„Nem tudok Izraelben élni úgy, hogy ne hinnék a békében”

A világ egyik legismertebb izraeli színésze, a Fauda Doronja pontosan úgy nézett ki, ahogy egy világsztártól várnánk. Aztán megszólalt, és néhány perc alatt kiderült: ezen az estén nem a sztár a legfontosabb. Hanem az ember mögötte. Aki október 7-ről nem egy távoli történetként beszél, hanem úgy, mint valamiről, ami azóta is vele van minden nap. Aki a Faudát nem propagandának, hanem egy seb feldolgozásának tekinti. És aki annak ellenére beszél a béke lehetőségéről, hogy pontosan tudja, milyen nehéz ma erről gondolkodni.

A közönségtalálkozót megelőző köszöntők már megadták az este súlyát. Kenesei Marcell, a Zsidó Közösségi Fórum elnöke és a Bálint Ház igazgatója, az est egyik házigazdája a közösségi összefogás és az adományozás fontosságáról beszélt. Arra is emlékeztetett: nem szabad hagynunk, hogy a bennünket ért traumák és tragédiák határozzák meg, kik vagyunk. Maja Kadosh, Izrael Állam magyarországi nagykövete és Hajdu Márton, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke egyaránt 2023. október 7. máig ható következményeiről szólt, és arról, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy hasonló tragédia soha többé ne történhessen meg. Maja Kadosh személyes érintettségéről is beszélt: baráti körében is vannak olyanok, akiket közvetlenül érintettek az események.

A köszöntők sorát Dolinay Polivoda Eszter, a Keren Hayesod Hungary Alapítvány képviselője zárta, aki röviden bemutatta az alapítvány munkáját, és elmondta, hogy az est jegybevételét az alapítvány tevékenységének támogatására fordítják. Ezt követően a teremben mindenki felállt, és néma csendben emlékeztünk 2023. október 7. áldozataira.

A közönség soraiban ott volt többek között Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter, Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, valamint dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke és Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke is.

Aztán elérkezett az a pillanat, amire mindenki várt. Kenesei Marcell a színpadra szólította Lior Raz és a beszélgetés moderátorát, Winkler Nórát. És bár Razról nehéz úgy beszélni, hogy ne jusson eszünkbe azonnal a Fauda és Doron Kavillio, néhány perc után már egyáltalán nem egy televíziós sorozat főhősét láttuk magunk előtt, hanem egy embert, aki nagyon személyes történeteket hozott magával. A Fauda ötödik évadának története ugyanis október 7-én kezdett újraíródni.

Raz és alkotótársa, Avi Issacharoff eredetileg egészen más sztorin dolgoztak. Az volt a szokásos alkotói kérdésük, hogy mi a legőrültebb dolog, ami Izraelben megtörténhet. Kitaláltak egy fikciót egy izraeli település elleni terrortámadásról, amelyben terroristák elfoglalják a falut és túszokat ejtenek. Raz szerint már az ötlet is annyira valószínűtlennek tűnt, hogy még Avi Issacharoff, a tapasztalt újságíró és Közel-Kelet-szakértő sem gondolta, hogy ilyesmi megtörténhet. Aztán eljött 2023. október 7.

„Akkor már egyszerűen nem tudtunk másról írni” – mesélte Raz.

Az eredeti történetet félretették. A készítők pedig egy olyan megoldás mellett döntöttek, amelyre korábban nem nagyon volt példa: a nézők által tíz éve ismert, fiktív karaktereket belehelyezték egy valós történelmi eseménybe. A hetedik és nyolcadik epizód már konkrétan október 7-éhez vezet vissza, és az évad talán legnehezebb, legmegrázóbb része lett. Raz maga is ott volt a történetben, csak nem úgy, ahogy azt egy színész általában mondhatná. Október 7-én Romániában tartózkodott, amikor telefonon hívta a testvére, aki a gyerekeivel a Gázai övezethez közeli Erez kibucban egy óvóhelyen húzta meg magát. Terroristák voltak odakint. Raz hazatért Izraelbe, fegyvert ragadott, majd délre indult, hogy segítsen. A feleségének pedig az mondta, hogy elmegy kávézni egy barátjával.

Ez a mondat természetesen nem maradt ki a történetből. Ahogy az sem, hogy amikor egy családot próbált kimenekíteni a rakéták és a lövöldözés közepette, az egyik kislány egyszer csak megkérdezte tőle, később csinálhatnak-e egy szelfit. Nevettünk. Talán azért, mert egy ilyen abszurd pillanatban egyszerre volt jelen minden: a félelem, a veszély, az életmentés, és egy gyerek teljesen hétköznapi kívánsága. Raz pedig azonnal hozzátette, azon a napon és az azt követő hetekben rengeteg ember volt hős. Ő nem annak tartja magát. Azokra néz fel, akik akkor valóban elképesztő dolgokat tettek másokért.

