Három helyszín, négy ejtőernyős - Szenes Hanna Emléknap Jánosházán

A három helyszínen zajló egész napos eseménysorozatot a Szenes Hanna és bátor társai küldetését szimbolizáló, brit, magyar és izraeli zászlós ejtőernyős emlékugrás foglalta méltó keretbe. A Jánosházi Izraelita Temető melletti sportpályán nagyszámú nézőközönség várta az 1200 méter magasságból a három zászlóval leereszkedő ejtőernyősöket. A Blue Angels Ejtőernyős Egyesület sportolóihoz, Nagy Attilához, Csepely Gáborhoz és Avi Péterhez, a mindössze 25 éves Békési Eszter csatlakozott, aki hófehér ejtőernyőjével idézte meg Szenes Hanna hős tettét.

Az égboltról leereszkedő ejtőernyősök látványa méltó és felemelő zárása volt a Szenes Hanna Emléknapnak, amely összesen három helyszínen számos megrendítő és tanulságos élménnyel szolgált az emlékezőknek.

A nap az egykori jánosházi zsinagóga helyszínén emléktábla-avatással, valamint emlékező beszédekkel vette kezdetét, majd a Művelődi Házban a város zsidó múltját felidéző és Dr. David Senesh a Szenes-családról szóló előadásával és kiállításmegnyitóval folytatódott. A rendezvényen külföldi és hazai vendégek mellett a Szenes család leszármazottai is részt vettek.

Emléktába az egykori jánosházi zsinagóga helyén

Az emléktábla avatáson felszólalt Kiss András polgármester, Alexandra Zachari, Izrael Állam magyarországi nagykövet-helyettese, valamint Prof. Dr. Grósz Andor. A Mazsihisz elnöke beszédében hangsúlyozta a múlt megbecsülésének, a zsidó örökség ápolásának és a közös emlékezet megőrzésének fontosságát. Beszédében úgy fogalmazott: „A jánosházi temető emléktábláján ma is ott áll a szám: 335 áldozat. Ez a szám nem statisztika. Ez a szám meggyilkolt családok, megtört életek, lélekig ható emberi sorsok száma. Ez a szám Jánosháza szívéből kitépett közösség száma.”

Alexandra Zachari, Izrael Állam nagykövet-helyettese egy személyes történetet is megosztott a közönséggel. Elmondta, hogy az Izraeli Védelmi Erőknél teljesített szolgálata alatt ejtőernyős kiképző volt, így Szenes Hanna mindig része volt az ő történetüknek is, hiszen egyike volt azoknak a hősöknek, akik az ejtőernyőzést sokkal többé tették egy egyszerű katonai műveletnél – a bátorság, a küldetéstudat és az ismeretlenbe való elszánt ugrás szimbólumává emelték, amelyet egy magasabb cél érdekében hajtanak végre.

Ezt követően került sor a Csiszár Zoltán által készített emléktábla leleplezésére, majd Winkler Miksa vezetésével elhangzott a Kaddis, és a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit és koszorúit.

Szenes Hanna álma valóra vált

A megemlékezés a Jánosházi Művelődési Ház dísztermében folytatódott, ahol Dr. David Senesh felidézte a Szenes-család történetét.

Elmesélte, hogy ő maga tíz évvel a háború után született, akkor már egy biztonságosabb és reménytelibb világba, amelyben ugyanakkor gyermekként még érezte, hogy a család a túlélők fájdalmával és a vissza nem tértek emlékével élt együtt, de a haifai nagymama, Kató otthonában gyakran találkozott a magyar zenével és a humorral is. Szenes Hanna bátorságáról szólva elmondta, hogy bár Palesztinában már biztonságra talált, mégis úgy döntött, hogy egy bátor küldetésben visszatér Magyarországra, hogy megmentse az itt maradt zsidókat. Bár elfogták, bebörtönözték, megkínozták, majd katonai bíróság elé állították és kivégezték, küldetése és öröksége mégis túlélt mindent. Hozzátette, hogy a háború után a nagymama és testvére Palesztinában telepedtek le, és tanúi lehettek Izrael állam megalakulásának, és ezzel beteljesültek Hanna naplójában kifejezett álmai is.

A családi visszaemlékezés után Bors Géza helytörténész bemutatta Jánosháza zsidó múltját, valamint a Salzberger család helyi gyökereit is, amelyről az Emléknap alkalmából megnyílt kiállítás is tanúskodik. Előadásában hangsúlyozta: „a helytörténet nem csupán adatok és évszámok összessége, hanem azoknak az embereknek a sorsa, akik utcáinkon jártak, iskoláinkban tanultak, és akiknek élete örökre beégett Jánosháza történetébe.”

„A mi feladatunk, hogy megtörjük a történelem által elnémított életek helyén maradt csöndet”

A Jánosházi Izraelita Temetőben túlélők leszármazottai olvasták fel annak a 335 jánosházi és környékbeli embernek a nevét, akik a holokausztban vesztették életüket.

A nevek felolvasását követően Csaba Yitzchak Markovits kántor énekelt.

Majd Zeitler Ádám rabbi mondott megindító beszédet: „Ha visszagondolunk a régi jánosházi zsidó életre, egy olyan közösséget látunk, amely nem volt csendes vagy egysíkú. Az igazi, életteli zsidó közösség zajos, sürgő-forgó, néha vitatkozó és kaotikus – és ez így van rendjén, mert ez az élet és a lüktető emberi sorsok jele. Itt üzletek nyíltak, gyerekek nevettek az utcákon, ünnepeken imák szálltak az ég felé, vitákkal, örömökkel, élettel volt teli a helyi zsidó közösség.„

„Ám ezt a zajos, gazdag sokszínűséget a történelem kegyetlensége elnémította, és helyét a mély, dermesztő csönd vette át. Olyan csönd ez, amely évtizedek óta kísért az üresen maradt helyeken. De ez a csönd nem maradhat örök. A mi feladatunk ma az, hogy megtörjük ezt a csöndet: nemcsak azzal, hogy elmondjuk a neveket, nemcsak azzal, hogy emléktáblát avatunk, hanem azzal, hogy visszahozzuk a szellemet, a kultúrát, a történeteket, és újra megtöltjük tartalommal a teret.”

Fotók: Mazsihisz / M. Schmidt János