Egy letűnt világ megmentett kincsei – A jiddis kultúra különleges története

Régi családi levelek, színházi plakátok, újságok, fényképek, iskolai füzetek, kézzel írt történetek és dalok. Egy eltűnt világ mindennapjainak emlékei, amelyekből ma is megelevenedik a kelet európai zsidóság egykori élete.

Ezeknek a dokumentumoknak a gyűjtésére és megőrzésére alapították meg 1925-ben, a korabeli Lengyelországhoz tartozó Vilnában a YIVO-t, a Jiddis Tudományos Intézetet. A várost akkoriban nem véletlenül nevezték Észak Jeruzsálemének: pezsgő zsidó vallási, irodalmi és kulturális élet zajlott itt, a jiddis nyelv pedig az otthonokban, az utcákon, az újságokban és a színházakban is jelen volt.

A YIVO kutatói nemcsak a híres rabbik, írók és tudósok életével foglalkoztak, hanem az egyszerű emberek mindennapjaival is. Leveleket, visszaemlékezéseket, népdalokat és különféle dokumentumokat gyűjtöttek, hogy megőrizzék a zsidó közösségek sokszínű világát.

A könyvek, amelyeket nem engedtek elpusztítani

A második világháború azonban mindent megváltoztatott. Vilna német megszállása után a nácik a zsidó könyvtárakat és levéltárakat is kifosztották. A YIVO értékes gyűjteményének egy részét Németországba akarták szállítani, más dokumentumokat megsemmisítésre szántak.

A könyvek átválogatására zsidó foglyokat kényszerítettek, akik közül néhányan elhatározták, hogy amennyit csak tudnak, megmentenek. A titkos csoport később „Papírbrigád” néven vált ismertté.

Tagjai között volt két jiddis költő, Abraham Sutzkever és Shmerke Kaczerginski is. A kényszermunka során ritka könyveket, kéziratokat, leveleket és művészeti alkotásokat rejtettek el, majd titokban becsempészték őket a gettóba. Olykor a ruhájuk alatt vitték a dokumentumokat, máskor gondosan kialakított rejtekhelyeken őrizték őket.

Tudták, hogy ha a német őrök felfedezik, mit tesznek, az életükkel fizethetnek érte. Mégis folytatták. Nemcsak vallási könyveket és híres szerzők kéziratait mentették, hanem egyszerű emberek leveleit, családi emlékeket és hétköznapi feljegyzéseket is.

A háború után a túlélők megpróbálták összegyűjteni az elrejtett dokumentumokat, ám a szovjet uralom alá került városban ismét veszélybe kerültek a gyűjtemények. Megmentésükben Antanas Ulpis litván könyvtáros is fontos szerepet játszott, aki értékes anyagokat rejtett el a vilniusi Szent György-templom épületében. A dokumentumok egy részére csak évtizedekkel később bukkantak rá.

A korábban Németországba hurcolt gyűjteményekből is jelentős mennyiség került elő, és jutott el a New Yorkban újjászerveződött YIVO-hoz.

A jiddis és a magyar zsidóság

A jiddis nyelv története Magyarországon is sajátos utat járt be. A 19. században a magyarországi zsidóság jelentős része fokozatosan áttért a magyar nyelv használatára, különösen Budapesten és a nagyobb városokban. A magyar nyelvű zsidó sajtó, irodalom és kulturális élet megerősödésével a jiddis sok helyen háttérbe szorult.

A YIVO történeti enciklopédiájának Budapesttel foglalkozó szócikke szerint az 1941-es népszámlálás idején a főváros 184 453 zsidó lakosából mindössze 408-an vallották anyanyelvüknek a jiddist. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak ennyien beszélték vagy értették a nyelvet.

A történelmi Magyarország északkeleti vidékein, valamint a hagyományőrző zsidó közösségekben a jiddis tovább élt, és fontos része maradt a családi életnek, a vallási hagyományoknak és a közösségi kultúrának.

A jiddis világ öröksége ma is ismerős lehet a magyar közönség számára. Elég a klezmerzenére vagy a régi jiddis dalokra gondolni, amelyekben humor, szerelem, keserűség és életöröm egyaránt megszólal.

Vilnától New Yorkig – Egy örökség új élete

A holokauszt után a YIVO egészen más feladattal találta magát szemben, mint amelyre alapítói egykor vállalkoztak. Az intézet eredetileg egy élő, virágzó kultúrát kutatott, a háború után azonban már egy nagyrészt elpusztított világ emlékeit kellett megőriznie.

Erről az átalakulásról szól Kalman Weiser történész új könyve, a Yiddish Scholarship Comes to America: The YIVO Institute at 100, amely az intézet amerikai újjászületését és a jiddis örökség megőrzéséért folytatott munkáját mutatja be.

A YIVO ma New Yorkban működik, könyvtára és levéltára a kelet-európai zsidóság történetének egyik legfontosabb gyűjteménye. A digitalizálásnak köszönhetően számos dokumentum, fénykép és kézirat már az interneten keresztül is megismerhető.

Az intézet munkája iránt napjainkban ismét élénk érdeklődés mutatkozik. Fiatalok tanulnak jiddisül, fedezik fel a régi dalokat, kutatják családjuk történetét, és keresik kapcsolatukat őseik kultúrájával.

A vilnai könyvmentők annak idején nem tudhatták, hogy az általuk elrejtett dokumentumok közül mi marad fenn az utókor számára. Ma azonban a megmentett könyvek újra olvashatók, a régi fényképek és levelek pedig olyan emberek történetét mesélik el, akiknek az emlékét máskülönben talán már semmi sem őrizné.

Ez az írás a Jewish Telegraphic Agency (JTA) cikke, valamint a YIVO Institute for Jewish Research történeti anyagai alapján készült.

Címlapfotó: A YIVO könyvtára, Vilna, 1943 / Yad Vasem

---