Aztán beszélt arról is, miért volt olyan nehéz elkészíteni a hetedik és nyolcadik részt.

„Nem akartuk traumatizálni” – mondta a nézőkről.

Különösen az izraeli nézőkről, akik közül nagyon sokan saját életükből, családjukból, barátaik történeteiből tudják, mit jelent október 7. A készítők ezért még arra is felhívták a figyelmet, hogy aki úgy érzi, ne nézze meg ezt a két epizódot, nyugodtan ugorjon a kilencedikre.

A nőket ért szexuális erőszakot például nem akarták közvetlenül megmutatni. Nem is volt rá szükség. Elég volt egy tekintet, egy hang, egy ajtó, és a néző pontosan értette, mi történik. Raz szerint a készítők sok mindent leforgattak, de amikor visszanézték a felvételeket, volt, amit egyszerűen nem tudtak elviselni. Nem akarták újra felszakítani a sebeket sem a családjukban, sem a barátaikban, sem azokban a nézőkben, akik már így is magukkal hordozzák október 7. traumáját.

És itt vált igazán érdekessé, amit a Faudáról gondol.

„A Fauda nem hasbara” – mondta.

Nem azért készítették, hogy megmondják a világnak, kinek van igaza. Nem azért, hogy Izraelt PR-szempontból „eladják”. Hanem azért, mert az izraeli társadalom belülről vérzett, és ezt valahogy ki kellett írniuk magukból. A sorozat készítése ezért számára művészi munka és egyben feldolgozás is.

Éppen ezért a Fauda egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a karakterei soha nem egyszerűen jók vagy rosszak. Raz arról mesélt, hogy már a kezdetektől fontos volt számára: minden szereplőnek legyen története, családja, szerelme, traumája és motivációja. Felidézett egy korábbi katonai történetet is egy terroristáról, akit azért sikerült elfogniuk, mert szerelmes volt a feleségébe, és parfümöt akart venni neki. Raz szerint ez nem azt jelenti, hogy fel kell menteni a terroristát, hanem azt, hogy egy karakter akkor válik igazán valóságossá, ha az emberi oldalát is látjuk.

Október 7. után azonban volt egy pont, ahol ez a módszer egyszerűen nem működött.

„A Gázából érkező terroristák életét nem akartuk megérteni” – mondta. Ehelyett azt próbálták megvizsgálni, hogyan radikalizálódnak azok a fiatalok Európában, akik támogatják a terrorizmust.

A sorozat ötödik évada pedig közben valódi nemzetközi siker lett. A Netflix adatai szerint a premier utáni héten 2,1 millió megtekintést produkált, 15,9 millió órányi nézési idővel, és a globális Top 10-ben a negyedik helyre került a nem angol nyelvű sorozatok között. Összesen 41 országban került be a tízes listába. Raz számára ez különösen azért volt meglepő, mert attól tartottak, hogy a világ nem akar majd szembesülni azzal, ahogyan az izraeliek átélték október 7-ét.

Aztán éppen az ellenkezője történt. A sorozatot nézik Izraelben, Európában, Ázsiában és az arab világban is.

Miközben a Fauda fikció, az ötödik évadnak olyan valósággal kellett szembenéznie, amelyet alkotóként már nem lehetett megkerülni. Raz számára azonban a sorozat ennél is személyesebb történet. Tizenhat éves korában szerelmes lett egy lányba, akivel három évig voltak együtt, majd a lányt egy terrortámadásban megölték. Raz évtizedekig alig beszélt róla. Amikor a Fauda történetébe bekerült egy hasonló sorsú női karakter, akit ugyancsak terrortámadásban ölnek meg, a fikció és Raz saját emlékei különös módon összekapcsolódtak. Talán az volt számára a legnehezebb pillanat, amikor egy olyan színésznőt kellett meghallgatnia, aki a halott barátnőjét alakította volna. A Fauda végül neki is emléket állított.

„Ez egyfajta emlékmű Izrael számára” – mondta. A sorozat neki személyesen is segített: ma már szabadabban tud beszélni arról a lányról, akinek a nevét hosszú éveken át még kimondani sem tudta.

