Mekkora befolyása legyen a rabbikarnak a vezetésben?

Nem kérdés, hogy a vallási élet meghatározói a rabbik, nélkülük hitközség nem lenne elképzelhető, mint ahogy előimádkozó és tóratekercs nélkül sem. Minden értelmes és jószándékú olvasó számára világos, hogy a vita tárgya az, hogy a szűk értelemben vett vallási élet kérdésein túl mekkora befolyása legyen a rabbiknak – írja Biró Tamás, az OR-ZSE rektorhelyettese a Szombat hasábjain a neológia jövőjéről szóló, újabb írásában.

Biró Tamás Zsidó egyház?  című vitaindító írásában azt a kérdést járja körül, hogy ha a Mazsihisz egyházként van nyilvántartva a mai magyar jogrendszerben, szükségszerű-e az, hogy a „papság” irányítása alatt álljon. Schweitzer Gábor válaszában (Zsidó hitközség vagy zsidó község? ) amellett érvel, hogy „a Mazsihisznek a továbbiakban is hitközségi, nem pedig valamiféle modernizált községi alapon kell működnie”, valamint „a vallási és világi vezetés paritásának megvalósítása lenne kívánatos” – írja a Szombat Biró Tamás viszontválaszának felvezetőjében.

Biró Tamás a cikk elején örömét fejezi ki, hogy vitaindító gondolataira többen is reagáltak, mind a Szombat hasábjain, mind magánlevelek formájában. Számos ponton korrigálták, árnyalták az állításait, amelyeket – mint írja – „helyenként valóban sarkítva fogalmaztam meg a mondanivalóm hangsúlyozása érdekében. Mások vitatkoztak a gondolataimmal, és ezáltal értelmes párbeszéd indulhatott el". Újabb cikkében ezekre reagál, bízva abban, hogy a színvonalas, konstruktív diskurzus folytatódik. 

Szerinte az egyik kérdés a Mazsihisz számára a paritásos vezetés legitimitása. A világi vezetés a közgyűléstől, azaz áttételesen a tagságtól kap felhatalmazást a választások során. Ezzel szemben a rabbinikus vezetésnél több lehetőség is felmerülhet: például a közgyűlés választja meg a főrabbit is, vagy a („pápaválasztó”) rabbitestület teszi azt, esetleg a közgyűlés formálisan megerősíti a rabbitestület döntését. A különböző opciók különböző jellegű (nyílt vagy a háttérben zajló) választási kampányokat, felelősségi viszonyokat, megfelelési kényszert és háttéralkukat jelentenek. Végiggondolandó, melyik reális, melyik a legelőnyösebb a Mazsihisz számára – javasolja.

Szerinte nem elválasztható ez a kérdés a másiktól: a két „hatalmi ág” egymáshoz való viszonyától. Ha a paritásos működés együttműködési és egyeztetési kényszert jelent, az egyszerre lehet előnyös és tragikus a szervezetre nézve. 

„Magam nagyon örülnék annak, ha a szervezeti kultúránkban a közös gondolkodás, a kompromisszumok és a  megoldások keresése kerülne előtérbe a sérelmi politizálás és a konfliktusok helyett. Azonban nem hiszem, hogy a változást a szabályzat átalakításával lehetne elkezdeni."

Ez a megoldás azt is jelentené, hogy a főrabbi az elnökhöz és az ügyvezető igazgatóhoz hasonlóan jogi és politikai értelemben felelősséget vállalna a Mazsihisz pénzügyeiért és munkaügyeiért, az ingatlanok fenntartásáért és az intézmények működtetéséért is. De Biró fölteszi a kérdés: „Vajon valóban tehető ilyen teher egy főrabbi vállára, akinek nincs gazdasági vagy jogi végzettsége, és megválasztása során – feltehetőleg – nem ezek a készségei, ilyen irányú tapasztalatai fognak szerepet játszani?".

A teljes írás ide kattintva olvasható.

(Címlapkép: Biró Tamás/OR-ZSE.HU)