Grósz Andor: Ez a kor az új törekvések, mozgalmak, elképzelések ideje

"Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az emancipáció okán vált fontossá a zsidók körében, viszont az egyenjogúsítás a kiegyezés keretében valósult meg. Ekkor bontakozott ki az izraelita 48-as részvétel történeti emlékezete" – Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének ünnepi gondolatai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából.

1848 a modern magyar állam és a modern magyar nemzeti közösség szimbolikus megtestesülése. A magyar zsidóság nemzethez tartozásának a 19. századi kifejeződése. Minden jelenséget a maga környezetében kell megérteni. Ezért fontos, hogy március 15-ikét az emancipáció korának kontextusában szemléljük, és így tekintsünk a zsidók forradalomban való részvételére. Ez a kor az új törekvések, mozgalmak, elképzelések ideje. Ezekkel a modern jelenségekkel viszont együtt éltek a régi világ testületei, gondolkodásmódjai és emberi viszonyai.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az emancipáció okán vált fontossá a zsidók körében, viszont az egyenjogúsítás a kiegyezés keretében valósult meg. Ekkor bontakozott ki az izraelita 48-as részvétel történeti emlékezete. A magyar nemzet részévé vált zsidó polgár, és az újonnan, törvényesen bevett izraelita felekezet büszkén tekintett vissza a múltra. 48 nagyjainak kijelentéseit a felekezet útmutatásként is értelmezte a társadalom számára. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Jókai Mór szavai a zsidóság melletti kiállásokat jelentették, abban az esetben, ha később megkérdőjeleznék a zsidók nemzetben betöltött helyét. Nemcsak a társadalomban volt egyfajta többszólamúság, hanem a zsidóságon belül is. A vallási tanítások, parancsolatok ugyanúgy hatottak, mint ahogyan a koronás főben az Örökkévaló saját dicsőségét látták megtestesülni, még ha annak nem is teljes valójában, hanem sokkal inkább visszatükröződésében. Annak ellenére, hogy a zsidó elöljárók egyenlő szabad emberek voltak, továbbra is ügyek pártfogóiként tekintettek a zsidósággal nem ellenséges arisztokratákra, főpapokra.

Löw Lipót és Löw Immánuel, szegedi rabbik példája jól illusztrálja ezeknek a viszonyulásoknak bonyolultságát és összefonódását. A Bach-korszak megtorlását elszenvedő Löw Lipót Szegeden magyar nyelvű imát írt Ferenc József koronás királyért és a hazáért. Fia, Löw Immánuel a megpróbáltatások idején a hozzá, és a közösségéhez szóló királyt, valamint az emancipáció és recepció aláíróját tisztelte benne. Ugyanakkor Kossuthról, Széchenyiről, Eötvösről és március 15-ről is számos ünnepségen megemlékeztek.

Így tekintsünk ma 48-ra. 

Egyszerre lássuk benne a zsidók egykori szerepét a közösségi emlékezetben és annak mai örökségét, amely az önmeghatározásunk egyik fontos elemét képezi.

Az 1848-as események zsidó résztvevőinek, hőseinek és áldozatainak emlékéből fakadjon áldás!