„Az emlékezés nem csupán a múltról szól, hanem a jövőről is” – Kistarcsán emlékeztek a holokauszt áldozataira

A kistarcsai emlékfalnál gyűltek össze október 8-án mindazok, akik közösen kívántak emlékezni a holokauszt áldozataira, és fejet hajtani azok előtt, akiket Kistarcsáról deportáltak. Jelen volt Juhász István, Kistarcsa polgármestere és László Endre Márton országgyűlési képviselő is.

A megemlékezés különleges jelentőségét adta az Izraelben élő Azriel Dansky holokauszttúlélő jelenléte, aki személyes tanúságtételével kapcsolta össze a történelmi emlékezetet az átélt, megrendítő tapasztalattal. Azriel Dansky hatéves gyermekként került a kistarcsai táborba. Szülei azzal próbálták megmenteni, hogy árvának állították be, ám őt az utcáról egyedül szállították el a táborba. Szülei nem élték túl a holokausztot. A táborból végül egy bátor embermentő akció révén sikerült kijutnia: cionista fiatalok a tábor őreinek ruháit szállító szennyeskocsiba rejtették, így juttatták ki őt a tábor területéről.

A Kistarcsáról deportáltak emlékére öt évvel ezelőtt helyeztek el emléktáblát, melyet Azriel Dansky leplezett le.

Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke beszédében kiemelte, hogy vannak helyek, amelyek jóval többet jelentenek egyszerű földrajzi pontoknál.

Kistarcsa ilyen hely. A 20. század során előbb a zsidóüldözés történetének lett fájdalmas tanúja, később pedig az új diktatúra önkényének egyik jelképévé vált – fogalmazott.

A Mazsihisz elnöke felidézte, hogy Kistarcsa a magyarországi holokauszt történetének egyik fontos helyszíne volt. Innen indult az első tömeges transzport Auschwitzba 1944. április 28-án, és az egyik utolsó is, 1944. július 19-én, két héttel a deportálások leállítása után. A kistarcsai internálótáborban zsidók ezrei várakoztak bizonytalanságban, miközben nem tudhatták, mi vár rájuk.

„Minden egyes áldozat mögött egy teljes emberi világ állt, és amikor rájuk emlékezünk, valójában ezeknek az elveszített világoknak a nyomait próbáljuk megőrizni az utókor számára” – mondta, majd hozzátette: csak akkor építhető biztonságosabb és emberibb jövő, ha a társadalom megőrzi a múlt tanulságait, és nem mond le embertársai méltóságának védelméről.

A Mazsihisz elnöke a jelenlévő fiatalokhoz is szólt: elmondta, hogy a holokauszt emlékezete a történelmi tudás mellett erkölcsi felelősséget is jelent. A gyűlölet és a kirekesztés nem egyik napról a másikra válik pusztító erővé: szavakkal és közönnyel kezdődik, ezért minden nemzedék feladata, hogy felismerje a veszélyt és kiálljon mások méltósága és biztonsága mellett.

A megemlékezésen beszédet mondott Alexandra Zachari, Izrael Állam Nagykövetségének misszióvezető-helyettese is. Beszédében arról beszélt, hogy az emlékfal egy olyan helyet jelöl, ahol egykor zsidókat tartottak fogva, akiknek életét az üldöztetés szakította ketté. A nagykövet-helyettes külön köszönetet mondott Azriel Danskynak, amiért jelenlétével hozzájárul az emlékezéshez. Mint mondta, a túlélők személyes történeteinek megőrzése közös felelősség, különösen egy olyan korban, amikor egyre kevesebben vannak azok közül, akik saját emlékeikkel tudnak tanúságot tenni a történtekről.

Alexandra Zachari méltatta Kistarcsa városát és a Mazsihiszt is, amiért gondozzák az emlékhelyet, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az itt történtek a közös emlékezet és a fiatalok oktatásának részei maradjanak.

Radnóti Zoltán főrabbi arra hívta fel a figyelmet, hogy Kistarcsa történetét nem csupán az internálótábor és az elhurcolások történeteként kell megőrizni. Az emlékezésnek arról a zsidó közösségről is szólnia kell, amely egykor a településen élt. Mint mondta, amikor az áldozatokra emlékezünk, nem szabad megfeledkeznünk a családokról, gyerekekről, dolgozó emberekről, akiknek saját életük, terveik és reményeik voltak. A főrabbi szerint ezért az emlékezés nem lezárt történet, hanem folyamatos szembenézés a múlttal. A kistarcsai emlékhelyeknél állva, az elmúlásról beszélve látnunk kell az egyes emberi sorsokat is, a közösséget, amely egykor itt élt.

A megemlékezésen Kozma Zsolt látta el a kántori teendőket. Masa Tamás és Szabó Bálint, a Sabbathsong Klezmer Band tagjai zenei közreműködésükkel tették teljessé a megemlékezést.

A rendezvény végén a résztvevők az áldozatok emléke előtt hajtottak fejet, és elhelyezték az emlékezés köveit.

Fotók: Gordon Gábor, Répás Péter

---