„Tudunk gyászolni, és tudunk újra táncolni” – telt házas megemlékezés a Goldmark teremben

A megemlékezés résztvevőit Lantai Dávid, az Élet Menete Alapítvány ügyvezető igazgatója köszöntötte, aki az est házigazdájaként a felszólalókat is a közönség elé szólította. Beszédet mondott prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Alexandra Zachari, Izrael Állam magyarországi nagykövetségének helyettes vezetője.

Grósz Andor beszédében felidézte 2023. október 7-ének tragédiáját, amely örökre bevésődött a zsidó nép és Izrael Állam történetébe. Azon a napon ártatlan embereket gyilkoltak meg, családokat szakítottak szét, gyermekeket, fiatalokat és időseket fosztottak meg életüktől. Az áldozatok hozzátartozói közül sokan ma is a veszteség fájdalmával élnek, számukra a gyász három év elteltével sem ért véget.

Beszédében ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a zsidó történelem legnehezebb időszakaiban sem veszett el az élet szeretete és az újrakezdésbe vetett hit.

„A zsidó történelem hosszú évezredei arra tanítottak bennünket, hogy a gyász és az élet szeretete nem egymást kizáró valóságok. Tudunk emlékezni, és ugyanakkor tudunk remélni is. Tudunk könnyeket ejteni, és tudunk újra énekelni. Tudunk gyászolni, és tudunk újra táncolni.”

A Mazsihisz elnöke hangsúlyozta, hogy a zsidó nép történelmét évszázadokon át veszteségek, üldöztetések és tragédiák kísérték, a közösség mégis újra és újra megtalálta az erőt a folytatáshoz.

„A történelem során újra és újra veszteségekkel, üldöztetésekkel és tragédiákkal kellett szembenéznünk, mégsem a pusztítás lett az örökségünk, hanem az élet. A hit. A közösség. Az a képesség, hogy a legsötétebb idők után is képesek vagyunk felállni, egymás kezét megfogni, és továbbmenni.”

Grósz Andor szerint az est címe, az Újra fogunk táncolni, egyszerre emlékezés és fogadalom. Kifejezi az áldozatok elvesztése miatti gyászt, az Izraellel vállalt szolidaritást és az élet melletti rendíthetetlen kiállást.

„A mi válaszunk erre az emlékezés, az összetartozás és az élet igenlése. Emlékezünk a meggyilkoltakra, de nem engedjük, hogy a gyilkosok határozzák meg a jövőnket.”

Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy őrizzük meg hitünket abban: „a sötétség soha nem lehet erősebb az emberi méltóságnál, az összetartozásnál és az életnél”.

Végül az áldozatok emléke előtt tisztelegve héberül és magyarul mondta: „Seihije zihrám livráhá! Emlékük legyen áldott!”

Alexandra Zachari, Izrael Állam magyarországi nagykövetségének helyettes vezetője személyes hangú beszédében felidézte, milyen mély megrendüléssel nézte végig először a We Will Dance Again című dokumentumfilmet.

„Emlékszem, amikor először láttam ezt a filmet. Amikor véget ért, szinte felfoghatatlannak éreztem mindazt, ami történt. Hogyan történhetett meg mindez velünk, Izraelben? Hogyan lehetséges, hogy egyesek túlélték, miközben mások, akik csupán néhány lépésre voltak tőlük, a legborzalmasabb halált szenvedték el?”

A diplomata arra is emlékeztetett, hogy a terrortámadás áldozatai között zsidók, arabok és beduinok egyaránt voltak. A terroristák nem tettek különbséget az emberek között: a Hamász célja az volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több embert gyilkoljon meg. Mint fogalmazott, a történtek a történelem legsötétebb korszakait idézik fel.

Szólt arról is, hogy a film címe és üzenete túlmutat a tragédia bemutatásán. Az Újra fogunk táncolni az élet folytatásának, a kitartásnak és annak a reménynek is kifejezése, hogy Izrael következő nemzedékei továbbviszik mindazt, amit az elődeik felépítettek.

Alexandra Zachari külön megköszönte a megemlékezés résztvevőinek, hogy jelenlétükkel is kifejezték együttérzésüket. Elmondta, hogy korábban más országokban is teljesített diplomáciai szolgálatot, és azt tapasztalta, hogy október 7-ére nem mindenütt emlékeznek meg. Éppen ezért különösen sokat jelent számára, hogy Budapesten ilyen sokan gyűltek össze a tragédia évfordulóján, és három év elteltével is fontosnak tartják az áldozatok emlékének megőrzését.

A beszédeket követően dr. Verő Tamás főrabbi mondott kaddist az áldozatok emlékére.

Az est központi eseménye az Emmy-díjas We Will Dance Again – Újra fogunk táncolni című dokumentumfilm vetítése volt. Yariv Mozer izraeli rendező alkotása a Nova zenei fesztivál 2023. október 7-i tragédiáját idézi fel, elsősorban azoknak a fiataloknak a szemszögéből, akik túlélték a terrortámadást.

A túlélők személyes visszaemlékezéseit a helyszínen készült eredeti felvételek egészítik ki, köztük olyan megrendítő képsorok, amelyeket a fesztiválozók maguk rögzítettek mobiltelefonjaikkal, miközben az életükért menekültek. A film szinte percről percre követi, hogyan vált a zenéről, a szabadságról és a közös ünneplésről szóló fesztivál néhány óra alatt felfoghatatlan tragédia helyszínévé.

A dokumentumfilmben megszólalók elbeszéléseiből a rettegés és a kiszolgáltatottság mellett az emberi helytállás történetei is kirajzolódnak. Azoké, akik a saját életüket kockáztatva próbáltak segíteni másokon, és azoké, akik túlélték a támadást, de az átélt borzalmak emlékével azóta is együtt kell élniük.

A vetítést követően a jelenlévők egy-egy mécsest vihettek haza, mellé pedig egy kis lapra nyomtatva a terrortámadás egy-egy áldozatának nevét és rövid történetét. A szervezők arra kérték őket, hogy otthonukban gyújtsák meg a mécsest, és néhány percre idézzék fel annak az embernek az emlékét, akinek a nevét magukkal vitték.

Három év telt el a tragédia óta, de a családok és a barátok számára a veszteség fájdalma ma is eleven. A Goldmark teremben tartott megemlékezés arra is alkalmat adott, hogy az áldozatokra ne csupán a tragédia résztvevőiként, hanem saját élettel, családdal, álmokkal és tervekkel rendelkező emberekként emlékezzünk.

Egy mécses, egy név, egy rövid történet. Személyes emlékezés mindazokra, akik 2023. október 7-én már nem térhettek haza.

Fotók: Ritter Doron

---