Jó bepecsételést – és jó szombatot!

Szombat este kimegy a szombat és másnap este bejön jom kipur ünnepe – egy napunk marad még arra, hogy rákészüljünk a „szombatok szombatjára”. Nem tehetjük meg, hogy ezt az időt nem használjuk ki arra, hogy lelkileg-testileg felkészítsük magunkat arra, ami következik. És ami következik: a folyadék- és ételmegvonás által kiváltott szenvedés. 

De biztos ez? Egészen biztos, hogy a böjt egyenlő a szenvedéssel? 

Igen, az. 

Mármint azok számára, akik fizikai síkon élik át a jom kipurt. De a zsidóság minden egyes ünnepe – beleértve természetesen a szombattartást is – arra figyelmeztet minket, hogy a fizikai világ által kínált örömök fel nem érnek a spirituális élményekhez. Hát hogyne lenne ez éppen ugyanígy a fizikai világ által okozott szenvedéssel is, ha azt lelki síkon értelmezzük? A fájdalom képes arra, hogy erőt adjon. A kín képes arra, hogy a tudatunk olyan tartalmait hívja elő, amiknek létezéséről másképp nem is tudnánk. A zsidóság természetesen nem önkínzó, hanem örömközpontú vallás – ugyanakkor elvárja tőlünk, hogy időről időre próbára tegyük fizikai tűrőképességünket. Nem öncélú módon, afféle bátorságpróbaként, hanem azért, hogy értékelni tudjuk a világban és önmagunkban a jót. A szenvedés által ismerhetjük meg a saját természetünket a maga teljes vertikumában – s ha mindezt az engesztelés napjának fájdalmasan gyönyörű liturgiája festi alá, akkor valódi vallási élményben lehet részünk. 

Nemhiába gyökeresedett meg ünnepi jókívánságként az a mondás: „könnyű böjtöt!” Hiszen mitől lenne könnyű egy teljes böjt? Nem az. De azzá tehetjük, ha megvan bennünk a tesuvá, vagyis az Örökkévaló felé vezető, helyet útra való visszatérés adománya, valamint a káváná, a teljes szívünkkel való odafordulás szándéka.

Ennek szellemében kívánunk jó szombatot és könnyű böjtöt minden kedves hittestvérünknek!

Legyenek jó évre beírva mindannyian!

---