Talán ezért sem meglepő, hogy amikor a béke lehetőségéről kérdezték, Raz nem valamilyen kész politikai választ adott. Inkább egy nagyon egyszerű emberi mondatot, ami arról szólt, hogy október 7. előtt optimistább volt. Azóta sokkal nehezebb számára elhinni, hogy a gyűlöletet egyszerűen félre lehet tenni. Azt, ami történt, nem lehet elfelejteni, és nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg.

De ő nem akar remény nélkül élni. „Nem tudok úgy Izraelben élni, és nem tudom úgy felnevelni a gyerekeimet, hogy nincs reményem a békére” – mondta.

Említette az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával és Egyiptommal kötött békét, és arról beszélt, hogy egyszer Libanonnal is szeretné megélni ugyanezt. Majd Európát hozta szóba. Azt a kontinenst, amelynek zsidósága néhány évtizede a történelem legsúlyosabb tragédiáját élte át, és amelynek országai közül ma több Izrael fontos barátai közé tartozik. Ha ez megtörténhetett, akkor talán egyszer más dolgok is megtörténhetnek. Nem azért, mert könnyű hinni benne. Hanem mert máskülönben nincs tovább.

Az este egyik legerősebb pillanata azonban akkor érkezett el, amikor Raz arról beszélt, mit jelent számára ma zsidóként és izraeliként megszólalni. A világot járja, lát tüntetéseket, hallja az Izrael-ellenes jelszavakat. És azt mondta: nem akar csendben maradni. Szerinte sokan ültek már olyan vacsoraasztalnál, ahol zsidóként vagy egyetlen zsidóként inkább hallgattak, amikor Izraelről, Gázáról vagy antiszemitizmusról beszéltek.

„Ha csendben maradunk, veszítünk. Ha csendben maradunk, lesz még egy holokauszt” – mondta.

Majd felidézett egy lányt, akit látott, és akinek Dávid-csillag volt a nyakában. „Légy büszke” – mondta neki. És hozzátette: „Büszkének kell lennünk. Különben vége.”

Ezután persze már nehéz volt ugyanazzal a komolysággal beszélni a világsztárságról. De szerencsére Raz maga gondoskodott róla, hogy az este ne csak a fájdalomról szóljon. Mesélt arról, amikor először ment az Egyesült Államokba a Fauda Netflixes sikere után, és az amerikai határon már előre attól félt, hogy a bevándorlási tisztviselő biztosan valami rosszat gondol róla. A nő végül csak annyit kérdezett tőle, mikor jön a Fauda második évada. Egy indiai Uber-sofőr pedig majdnem balesetet okozott, amikor felismerte.

Aztán elmesélte még mindig mosolyogva, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök is találkozni szeretett volna vele és „Bibivel”, azaz Benjamin Netanjahuval, és közös fotó is készült a nagy pillanatról – csak éppen Razt nem jelölte meg rajta. „Így elvesztettem ötvenmillió dollárt” – mondta, és a teremben ismét felnevettünk.

Jó volt nevetni, mert ezen az estén a nevetés nem kisebbítette a fájdalmat. Inkább arra emlékeztetett, hogy a trauma mellett az élet is makacsul tovább van jelen.

Úgy tűnik, a Fauda története még korántsem ért véget. Raz arról is mesélt, hogy minden évad végén azt gondolják, talán ez lesz az utolsó, aztán valahogy mégis megszületik a következő. Most is dolgoznak rajta. Hogy pontosan milyen irányt vesz majd a történet, azt egyelőre nem tudni. Egy dolog azonban biztos: a Fauda ötödik évada után már nehéz ugyanúgy nézni a sorozatra, mint korábban. Október 7. óta ugyanis a fikció és a valóság közötti határ még vékonyabbá vált.

A közönség pedig a végén felállt, és hosszú, álló tapssal búcsúzott Lior Raztól. Egy világsztártól, aki Doronként milliók otthonába jutott el, de Budapestre ennél sokkal személyesebbet hozott magával. Egy katona múltját, egy alkotó sebeit, egy férfi régi veszteségét, egy apa félelmeit – és egy izraeli ember makacs ragaszkodását ahhoz, hogy a reményről akkor sem szabad lemondani, amikor éppen a legnehezebb.

Talán ezért volt különös ereje ennek az estének. Lior Raz nem oldott meg semmit. Nem is ígért könnyű válaszokat. Csak elmondta, mit lát, mit érez, mit hordoz magával és miért nem akar hallgatni. És talán ennél többet most nem is lehetett volna kérni tőle.

Riedl Annamária beszámolója
Fotók: Ritter Doron