Jehuda Halevi érkezése Alexandriába
A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.
1140. szeptember 8-án, néhány nappal Ros Hasana előtt érkezett Alexandriába Jehuda Halevi (1070/85-1141?), a középkori zsidó irodalom talán legjelentősebb költője, aki a Jeruzsálem iránti vágyódásból egy új műfajt, a cionidaköltészet műfaját teremtette meg.
Jehuda Halevi valószínűleg Toledóban született, de hosszabb időt töltött az arab fennhatóság alatt álló Granadában, majd Cordóvában is. Az arab kultúrájú zsidó intellektuális elit köreiben forgolódott, de jól ismerte a neoromán nyelvű kultúrát, és feltehetően a formálódó trubadúrirodalmat is. Orvosként praktizált, Toledóban valószínűsíthetően VI. Alfonz udvari orvosaként is, és a korban megszokott módon üzleti érdekeltségei is voltak.
1130 körül következik be életében az a fordulat, amelynek során egyre inkább a Jeruzsálem iránti sóvárgás jellemzi életét és költészetét, amelynek eredményeként 1140-ben minden vagyonát, családját hátrahagyva, Egyiptomon keresztül a Szentföldre indult. Kéthónapos utazás után 1140 őszén érkezett meg Egyiptomba (Scheindlin 2008, 97-98), ahol Alexandriában és Kairóban töltött néhány hónapot. A kairói genizában fennmaradt levelek szerint Halevi 1141 májusában szállt hajóra a Szentföld felé. Többet nem tudunk sorsáról; haláláról több feltételezés és egy legenda is született.
A legenda szerint a költő megérkezett Jeruzsálem kapuihoz, ahol meghatottságában arcra borult, és Cion hát nem kérded… kezdetű cionidáját kezdte szavalni, amikor „egy izmaelita, látva szenvedélyét, féltékenységében lovával halálra tiporta” (Gedalia ibn Yahia 2017). Halevi költészete meghódította az utókort, és nemcsak a zsidó utókort, de az európai romantikát is. Goethe csodálattal írt a „vágyódás” ritka „tüzéről” (Cole 2007, 449). Heine pedig Sabbath hercegnő és Jehúda ben Halévi című verseiben tiszteleg a költőelőd előtt, akit „Cion trubadúrjának” nevezett.
Halevi költészete, élete és halálának legendája egységet alkot; vágyódása a hagyományban élő zsidó költő vágyódása Jeruzsálem, Isten közelsége, Jeruzsálem múltja és a messiási korszak, a jövő iránt. Halevi azonban nem állt meg a vágyódásnál, hanem útra kelt, és a készülődés, az útra kelés örömteli izgalma, az utazás próbatételként megélt viszontagságai, valamint a közeledés során egyre fokozódó várakozás és meghatottság rajzolódik ki verseiből.
A költő tehát az életmű és a zsidó irodalom és kultúrtörténet szempontjából egyaránt jelentős utazás során érkezett Egyiptomba, ahol elsődlegesen azért szakította meg útját, hogy az egyiptomi zsidóság körében töltse az őszi nagyünnepeket. Kultúrtörténeti értelemben pedig újabb jelentőséggel bír. az a tény, hogy a dátumot a kairói genizában fennmaradt levelekből ismerjük.
A kairói geniza dokumentumanyaga felbecsülhetetlen jelentőségű, nemcsak a kairói zsidóság életébe, történetébe, hagyományaiba nyújt betekintést, hanem az andalúziai, és általában a hispániai zsidóság életébe is, többek között hivatalos és magánokiratokon, leveleken és gazdag költészeti anyagon keresztül. Több itt található forrás számol be Halevi egyiptomi tartózkodásáról, és arról, hogyan szállt hajóra az akkói kikötő felé 1141 májusában, és a genizában talált leveleknek köszönhetően tudjuk, hogy Halevi a 4902-es zsinagógai évet jeruzsálemi utazása közben megállva, Alexandriában töltötte.
Peremiczky Szilvia írása
Források, felhasznált irodalom:
- Cole, Peter. 2007. The Dream of the Poem. Princeton University Press, Princeton-London.
- Halkin, Hillel. 2010. Yehuda Halevi. Schocken, New York.
- Mohácsi, Jenő. 1941. Jehuda Ha-Lévi. Egy nagy költő élete és életműve. Nádor Nyomda, Budapest.
- Peremiczky Szilvia. 2023. A vágyódás Jehuda Halevis és Jaufre Rudel költészetében. in: Kalligram, 2023. június, pp. 79-87.
- Rosenstein, Roy. 2019. Distant Dove and Distant Love: Legendary Love Pilgrims Juda Halevi and Jaufre Rudel on the Poetry of Exile. In: Buschinger, Danielle; Rosenstein, Roy (éds.). 2019. Jewish Identity and Comparative studies/Judéité et Comparatisme. Presses du „Centre d’Études Médiévales de Picardie, Amiens pp. 151-167.
- Scheindlin, Raymond P. 2008. The Song of a Distant Dove. Judah Halevi’s Pilgrimage. Oxford University Press, Oxford.
- Yahya, Gedalia ibn. 2017 [1586/1587], Salselet HaKabala. in : http://esefarad.com/wp-content/uploads/2017/05/shalshelet_haqabala.pdf
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
