„Mintha megtaláltam volna a Szent Grált” – az Auschwitzi Múzeumban Alfred Kantor naplója

A Prágában 1923-ban született Alfred Kantort – akit zsidó származása miatt 1941-ben kizártak a prágai Rottner Reklámművészeti Iskolából – 1941 decemberében a csehországi Terezínbe deportálták, két évvel később Auschwitz-Birkenauba került, majd innen a németországi Schwarzheide koncentrációs táborba vitték, s végül Terezínben szabadult fel 1945 májusában.

Szinte semmi esélye nem volt a túlélésre, mégis túlélt minden szenvedést, talán éppen azért, mert – a Toronyi Zsuzsától, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójától kölcsönzött kifejezéssel – olyan „dokumentációs düh” dolgozhatott benne, aminek eredménye egy páratlan kötet lett. Kantor Terezínben kezdett rajzolni, majd Auschwitzban, később Schwarzheidében is, amikor csak papírt és rajz- vagy festőeszközt tudott szerezni. A háború után azt állította, hogy az alkotás segített neki túlélni, lehetővé tette számára, hogy megfigyelje és rögzítse a körülötte történteket, így nem adta át magát teljes egészében az áldozati szerepnek.

Ezeket a rajzokat használta fel a felszabadulás után írott naplójában, s mivel – a lebukástól félve – sokat megsemmisített a lágerekben, ezért több jelenetet emlékezetből újra papírra vetett. Mivel több rabtársának is adott a rajzokból a lágerekben azzal a céllal, hogy minél több fennmaradjon, a felszabadulás után az egykori foglyok ezeket visszaadták neki, így bekerülhettek a végső változatba, amely az Alfred Kantor könyve címet kapta. Az albumban 127 akvarell és rajz látható, amelyeket a művész szöveges kommentárjai egészítenek ki, ennek folytán mélyen személyes emlékirat és egyben felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentum.

A napló 1971-ben a McGraw-Hill, 1987-ben pedig a Shocken Books kiadásában jelent meg, nemrégiben pedig az Auschwitz Múzeum megszerezte a képekkel illusztrált eredeti kéziratot, amely a szakértők szerint a holokauszt-túlélők által alkotott visszaemlékezések egyik legjelentősebb darabja.

A Radio Prague Internationalnak adott interjújában Agnieszka Sieradzka, az Aushwitzi Múzeum művészettörténésze azt nyilatkozta: Kantor alktotásai figyelemre méltóan színesek és rendkívül részletesek, lehetővé teszik a kutatók számára, hogy konkrét épületeket és helyszíneket azonosítsanak. A naplóból olyan részletek derülnek ki, amik sok más feljegyzésből, visszaemlékezésből hiányoznak.

Hozzátette: „Az album Kantor életéhez kapcsolódó eredeti dokumentumokat is tartalmaz: képeslapokat, azonosító számokat, egy sárga csillagot, sőt még egy jegyet is egy terezíni kávézóba. Ezek a tárgyak gazdagítják az elbeszélést, és lehetővé teszik, hogy lépésről lépésre kövessük a történetét”.

A személyesség kifejezésére egy érdekes adalék: Kantort 1943. december 18-án hurcolták Auschwitzba, és a hírhedt rámpára való megérkezését ábrázoló rajzhoz ezt a kommentárt fűzte, hogy „az első gondolatom: minek kell ez a sok reflektor? Egy filmhez?”. Agnieszka Sieradzka szerint „éppen az ilyen dolgok teszik az albumot ennyire értékessé, hiszen Kantor nemcsak azt rögzíti, amit látott, hanem azt is, amit azokban a pillanatokban gondolt és érzett”. Értékessé teszi az albumot az is, hogy Alfred Kantornak kivételes vizuális memóriája volt, ezért rendkívüli pontosan rajzolt, egyes alkotások szinte fényképszerűek.

S hogyan került az eredeti napló az Aushwitzi Múzemba? Mivel – mint említettük – kétszer is kiadták korábban, Agnieszka Sieradzka meg volt győződve róla, hogy egy a napló valamelyik múzeumban található az Egyesült Államokban, ezért nagyon meglepődött, amikor Alfred Kantor lánya és fia azzal keresték meg az Auschwitz Múzeumot, hogy szerintük ott lenne a legméltóbb helyen.

Agnieszka Sieradzka erről azt mondta: „számomra művészettörténészként, aki több mint húsz éve kutatja a koncentrációs táborok foglyainak művészetét, ez olyan volt, mint felfedezni a Szent Grált. Hiszen ez a mű annyira egyedi, hogy ehhez foghatót még nem láttam”.

Ami Alfred Kantor háború utáni életét illeti: 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált. Egy ideig az USA hadseregében szolgált, majd leszerelése után befejezte az 1941-ben félbeszakadt tanulmányait és a reklámszakmában helyezkedett el New Yorkban. 2003-ban, életének 80. évébem hunyt el Yarmouth-ban (Maine állam, USA).

(Cikkünk a Radio Prague International beszámolója és Alfred Kantor Wikipédia-szócikke alapján készült. Fotók: Alexis Rosenzweig)

---