Ez a főhajtás az áldozatok előtt egy figyelmeztetés a jövő generációjának
Egy város nem csupán utcákból, házakból és terekből áll. Egy várost azok az emberek alkotják, akik benne élnek, dolgoznak, családot alapítanak, álmodnak és remélnek. Ha egy közösséget kiszakítanak ebből a szövetből, olyan űr marad utána, amelyet az idő önmagában nem képes betölteni – ez volt talán az egyik legfontosabb üzenete Fináli Péter elnöki megbízottnak, aki az egykor Kecelen élt zsidóknak állított emléktábla avatásán mondott beszédet.
A Mazsihisz-elnök Dr. Grósz Andor nevében Fináli Péter arról beszélt, hogy amikor az emléktáblára nézünk, nem számokat látunk, hanem arcokat, családokat, emberi sorsokat idézünk fel. „Látjuk a Weisz, a Klein, a Vető családokat és mindazokat, akik Kecel fejlődésének részesei voltak. Kereskedőket, iparosokat, értelmiségieket, édesanyákat és édesapákat, gyermekeket és időseket. Nem idegenek voltak. Kecel polgárai voltak. Ugyanezeket az utcákat járták, ugyanebben a közösségben élték mindennapjaikat, és ugyanitt tervezték jövőjüket. De az ő jövőjük másként alakult” – mondta az elnöki megbízott.
A beszédből megtudtuk, hogy a történelem tragikus fordulata 1944 tavaszán érte el a keceli zsidóságot. A német megszállást után a II. Rákóczi Ferenc utcában kijelölt három épületbe zsúfolták őket és a császártöltési hittestvéreinket. Az egykori imaház, amely addig a hit és az összetartozás helye volt, elnémult. A közösség vezetői, élükön Vető Györggyel, az utolsó pillanatig igyekeztek megőrizni az emberséget a kiszolgáltatottság közepette. Ám 1944. június 17-én bezárultak a vagonok ajtajai. A keceli zsidókat előbb a szegedi gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba vagy ausztriai kényszermunkára hurcolták.
– A száztíz keceli zsidó közül csak kevesen térhettek vissza – mesélte el Fináli Péter, aki így folytatta: „akik túlélték, már nem találták meg azt a világot, amelyet elhagyni kényszerültek. A keceli zsidóság eltűnésével nem csupán emberek vesztek el. Eltűntek történetek, családi kapcsolatok, üzletek, műhelyek, ünnepek és mindaz a sok apró szál, amely egy közösséget közösséggé tesz. A hitközség nem alakult újjá, az imaház elvesztette eredeti funkcióját, és hosszú évtizedek csendje borult a keceli zsidóság emlékére.”
Az elnöki megbízott arról is beszélt, hogy a városoknak is van emlékezetük. Néha kövek őrzik, néha megsárgult fényképek, néha családi történetek. Ma Kecel emlékezete alakot ölt ezen az emléktáblán. A hosszú csend után ismét nevet, arcot és történetet kap egy közösség, amely egykor e város életének része volt. Ma ezt a csendet törjük meg. Mert amikor az egykor volt keceli zsidóságra emlékezünk, nem csupán egy helyi közösség tragédiáját idézzük fel. Üzenetet küldünk a jelennek és a jövőnek is. Azt az üzenetet, hogy a gyűlölet nem lehet válasz semmire, a közöny pedig soha nem lehet mentség.
Fináli Péter kitért arra is, hogy a holokauszt a zsidó nép tragédiája volt, de egyben a magyar nemzet tragédiája is. A magyarországi zsidóság évszázadokon át része volt hazánk kultúrájának, tudományának, gazdaságának és szellemi életének. A pusztítás következtében nemcsak zsidó családok vesztek oda, hanem Magyarország is szegényebb lett. Ez a veszteség közös veszteségünk.
A zsidó hagyomány azt tanítja, hogy az emlékezés legyőzi a mulandóságot – mondta Fináli Péter, aki szerint ezzel az emléktáblával ma helyet adunk az emlékezésnek. Ahogy fogalmazott, visszahívjuk a közös emlékezetbe mindazokat, akik valaha Kecelt tekintették otthonuknak. Legyen ez a tábla egyszerre főhajtás és figyelmeztetés. Főhajtás az áldozatok előtt, és figyelmeztetés a jövő generációi számára, hogy az emberi méltóság, a szabadság és a békesség olyan értékek, amelyeket nap mint nap óvnunk kell.
„Nyolc évtized után nem tudjuk visszaadni mártírjainknak az életüket. De visszaadhatjuk a helyüket közös emlékezetünkben, és az emberi méltóságot, amelyet egykor megpróbáltak elvenni tőlük.
Köszönet illeti az emlékmű felállításának kezdeményezőit és minden jóakaratú keceli polgárt, akik méltó módon őrzik egykori zsidó közösségük emlékét. Az Örökkévaló áldása kísérje munkájukat és törekvéseiket.
Legyen áldott mindazok emléke, akiket elveszítettünk. Legyen áldott az emlékezés, amely összeköt bennünket. És legyen áldott a jövő, amelyet emberséggel, felelősséggel és egymás iránti tisztelettel építünk. A keceli mártírok emléke legyen áldott – zárta a megemlékezését Fináli Péter”
Sejihje zichrám livráchá.
Fináli Gábor rabbi az eseményen elmondott teljes beszéde teljes terjedélmében ide kattintva tekinthető meg videófelvételen.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
