Jonathan Sacks a szabadságról és az odavezető útról: önmagunkhoz

„A szabadság nem az emberi lét adottsága. A többi jellegzetes szellemi teljesítményhez – a művészethez, az irodalomhoz, a zenéhez, a költészethez – hasonlóan képzésre, fegyelemre, tanonckodásra, a legigényesebb gyakorlatokra és a részletekre való legaprólékosabb odafigyelésre van szüksége. Senki sem írt nagyszerű regényt vagy szimfóniát évekig tartó felkészülés nélkül. Ezért a legtöbb emberi viselkedésről szóló elmélet egyszerűen hamis. Azt állítják, hogy vagy szabadok vagyunk vagy nem; vagy van választásunk, vagy a viselkedésünk oksági meghatározottság alatt áll. A szabadság nem vagy-vagy. Ez egy folyamat. A függőséggel kezdődik, és csak lassan, fokozatosan válik szabadsággá, a képességgé, hogy el tudjunk távolodni a ránk nehezedő nyomástól és befolyásoktól, és a kiművelt lelkiismeret, ítélőképesség, bölcsesség, erkölcsi műveltség alapján cselekedjünk. Röviden szólva ez utazás: Ábrahám utazása. Ez a Leh-Lehá szavak mélyebb jelentése. Rendszerint úgy fordítják őket, hogy »Menj, hagyd el, utazz«. Valójában azt jelentik: utazz (leh) önmagadhoz (leha). Hagyj magad mögött minden külső befolyást, ami a körülményeid áldozatává tesz, és utazz befelé az önmagadhoz. A szabadság ott – csakis ott – születhet meg, csak ott gyakorolható és fenntartható.”

Forrás: Jonathan Sacks: Szövetség és párbeszéd – Genezis: Minden kezdetek könyve