Dr. Toronyi Zsuzsanna a kegyeletsértés és a múzeumi gyűjtés határvonalairól

– Véleményem szerint minden 1945 előtti zsidó tárgy, akár egy 18. századi Tóra-vért, akár egy 1944-es munkaszolgálat alatt készült naptár hordozza a holokauszt történetét, hiszen átvészelték a megsemmisítést, saját történetük és méltóságuk van. Attól, hogy egy hanukai menórát a pesti gettóban készített valaki, attól az még judaisztika, és a készítése körülményeitől függetlenül egy hanukai menóra. Ugyanakkor éles különbséget kell tenni a zsidó kultúra, hitélet tárgyai és a tisztán elnyomó, pusztító „kényszertárgyak” között. Éppen ezért nálunk, a zsidó múzeum állandó kiállításán az utóbbiakat külön csoportosítva mutatják be, megőrizve az eredeti kultusztárgyak méltóságát – mondta a főigazgató. 

Az áldozatok személyes emlékeivel vagy a lágerekből származó, legkülönfélébb tárgyak műkereskedelmének etikai határairól dr. Toronyi Zsuzsa elmondta: „a kegyeletsértés és a múzeumi gyűjtés határa összetett kérdés, ebben a témában a muzeológia vékony jégen jár. A sárga csillagok személyes emlékeket hordoznak, így megőrzendő tárgyak. Ezzel szemben az emberi maradványokat tartalmazó tárgyak – például a tetovált emberbőrből készült Ilse Koch-féle lámpa – kezelésénél az emberi méltóság visszaadása a cél. Ez utóbbi esetben a méltó eltemetés is szóba jön, párhuzamban az antropológiai gyűjteményekből visszaszolgáltatott emberi maradványok nemzetközi gyakorlatával”. Hozzátette:

a műkereskedelem, a magángyűjtők és a múzeumok ökoszisztémájában elengedhetetlen, hogy a tisztán finanszírozási és piaci érdekek ne írják felül az etikai határokat.

Ugyanakkor van olyan kategória, amiben a főigazgató szerint nem lehet engedni: ilyen az, hogy a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár nem fordítja a zsidó közösség pénzét olyan tárgy megvásárlására, ami zsidó személyektől elrabolt értékek közé tartozik, mert nem szeretnék, hogy az eladó a harácsolt tárgyakból profitáljon. 

– Igaz, előfordul „kényszervásárlás”: ilyen az, mikor egy zsidó intézmény egy aukción csak azért licitál egy-egy tárgyra, hogy az ne olyasvalakié legyen, aki a neonáci szubkultúrához köthető – hangsúlyozta.

Dr. Toronyi Zsuzsanna károsnak nevezte, hogy a műtárgypiacon gyakran összevonják a judaikát és az antiszemita irodalmat, hiszen ez az egybemosás a zsidó identitást a gyűlölet áldozataként kategorizálja be. 

– Ez pusztítja az identitásunkat, mert azt sugallja, hogy mi a gyűlölet által vagyunk valakik. Holott az ember nem áldozatként akarja megélni a zsidó identitását – jelentette ki. 

A főigazgató álláspontja szerint a Magyar Nemzeti Múzeumnak kiemelt feladata lenne, hogy a magyar történelem árnyoldalait is bemutassa, de megfelelő arányok között.

– Az már nagyon komoly kurátori felelősség, hogy az arányokat hogyan tartom fenn, illetve hogy milyen gyűjteményekbe helyezem ezeket. Példaként felhozható a bécsi Zsidó Múzeum, ahol van egy antiszemita gyűjtemény. Ugyanis volt egy gyűjtő, aki – nem tudom, milyen indíttatásból – odaajándékozta nekik. Ők ezt külön gyűjteményt kezelik, azaz elkülönítik minden mástól.

Fotó: Mazsihisz.hu / Ritter Doron

---