Napi Talmud - Bava Batra 169: „Biztonságos eladások"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A Talmud úgy tartja, hogy ha egy földeladási szerződés elveszik, a bíróság engedélyezheti egy másolat, pótpéldány kiállítását. Ez jó hír a vevő számára – többnyire. Azonban szigorú korlátozások vonatkoznak arra, hogy mit tartalmazhat a helyettesítő okirat. Ráv Náhmán így magyarázza:

A mi (pótlási) okiratunk nem arra szolgál, hogy lehetővé tegye a visszatérítés behajtását visszavétel esetén, sem az eladott, zálogjoggal terhelt ingatlanból, sem az eladatlan ingatlanból való behajtást; inkább csak azt hivatott biztosítani, hogy a földterület a vevő birtokába kerüljön.

A csereokmányban a bíróság nem állapíthat meg semmit olyan garanciáról, amelyet az eladó bocsátott ki a vevő kártalanítására arra az esetre, ha a földterületet később a hitelezők visszavennék. Ezért az új szerződés nem védi olyan jól a vevőt, mint az eredeti.

Nem jellemző a rabbikra, hogy szándékosan kockázatot teremtsenek. Valójában Ráv Náhmán szándéka nem is ez. Íme, hogyan folytatódik: Az alapján, hogy a bíróságnak meg kell jegyeznie, hogy az új szerződés nem tartalmaz garanciát, Rafram arra a következtetésre jut, hogy Ráv Náhmán szerint a garancia alapértelmezett eleme a földvásárlási megállapodásoknak. Ez azt jelenti, hogy ha egy normál szerződés nem említi a garanciát, akkor feltételezhetjük, hogy annak kihagyása írnoki hiba volt, és a garanciát érvényesíthetjük, ha a földet visszaveszik. Ironikus módon, azzal, hogy a garanciát nem tüntetik fel az új szerződésekben, a bíróság gyakorlatilag általánosan érvényesíthetővé teszi azt.

Ráv Ási azonban elutasítja ezt az érvet. Szerinte a visszavétel elleni garanciákat kifejezetten rögzíteni kell az adásvételi szerződésekben. Ha ez nem történik meg, nem feltételezhető, hogy írnoki hibáról van szó; a dokumentumot annak tartalma alapján kell értelmezni.

Ahelyett, hogy a Gemara hosszú vitát indítana Ráv Náhmán és Ráv Ási nézeteinek összeegyeztetésére, egy bíróság elé került konkrét esetet idéz:

Egy asszony pénzt adott egy férfinak, hogy ügynökként földet vásároljon a nevében. Az ügynök megvette a földet, de garancia nélkül. Az asszony Ráv Náhmán elé vitte az ügyet.

Ebben az esetben Ráv Náhmán az asszony javára döntött, aki elégedetlen volt azzal, hogy a szerződés nem tartalmazott garanciát. Az ügynök köteles az őt megbízó érdekében eljárni. Mivel garancia nélküli földvásárlás kockázatos, Ráv Náhmán úgy döntött, hogy az ügylet semmis.

Ez az eset arra utal, hogy a garancia a földvásárlási megállapodások alapértelmezett része, és az ügynök, aki ezt elmulasztja biztosítani, mulasztást követ el. A Gemara azonban nem foglalkozik tovább Ráv Náhmán és Ráv Ási vitájával. A történet látszólag Ráv Náhmán álláspontjára utal, amelyet a későbbi jogi kommentátorok is elfogadtak.

Ráv Náhmán azonban nem hagyja annyiban az ügyetlen ügynök felelősségét. Bár az asszonyt megmentette egy veszteséges tranzakciótól, föld nélkül maradt, amit meg akart vásárolni. Hogy ezt orvosolja, Ráv Náhmán elrendelte, hogy az ügynök vásárolja meg saját nevében a földet garancia nélkül, majd adja el azt az asszonynak garanciával – vállalva azt a pénzügyi kockázatot, amelyet korábban az asszony nevében elfogadott.

Ez az ítélet arra kényszeríti az ügynököt, hogy helyrehozza az asszony helyzetét. Büntető jellegű döntés? Talán. De lehet, hogy egyben példát is kíván statuálni a többi ügynök számára, emlékeztetve őket megbízásuk komolyságára. A későbbi jogi kommentátorok jóváhagyták Ráv Náhmán lépéseit ebben az esetben, és beépítették azt a jogi kódexekbe is.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 169 ITT olvasható.