Régi idők focija. A film: Ajánlónk karantén idejére az Újságmúzeumtól

Kevesen tudják, nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét. Történt, hogy a rendező Sándor Pál Garas Dezsőt nézte ki magának. Egy szép napon oda is ment hozzá a legendás Olimpia Bárban.

Az Olimpiai Bárról tudni kell, hogy egy időben oda jártak a pesti hírességek. Főleg focisták és színészek. Lenne egy film – mondta kissé félve Sándor Pál. Garas szinte meg sem hallgatta. – Éppen egy sorozatot forgatok, részenként 12 ezerért. Ti mennyit fizettek? Sándor kibökte: 18 ezret. Garas Dezső pedig nemet mondott. Nem érdekelte, még azt sem várta meg, hogy Sándor a részleteket is elmondja. 

Az élet viszont szerencsére közbeszólt. A sorozat leállt, Garast pedig már izgatta a szerep (meg a honorárium). Sándor Pál viszont addigra több színésszel is próbafelvételig jutott (például Haumann Péterrel is), ám legbelül Garasra várt. Persze volt annyira hiú, hogy első körben azt válaszolja, már megtalálta a főszereplőt. Aztán felajánlott egy próbafelvételt. Garas elvállalta. És utólag ő is elismerte: legendássá tette Minarik Ede szerepe. 

A filmet amúgy jórészt a kőbányai szeméttelepen forgatták, meg szanálásra szánt házak erdejében. Volt, hogy kiválasztottak egy épületet, ám mire kivonult a stáb, lebontották.

A Sándor-Ragályi-Garas csatársor (maradjunk a focis hasonlatnál) tökéleteset alkotott. Zseniálisan idézték meg a némafilmek világát, Minarik pedig maga volt a magyar Chaplin. Garas már nem él és az Olimpia Bár sincs már meg, ahol első körben nemet mondott élete szerepére.  A Régi idők focija viszont örök. Hajrá, Csabagyöngye!

Mert kell egy csapat. MaradjOtthon! Vigyázzunk egymásra!

Köszönjük az írást az Újságmúzeum Facebook oldalnak