Napi Talmud - Szánhedrin 23: Bírók vagy bíróságok

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.

A mai daf egy misnával kezdődik:

A pénzügyi ügyeket három személy bírálja el. Az egyik peres fél választ magának egyet, a másik peres fél választ magának egyet, és ketten együtt választanak még egyet. Ez Rabbi Meir álláspontja.

Mielőtt azonban rátérnénk az e kijelentés körüli vitára, először egy rejtélyt kell megoldanunk: Három micsoda bírálja el az ügyet? Három bíró vagy három bíróság, amelyek mindegyike három főből áll? És amikor a misna azt mondja, hogy „ketten együtt” választják a harmadikat, akkor a peres felekre, a két kiválasztott személyre vagy a két bíróságra utal?

Rabbi Meir társai saját értelmezéssel állnak elő, amely némileg megvilágítja ezeket a kérdéseket:

Két bíró választ magának egy harmadikat.

Ebből az állításból láthatjuk, hogy a rabbik szerint bírákról, nem pedig bíróságokról van szó. Talán ezért is kezdi a Gemara e kérdés felvetésével:

Mi célból választ ez a peres fél egy bíróságot magának, és az a peres fél is egy másik bíróságot magának? Nem lenne elegendő, ha három bíró hozna ítéletet?

Ez egy jogos kérdés. Ha három bíróságot vonnának be, az összesen kilenc bírót jelentene az ügyben, ami túlzásnak tűnik. Mégis, a Gemara először így értelmezi a misnát:

Ez azt mondja: Abban az esetben, ha ez a peres fél kiválaszt egy bíróságot magának (azaz kéri, hogy három meghatározott bíró ítéljen az ügyében), és az a peres fél is választ magának egy másik bíróságot (három bírót), akkor mindketten együtt választanak még egy (bíróságot) maguknak.

E misnaértelmezés szerint, ha minden peres fél kiválaszt egy teljes bíróságot a saját ügye elbírálására, akkor a másik fél ezt a bíróságot alkalmatlannak tekinti. Hiszen ki bízna meg egy olyan bíróságban, amelyet az ellenfele választott? Miután az eredeti hat bírót elvetették, a folyamat egy új, háromtagú bíróság kiválasztásával folytatódik.

De valóban ezt mondja a misna? És mi a helyzet azzal, hogy „ketten együtt” választják a harmadik bírót?

Kezdjük a második kérdéssel:

A misnában ezt tanultuk: „A rabbik szerint: Két bíró választ magának egy harmadikat.” És ha az előző értelmezés helytálló lenne, vagyis ha minden peres fél egy teljes bíróságot választana, akkor ez a kijelentés problémás lenne: Ha mindkét bíróságot kizárták, hogyan választhatnak ezek a kizárt bírók egy harmadik bíróságot?

Ahogy a Gemara rámutat, abszurd lenne, ha a két kizárt bíróság maga választaná ki az utódját. De ezzel még nincs vége:

Továbbá, miért választ ez a peres fél egy bírót magának, és az a peres fél is egy bírót magának?

A misna ezen értelmezése teljesen értelmetlen: Mi értelme van kiválasztani két bíróságot, ha azok végül úgyis kölcsönösen kizárják egymást?

Ezért a Gemara egy másik értelmezést javasol:

Valójában ezt mondja a misna: Amikor az egyik peres fél választ egy bírót magának, és a másik peres fél is választ egy bírót magának, akkor ketten együtt választanak még egy harmadik bírót.

A Gemara tehát egy új forgatókönyvet állít fel: mindkét peres fél választ egy-egy bírót, majd együtt döntenek egy harmadik személyről. Ez valószínűleg nagy nyomást helyez a harmadik bíróra, mivel ő az egyetlen közösen elfogadott személy, de legalább egy ésszerű folyamatot vázol fel – sokkal inkább, mint az előző lehetőség.

A későbbi törvénykönyvek ezt némileg felülvizsgálják, és a daf későbbi részének elemzésére hivatkozva megállapítják, hogy a „ketten együtt” valójában a két bíróra utal, nem a két peres félre, akiknek a beleegyezése nem szükséges. Ez a magyarázat egyértelmű képet ad arról, hogyan választják ki a bírókat, és választ ad a hiányzó főnév kérdésére: a misna bírákról beszél, nem bíróságokról.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla