Lásd meg azt, akivé lettél

רְאֵה אָנֹכִי נֹתֵן לִפְנֵיכֶם הַיּוֹם בְּרָכָה וּקְלָלָה

„Lásd, én adok elétek ma áldást és átkot.”

Az Or HáChájim felteszi a kérdést: miért mondja Mózes, hogy „lásd”? Az áldást és az átkot nem lehet szemmel látni. Mózes nem mutat rá két tárgyra: ez itt az áldás, az pedig ott az átok. Az Or HáChájim egyik válasza szerint Mózes tulajdonképpen önmagára mutat:

רְאֵה אָנֹכִי – „Nézz rám!”

Mózes, élete végén járva felismeri, hogy látta a világunk nagyságát. Vezető volt, királyi méltóság állt mögötte, hatalom és tisztelet vette körül. De megismerte a „felső világot” is. Felment a hegyre, belépett a felhőbe, és negyven napig olyan közel volt az Örökkévalóhoz, amennyire ember csak közel kerülhet. Ezért mondhatja a népnek: nézzetek rám. Én mindkét világba beleláttam és mégis tudom, melyik az igazi áldás.

Mi általában úgy képzeljük el az áldást és az átkot, mintha az Örökkévaló két lezárt csomagot tenne elénk. Ha jók vagyunk, megkapjuk az áldás csomagját, ha rosszak, ránk kerül az átok. Az Or HáChájim azonban valami megrendítőbbet mond. A következő paszuk így fogalmaz:

אֶת־הַבְּרָכָה אֲשֶׁר תִּשְׁמְעוּ

„Az áldást, ha hallgattok…”

Nem azt mondja: az áldást, amelyet majd egyszer, valamikor jutalmul kaptok. Az Or HáChájim szerint maga a hallás az áldás. Amikor az ember még képes meghallani a Tóra szavát, meghallani a másik ember fájdalmát, meghallani a saját lelke halk figyelmeztetését, akkor él benne az áldás.

Az átok pedig nem feltétlenül villámcsapás vagy büntetés. Az átok olykor egyszerűen az, hogy az ember már nem hall. Nem hallja a Szent Tóránk szavát. Beszél hozzá a házastársa, de ő nem hallja. Szól hozzá a gyermeke, de ő csak a mondatokat hallja, a mögöttük rejtőző szomorúságot nem. Közel van hozzá egy másik ember, mégis észrevétlenül elmennek egymás mellett. És néha az Örökkévaló is szól, de a szívben akkora a zaj, hogy a hang már nem jut el hozzá.

Reé szombatja közvetlenül Elul hónapja előtt érkezik hozzánk. Mielőtt az Örökkévaló azt kérné tőlünk, hogy változzunk meg, először csak ennyit mond:

Reé. Lásd.

Lásd meg azt, akivé lettél. Lásd meg azt is, akivé még válhatsz. Lásd meg azt, akivé lenni szeretnél. És lásd meg magadban Mózes el nem alvó szikráját, amely még mindig ismeri a hazafelé vezető utat.

Adja az Örökkévaló, hogy ismét képesek legyünk látni és hallani. Hogy meghalljuk egymást a kimondott szavakon túl is. Hogy szívünk táblájára irgalmat, hűséget és szeretetet írjunk. És hogy aki ma úgy érzi, elveszítette az utat, egyszer csak meghallja magában a halk mózesi hangot:

Nem vesztél el. Az út innen, a mai naptól kezdődik.

Kén jehi rácon. Sábát sálom!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---