Gyász: 62 évesen elhunyt dr. Schweitzer Gábor

Hatalmas veszteség érte a magyar zsidóságot, a neológia és a kortárs jogtudomány világát: február 6-án szerető családja körében 62 évesen elhunyt dr. Schweitzer Gábor jogtudós a magyar zsidó szellemi élet kiemelkedő alakja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának tanára. Emlékéből fakadjon áldás! ברוך דיין האמת – Áldott az Igaz Bíró! 

Dr. Schweitzer Gábor búcsúztatására (2026. február 8-án) vasárnap délelőtt 10.00 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. A gyászszertartáson Dr. Verő Tamás főrabbi és Fekete László főkántor adja meg a végtisztességet.

Schweitzer Gáborral, héber nevén Avraham Smuel ben Jehudóval nemes cédrus nőtt – és dőlt most ki a magyar zsidóság soraiból.

Dr. Schweitzer Gábor 1964-ben született Pécsett Schweitzer József főrabbi és Spitzer Ágnes gyermekeként. 2008-ban szerzett PhD-fokozatot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 2012-ben habilitált a Debreceni Egyetemen, 2013 óta tanított a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Kutatási területei közé tartoztak az állam és az egyház alkotmányos kapcsolatai; az alkotmányjog-tudomány története; a jogi felősoktatás története; Budapest közigazgatás-története; közjog és szimbolika. 

Magas szintű tudománytörténeti kutatómunkája elismeréseként 2020-ban megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Journal on European History of Law, valamint a Szombat folyóiratnak, társzerkesztőként működött közre a DÍKÉ (a Márkus Dezső Összehasonlító Jogtörténeti Kutatócsoport folyóirata) munkájában.

Dr. Schweitzer Gábor (1964-2026)

A Szombat folyóirat főszerkesztője, Szántó T. Gábor író így búcsúzott tőle a Nemes cédrus dőlt ki című nekrológjában:

„A magyarországi zsidó közösség olyan értelmiségit veszített el, aki a pécsi neológ rabbiház és az Országos Rabbiképző Intézet hagyományait, Schweitzer József főrabbi örökét  vitte tovább gondolkodásában. A korhoz és a kihívásokhoz alkalmazkodó, de a hitéhez hű neológia szellemét, melyet édesapja saját anyai nagyapjától, Hoffer Ármin veszprémi rabbitól tanult.

Pécsi gyermekkora után Gábor, családjával Pestre költözve, ott volt az 1980-as évektől a Rabbiképző péntek esti kiddusain, az évtized vége felé, a rendszerváltás szelében a Bethlen téri Oneg Sabbat Klubban. Majdani feleségével, a Lesznai Anna életművét kutató Török Petrával és másokkal karöltve szervezte a Yahalom Zsidó Szabadegyetem előadásait, konferenciáit az 1990-es években, rövid ideig óraadóként tanított az OR-ZSÉ-n is. Bár újra és újra visszatért  a neológia történetének és a hazai neológia korszerű újjászervezésének témáihoz, az intézményes neológia és ő végül nem találtak egymásra, hogy hivatalos irányító szerepet kapjon vagy vállaljon, de tanulmányaiban, cikkeiben, beszélgetésekben mindig világosan jelezte azokat az irányokat, amelyeket a fontolva haladó konzervatív zsidóság számára elengedhetetlennek érzett. Tudományos közleményei bár a múltról szóltak, gyakran kikacsintott a jelenre, hogy napjaink intellektuális kihívásai közepette is szellemi iránytűt jelentsenek.

A kisujjában volt a magyar zsidó neológia immár több mint másfél évszázados története. Rabbik könyvei, tanulmányai, életrajzai, kiadatlan munkái, a vidéki közösségek históriája, az egykori viták, levelezések, az intézménytörténet, és persze Pécs, Pécs, Pécs – a szülőváros iránti elkötelezett szeretet, ahová újra és újra elvitte családját, fiait: Andrist, Petit és Marcit, akikre sokszínű érdeklődésükben büszkén tekintett – akár a judaisztika, akár a várostörténet, a műszaki tudományok, az egészségügy, vagy a közösségi rendezvények szolgálata felé vitte őket az élet.

Kiállt a neológia zsinagógai gyakorlatának halachát tisztelő, de korszerű megújítása mellett, támogatta a konzervatív világmozgalom szellemében a hazai egalitariánus törekvéseket: a nők egyenjogú integrálását, és minden olyan lépést, amely a neológ közösség fennmaradása és gyarapodása érdekében a tradíció és a modernitás összehangolását szolgálta.

93 éves édesanyja, aki tudott fia tragikusan gyors lefolyású, súlyos betegségéről, mindössze néhány nappal előtte hunyt el, mint aki ezzel is meg akarja őrizni a szokás és a természet rendjét: a szülőnek előbb kell meghalnia, mint a fájdalmasan fiatalon távozó gyermeknek. És mintha jó fiaként, utolsó erejével, Gábor is kitartott volna, hogy édesanyjának ne kelljen megsiratnia őt.

Schweitzer Gáborral, héber nevén Avraham Smuel ben Jehudóval nemes cédrus nőtt – és dőlt most ki a magyar zsidóság soraiból."

Szántó T. Gábor búcsúját teljes terjedelmében ITT olvashatják el.