Bava Batra 164: "Jehuda HáNászi megfenyíti a fiát"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A Talmud a mai dáfban a jogi dokumentumok gondos elkészítéséről szóló vita közepette kihasználja a lehetőséget, hogy emlékeztessen minket arra, hogy a rabbik ugyanígy vélekedtek arról, hogyan beszéljünk egymásról.

Volt egyszer egy összekötött dokumentum, amely Rabbi Jehuda HáNászi elé került. Rabbi Jehuda HáNászi azt mondta: Nincs dátum ezen a dokumentumon, ezért érvénytelen.

Rabbi Simon, Rabbi Jehuda HáNászi fia, így szólt hozzá: Talán a dátum el van rejtve a bekötött ráncok között.

Rabbi Jehuda HáNászi kinyitotta a dokumentumot, és megtalálta a dátumot.

Egy közönséges rabbinikus dokumentumot kibontanak, hogy minden részlete jól látható legyen. Ahogyan nemrégiben tanultuk, a rabbik azonban engedélyezték az olyan összekötött dokumentumokat is, amelyek sok részletet elrejtettek. Rabbi Jehuda HáNászi, anélkül, hogy kinyitotta volna ezt a konkrét dokumentumot, kijelentette, hogy dátum nélküli, és így érvénytelen. A Misnával (amelyet ő állított össze) és a legtöbb kollégájával ellentétben Rabbi Jehuda HáNászi nem támogatta az összekötött dokumentumokat. A dátumot nehéz lehet megállapítani az irat felbontása nélkül.

Ezt követően Rabbi Jehuda HáNászi rosszallóan nézett a fiára. A fia azt mondta neki: Nem én írtam, hanem Rabbi Jehuda Hajjata írta. Rabbi Jehuda HáNászi ekkor így szólt a fiához: Fordulj el az ilyen rosszindulatú beszédtől (láson hárá).

Rabbi Simon védekezően reagált apja rosszalló tekintetére, és igyekezett elhatárolódni az összekötött dokumentumtól. Ez azonban csak tovább bosszantotta az apját. Nem volt rá szükség, hogy Rabbi Simon Rabbi Jehuda Hajjata nevét felhozza ilyen módon, és ezt az apja is rögtön a tudtára adta.

Nem ez az egyetlen eset a Talmudban, amikor Rabbi Simon bajba kerül Rabbi Jehuda Hajjata miatt, és a Gemara kihasználja ezt az alkalmat, hogy más eseteket is megemlítsen:

Rabbi Simon az apja előtt ült, és a Zsoltárok könyvének egy részét olvasta. Rabbi Jehuda HáNászi így szólt hozzá: Milyen egyenes és rendezett az írás ebben a könyvben, amelyből olvasol. Rabbi Simon így felelt: Nem én írtam; Jehuda Hajjata írta. Rabbi Jehuda HáNászi azt mondta a fiának: Fordulj el az ilyen rosszindulatú beszédtől.

Rabbi Jehuda HáNászi dicsérte annak az írástudónak a munkáját, aki azt a tekercset készítette, amelyből a fia olvasott, mire Rabbi Simon elismerően említette Rabbi Jehuda Hajjatát, aki ezt a szép munkát végezte. Mégis, ugyanazért a rosszindulatú beszédért figyelmeztették, mint korábban.

Várjunk csak, gondolhatnánk. Az első esetben Rabbi Jehuda HáNászi nem volt elégedett az összekötött dokumentummal, és amikor Rabbi Simon Rabbi Jehuda Hajjatát nevezte meg készítőként, negatív fényben tüntette fel őt. Ez egyértelműen láson hárá. De a második esetben Rabbi Simon elismerően adózik Rabbi Jehuda írástudói tehetségéért – akkor miért érdemelt ugyanilyen megrovást? A Gemara így magyarázza:

Rav Dimi, Rav Szafra testvére azt tanítja: Az ember soha ne dicsérjen valaki mást, mert a róla mondott dicséretből valaki a kárára szólhat.

Lehet, hogy igaz, hogy Rabbi Jehuda Hajjata kiváló íráskészséggel és nagyszerű írnoki tehetséggel rendelkezett. Ennek ellenére Rabbi Jehuda HáNászi figyelmezteti a fiát: az ő dicsérete lehetőséget adhat másoknak arra, hogy ellenvéleményt fogalmazzanak meg és őt becsméreljék. Ily módon még a dicsérő szavak is lashon harává válhatna.

A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 164 ITT olvasható.