leghírhedtebbek az 1144-es norwichi és sz 1255-ös lincolni esetek voltak. A trónviszályok során a zsidóellenes előítéleteket sokszor használták fel a felek saját céljaikra, aminek következtében gyakran támadtak meg zsidó közösségeket. Ezek a pogromok számos halálos áldozatot követeltek; az 1260-as években Londonban például 500 zsidó esett áldozatául a zsidó közösségek elleni támadásoknak. 1275-ben a Statutum de Judeismo címmel kiadott törvényben I. Edward megtiltotta a kamatra történő hitelezést és korlátozta a földbérletet (Ben-Sasson 1976, 474-475) miközben a legtöbb mesterség gyakorlását a törvények változatlanul tiltották vagy korlátozták zsidók számára. 1282-től az egyház egyre többször követelte zsinagógák bezárását és a zsidók és keresztények közötti kapcsolattartás korlátozását. I. Edward először a királyság franciaországi területéről, Gascogne-ból űzte ki a zsidókat (Schama 2014, 324), majd 1290 júniusában összehívta a földbirtokosok parlamentjét, amely első lépés volt a rendelet kiadásához. Az uralkodó által nagy valószínűséggel szándékosan Av hó 9-én kiadott (Roth 1967, 67.) rendelet értelmében a zsidók csak személyes tárgyakat, ingóságokat vihettek magukkal (Schama 2014, 324), egyéb vagyonukat a király elkobozta, a kintlévőségeiket nem gyűjthették be, ingatlanvagyonuk ellenértékéről le kellett mondaniuk. Az elkobzott ingatlanokat a nemesség, az udvar és egyházi méltóságok kapták meg. A zsidók a szigetország földrajzi adottságaiból adódóan csak hajóval hagyhatták el Angliát, és az október-novemberi időszakban a La Manche-csatornán gyakori viharok, a kalóztámadások és a hajósok támadásai számos zsidó életét követelték. Azok a zsidók, akik túlélték az utat, Franciaországban. Itáliában, spanyol és német területeken telepedtek le.

A rendelet kiadása mögött vallási indokok is meghúzódtak; I. Edwardnak, anyjának és feleségének ismert volt vallási fanatizmusa. Ugyanakkor Edwardot anyagi és politikai motivációk is alapvetően befolyásolták: a zsidók által elkobzott vagyonnal igyekezett megszilárdítani pénzügyi helyzetét. A zsidók kiűzését ezen felül uralkodása megerősítésére, propagandacélokra is felhasználta, Angliát olyan országként bemutatva, ahol nem élnek zsidók; és ez az önkép a 15-17. századig meghatározta az ország önképét, amely a puritanizmus megjelenésével kezdett megváltozni.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Ben-Sasson H. H. (ed.) 1999 [1969], A History of the Jewish People. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts.
Roth, Cecil. 1962. Essays and Portraits in Anglo-Jewish History. The Jewish Publication Society of America, Philadelphia.
Schama, Simon. 2014. The Story of the Jews. Finding the Words 1000BCE – 1492CE. Vintage Books: London.