– Egyenként kötünk szövetséget az év minden napján Istennel, viselkedésünk alakítja az égi bíróság döntését. Az ott születő ítélet viszont nem csak az egyén sorsára van hatással, hanem a zsidóság egészének jövőjét befolyásolja – olvashatjuk Darvas István főrabbi „Minden zsidó felelős a másikért” című írásában, amely a Nyíregyházi Zsidó Hitközség most megjelent lapjában, a Sófárban jelent meg.
– Éppen 100 éve, 1924-ben az őszi ünnepek előtt avatták fel a Nyíregyházi Orthodox Hitközség zsinagógáját, azaz ünnepélyesen bevitték és elhelyezték a Tórát, s ezáltal vált az „ujjongás és a szabadulás” otthonává. E fontos eseményről, ennek dátumáról dokumentum, híranyag nem található. Riczu Zoltán kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a használatbavételi engedély kiadásának dátuma 1924. szeptember 27. Az 5685. zsinagógai évben az újév, ros hasana viszont szeptember 15-én este köszöntött be. Feltételezhetjük, hogy elődeink voltak oly bátrak, hogy néhány hetet „csaltak”, és még a hivatalos használatba vétel előtt felszentelték zsinagógájukat – írja Kertész Gábor, a most is remek anyagokat tartalmazó Sófár szerkesztője a lap első oldalán a nyíregyházi zsinagóga centenáriumáról szóló cikkében.
A szerző megjegyzi: ma már nem látható a zsinagóga homlokzatán az eredetileg ott olvasható mondat: „Ujjongás és szabadulás hangja az igazak sátraiban”. Hogy miért nem, s mikor tűnt el, arról csak találgathatunk – teszi hozzá Kertész Gábor.
A közelgő őszi nagyünnepek apropóján Darvas István főrabbitól olvashatunk mélyenszántó sorokat a „Minden zsidó felelős a másikért” című írásban a Sófár harmadik oldalán. Mint írja: ebben az évben Nicávim-Vájeleh hetiszakaszait olvassuk utoljára, ebből adódóan több olyan tórai gondolattal találkozunk, amelyek az őszi ünnepekre készítenek fel. A szidrában többször konkrétan van említve a megtérés (tesuvá) gondolata:
„és megtérsz Örökkévaló Istenedhez és hallgatsz a szavára…” (30:2).
A megtérés lehetősége egyebek közt választásaink jelentőségére hívja fel a figyelmet, ahogyan a következő vers is:
„Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat” (30:15).
A Kli Jákár kérdezi: „miért nem helyezi a versben a „jó” kifejezést az „élet” elé a Tóra, hiszen az embert csak jócselekedetei ruházzák fel érdemekkel”? Saját kérdésére így válaszol:
„a szavak sorrendjével a Tóra figyelmeztetni akar: ne azért tegyél jót, hogy érdemeket szerezz Isten és/vagy embertársaid előtt, hanem tekints vissza nem térő lehetőségként az életedre, amit azért kaptál, hogy – erődhöz, tehetségedhez mérten – a lehető legtöbb jótett elvégzésével töltsd meg”.
A főrabbi hozzáteszi: a Kli Jákár úgy véli, hogy Mose rábénu e helyen arra törekedett, hogy felhívja figyelmét a zsidó nép tagjainak az egység, a közösség együttműködésének jelentőségére, egyben megértesse a széthúzás, ellenségeskedés káros hatásait. Egyenként kötünk szövetséget az év minden napján Istennel, viselkedésünk alakítja az égi bíróság döntését. Az ott születő ítélet viszont nem csak az egyén sorsára van hatással, hanem a zsidóság egészének jövőjét befolyásolja.
A laphoz jó olvasást kívánunk!
